Lelkeddel szeress...

Szerettél egyet, szerettél kettőt, szerettél sokat. Nem embert. Lelket. Mindegyiket másképp, de nem számított, honnan jött és hova tart. Nem kérdezted tőle, csak jött és elfogadtad. Szívedbe engedted és helyet adtál neki magadban. Kitártad lelkedet és befogadtad az érzést. Hagytad, hogy a részeddé váljon. Nem tudod sosem meddig és hova tart az együtt. De azt tudod, hogy neki ki tudod nyitni. Mert nem gondolkozol. Csak érzel. A szeretethez ennyi kell. Csak a nyitás és a fogadás. Ez az áramlás két lélek között. Úgy szereted őt, mint saját lelkedet önmagadban.