Ki vagy ma?

Mit tennél, ha minden nap az lehetnél, aki épp ma vagy? Ezzel a hangulattal, ezekkel a vágyakkal, de fájdalmakkal is? Lennél egy szőke csábítóan nevető? Vagy egy barna határozottan komoly? Egy vörös, aki vadítóan cserkésző? Vagy fekete, aki ördögien bántó? Ha minden nap levethetnéd önmagad és minden nap újra találnád magadat... Akkor is te lennél mindegyikben benne. A szőke, aki fél, hogy nem lesz több holnap. Vagy a barna is te vagy, akinek nem kell kétszer tanulnia semmit sem. A vörös is, aki már csak a mának él. És a fekete, aki már elvesztett minden reményt. Elhiszed, hogy te vagy bármikor bármelyik mindegyik?

... Mintha itt lenne veled...

Beszélsz hozzá,
mintha ott lenne veled, mintha hallaná minden szavad.

Érzel iránta,
mintha ott lenne veled, mintha érezné minden rezdülésed.

Látod őt,
mintha ott lenne veled, mintha nézhetné pillantásod szeretetét.

MERT ITT VAN.

Csak még árnyéka nem ért össze VELED...

Lelkünk egymással

Lelkembe véstem képmásodat. Pont úgy, ahogy először láttalak. Ragyogó voltál és a szemeid tűzben égtek. A mélyére néztem és önmagam erejét is láttam. Megtaláltam valamit benne, amit egyedül elvesztettem.

 A képet önmagamról, Benned leltem meg újra. 

Visszaveszem hát, és nyújtom Tiédet. 
Így rakodik össze - Te és Én - a Lelkünk egymással.

A Szeretet

A szeretetet nem megérteni kell és nem mérni. Nem kell kérni, követelni és elvárni sem. Nincs talánya, nincs módja és nincs súlya sem. A szeretetet még érezni sem kell. Nem egyszerűen csak emberi, és ennek nem a valóság a talaja. Nincs forrása és nincs kiinduló pontja, nincs befejezése. Nincs hozzád képest és hozzám viszonyítva. Ha mértéket szabsz neki, az már egy másik érzés, az nem a szeretet. Az valami más benned, amit a te emberi oldalad jellemez. Az szeretet nem ilyen. A szeretet egyszerűen csak van.

Veled van még?

Minden visszatér. 

Az egyszer már lezártnak hit érzés is. 

Visszatekint és megkérdi hogy vagy nélküle. 

Fáj-e még, vagy örömet okoz? 
Tudsz-e már nélküle élni vagy még mindig emészt? 
Szeretnél-e még vele lenni vagy örökre elfelejtenéd? 

Mit adtál érte és ő mit hozott érted? 
Van-e megbocsátás és újrakezdés? 

Mit gondolsz?

Veled van még vagy már nélküled?

A Lelke maradt

Megfogod kezét,

és elfelejtesz mindent, mi miatta fájt.

Mert érte romboltál le mindent, és kezdted újra.

Mert érezted a mást, a lehetetlen legyőzését.

Kezébe temeted arcod,

és azt suttogod halkan, itt vagyok már veled.

Nem kell megbocsátani, nem kell elengedni.

Mert mindaz, ami bántott, az már nincsen.

Megtanított és csak a Lelke Maradt.

A Lelkének érintése az arcodon,

a Szívedben.

A Hely,

ahova Bármikor Visszatérsz,

 és Otthonra lelsz Örökre.

Döntések

Ha meghozol egy döntést, vállald érte a felelősséget.

Mindig dönthetsz másként. Na és?

Nem tudhatod, hogy jobb lett-e volna, csak azt, hogy más.

Így ne ítéld hibának, csak egy lehetőségnek, amit akkor választottál.

Fogadd el, engedd a múltba és légy felelős Önmagadért.

Minden úgy jó, ahogy történik.

Mert okkal történik!

Boldogságra nyitni

Nyitogatja az ajtót, mert betérni vágyik hozzád. 

Még lehet bizonytalan, csak résnyire nyitja. 
Bekukkant és megint a félelem tőr rá. 

De a kezed nyújtod és erőt adsz hozzá. 

Mert ez nem más, mint a szeretet keze. 
Nem vádol, nem kér, csak beenged. 

Akárhányszor, akármeddig. 

Itt maradhatsz, itt kitárulkozhatsz és önmagadhoz találhatsz. 

Ez az ajtó, amin BE KELL MENNI ÉS ÖRÖKRE OTT MARADNI.

Egyikben a Másik

Úgy tudhatod mi a csend, ha már tudod mi a zaj. 

Úgy tudod értékelni a szót, ha voltál már néma. 

Úgy tudhatod mi a jó, ha tudod mi a rossz. 

Mindkét oldalt fel kell fedezned és át kell élned, hogy aztán eljuss az Egészhez.

Hiszen az egyik a másik nélkül nem létező, csak egy fogalom a sors kezében. 

Az egyik adja a szívet, a másik a lelket. 

Az egyik pumpálja a másikat. 

Az egyik hiánya mutatja meg a másik fontosságát.

Csakis ezáltal juthatsz vissza Önmagadba,
csakis ezáltal ismerheted meg Önmagadat. 

Mindkettőben élve, egymáshoz viszonyítva -

Adja ki az Egészet - Önmagadba érkezve.

Egyikben a Másik.

Boldogság

Megélni a boldogság apró pillanatait.

A világ kitárulkozását elfogadni és magadévá tenni.

Repülni a lepkével,
változni a felhővel,
ragyogni a nappal,
nevetni mindenkivel,
kergetőzni a fénnyel,
áramolni a folyóval,
lelkesülni a zenével,
ébredni a harmattal,
szeretni a tükörrel,
beszélni egy angyallal,
olvasni egy álomban,
sütkérezni a napban,
átázni az esőben,
sétálni a városban,
elmerülni a csendben,
szeretni a természetben.

Ezekkel visszatérni Önmagadba 

és Boldognak lenni...

Mert a lelkeden ég

Olyan, mintha beléd égett volna.

Mintha csak őt tudnád elképzelni, senki mást.

Kutatod, fel akarod fedezni benne, de nem látod.
Mert a szíveddel látsz valakit és hozzá keresel.
És a lelked üzen minden találkozással.
Még nem ő az. Még nem ő az.
De nem adod fel, mert hív és hiszed az érzést.
 
A reményed van ott, hogy megtalálod.
Mert a lelkedben ég a képe és Te egyre közelebb vagy hozzá…

Menni... oda középre...

Menni, akkor is mikor a legjobban félsz,
mikor a legnagyobb sötétség ölel körbe.
Egyedül lenni a saját borzalmadban.
Nem látni mi felé indulsz, mi felé tartasz, csak menni.

És bízni abban, hogy jó az irány, hogy lesz elég bátorságod megcsinálni.
Hogy kitartasz akkor is, mikor már a földet kaparod fájdalmadban.
Engedni átfolyni magadon a hitetlenséget, hogy nem találsz ott semmit.
Bízni a végében, látni a célt, hinni az utadban.

Megélni a szabadságodat, a vágyadat, hogy igazán most élsz.
Szeretni minden pillanatában önmagad.
Tisztelni a belső erődet és átlépni a korlátaidon.
Hogy végül megérkezz oda, ahol már nincs több félelem.

Csak az egyensúly.

A fény és a sötétség határa benned.
Ahol újra és újra elindulsz jobbra vagy balra,

de mindig visszatérsz középre.

Minden mennybeli és pokolbeli járás után.

Oda középre.

ÖnMAGadotokhoz.

Keresed...

Keresed, mert a hiányt érzed. Hogy valami kevés, hogy valami mást vársz. Nem megalkudni akarsz, hanem az érzést. Ami megállít, ami ott tart. De nem úgy, hogy a másik kiegészíti a te hiányod, hanem általa megtalálod magadban. Nem ad át semmit, és mégis visszaadja saját magadat. Mert nem benne van, ott van benned. Csak ő mutatja meg, ő vezet haza magadhoz. És ha te otthon vagy, akkor jöhet ő is haza… Hozzád.

Mozdulat

Az élet tele van mozdulatokkal. És mindegyik mutatni akar valamit. Csak fel kell fedezned mit. Üzenet, ami csak neked szól és te értheted meg. Ha ott van, megfogtad, magadévá tetted és már el is engedted, akkor már a tiéd. Benne lesz minden érzésedben, gondolatodban és mozdulatodban. Más lettél általa. Változtál. Kinyíltál és mozdulsz. Ahogy te mozdulsz, úgy mozdul a világ. Minden igazodik hozzád. Minden téged visz előre, csak engedned kell erejének. Értened kell és menned vele. Ha nem kell, hagyd el, ha kell, tartsd meg. Ne ragaszkodj semmihez, ami rossz. Ha nem változik, változz te. Minden rajtad múlik. Ez a te érzéseidtől válik mozdulattá.

Kell, hogy Lásd...

Kell, hogy vezessen, kell, hogy higgy benne. 

Ott van, és már rég kiált benned. 

Vinni akar, hajtani és célba juttatni. 

Felfedeztetni, megrémíteni, de túlélni. 

Megtanítani önmagadra. 

Megmutatni ki vagy és hova juthatsz. 

Minden lépés megfontolt és beígért. 

Ott van, és érted szól. 

Nem harcra hív, hanem békére. 

Erősebb hitre, nemesebb lélekre. 

Kell, hogy Lásd Magadban…

Mikor kinyitod...

Egyszer, mikor kinyitod szíved kapuját, meglátod őt. Ott lesz minden, ami eddig csak a vágyaidban élt. Megtalálod általa magadat. A középpontba helyez és kiegyensúlyoz. Meg sem kell szólalnia. Csak a lelke szólít és helyre áll minden. Beköltözik a béke lelkedbe és nem keres tovább. Nincs már vágyakozás, csak egy beváltott ígéret, ami hazatalált.

A közép

Hogy miért érdemes csinálni? Hogy miért kell szenvedni? Hogy mit kell megtanulni? Hogy mit kell előhívni? A válasz emberi léptekben nem mérhető. Ezeket a válaszokat csak a lélek értheti, de csak a tested teheti fel. Érdemes, hogy nemesedj, hogy tapasztalj, hogy tisztulj. Hogy valami olyat élj át, ami átvezet magadhoz. Akiben bent van az eredő, a kiinduló pont. Ahol nincsenek már kérdések. Nem teszi fel, mert ő maga a válasz. Mindenre. Nem fogható meg és nem tapintható. Csak érezhető. De még sincs benne érzés. Csak a béke és az egyensúly. A közép. Ahol csak a léleklétezés van.

Eszeveszett érzés

Milyen eszeveszett érzés, mikor tudod, hogy van neked valaki rendelve. Érzed, hallod és a részednek érzed, mégis tudod, hogy nem lehet veled. Nyugodt vagy, mert tudod, meg kell élned nélküle. Tudod, hogy szerethetsz mást, mert a szeretet benne van bárkiben, kinek megnyitod a sajátod. Látod is kit kapsz, és szereted. Mert ő is tanít, ő is felkészít. Arra az eszeveszett egyszeri majdani érzésre. 

Egyéni út

Ha rálépsz az egyéni utadra, ha a terv szerint lépsz, akkor megkapsz minden segítséget. Akkor sem fájdalommentes, de támogatott, megértett és tudsz előre haladni. Minden, ami ér, az benned létezik rosszként és jóként is. A te emberi mivoltod sorolja be az egyikbe, illetve a másikba. Ha mindezeken túllátsz, már tudsz nevetni magadon... hiszen saját magad ellen harcoltál mindeddig... De tanultál önmagadról, és már tudod, mi a Te valóságod, akkor éled át a sorsod. Mert hoztál magaddal útmutatást, feladatokat és célokat, amelyet itt kell magvalósítanod, átélned, majd visszaáramoltatnod önmagadba. 

Emléked idebenn

Nem kell hallanom a hangját. Nem kell látnom a testét. Elég a képét őriznem. Itt van bennem, bevésődött és hozzá keresem az arcot. A lelke már megvan. Ő hív engem. Nem követel, tudja, más vár még engem. Én sem sírok érte, tudom, hogy akármeddig vár a lelke. Addig élek és nevetve nézem az emlékét idebenn. 

Te mit látsz?

Mit látsz a valóságból? Nézz szét és értelmezz mindent. DE másképp, mint eddig. Lásd a háztetőn átsuhanó macskát, lásd felette az eget, nézz bele a nap fényébe. Menj végig az utcán és hallgasd lépteid csengését az épületek között. Ezek mind a részeid, a te világod. Ez az, amit megtapasztalsz, amit megélsz. Pontosan az, amit észreveszel belőle. 

Kép róla

Lázad bennem. Szólongat és csalogat. Érzem a testemben, hallom a lelkemben.

Becsukom a szemem és látom mögötte a képet. Befogom a fülem és hallom a szavát. 

Nem temethetem el és nem tagadhatom meg. Látni akarom nyitott szemmel, hallani akarom kitárt szívvel. 

Jöjjön. Szaggasson, tépjen ki mindent. Bármit. Akkor is tudom, hogy itt van bennem.

Nyugtatom, óvom és szeretem. Békét adok neki és ígéretet.

 Megtalálom. Visszaadom. 

Az út előtted

A tettek mezejére lépsz. Elindulsz. Nem is tudod hová. Csak az erőt érzed és a tenni vágyást. Nem várakozol, és nem is várod, hogy jöjjön. Nem is mész elébe. Csak mész felé. Egyértelmű érzések, amik nem mindig abban a percben világítanak meg… De figyelsz rájuk. És nem sietteted. Megnyugszol és tovább lépkedsz. Figyelsz, és újra értelmezed. Egyre tisztább az út előtted. Míg egyszer csak megtorpansz és érzed, hogy most valami fontos történik benned. Valami más. Mikor tudod, hogy vártál és most megérkezett. Nem tudod, mennyi időre, de számolni sem akarod. Nincs más, csak a lépésetek együtt. 

Szárnyak a lelkedhez

Nem vársz tőle ígéretet. Nem vársz tőle többet, mint a szabadságod. Ebben nincs elvárás, pontosan azt kapod, amit kapsz te is. Szárnyakat a lelkedhez, melyek az égig repítenek. Nem félsz a mélységtől, nem félsz a  szárnyszegéstől, mert odaadta a bizonyosságot önmagadba. Elhiszed, hogy létezik és épp oda tartasz, ahol mindez vár téged. Benne kaptál egy társat hozzá, aki nem ígér, csak elkísér.

Ha épp neki?

Elrakod, félreteszed, hogy majd a kellő időben elővedd, hogy majd a kellő személynek megmutasd... De honnan tudod, hogy nem épp ő az, akinek adnod kell? Mi van, ha épp őt kell tanítanod vele? Mi van, ha épp tőle kapsz valamit, ami az egészhez elvezet? Mi van, ha épp egymásnak kell adnotok és nem várni tovább?

Lelkek mosolya

Találkozol, azzal, aki megmutatja újra a nevetés forrását. A lelked mosolyát. Nem tervezett. Ő csak jön és add belőled valamit vissza. Mert nem elveszve volt, csak megbújva. Nem a mindent elsöprő szerelemet adja, de a megnyugvást és a békét hozta el. Mintha valami újra élned benned. Elmúltak a viharok és látod újra a tiszta eget. 
Lehet, hogy vele... 
A lelke mosolyával.

Lelkeddel szeress...

Szerettél egyet, szerettél kettőt, szerettél sokat. Nem embert. Lelket. Mindegyiket másképp, de nem számított, honnan jött és hova tart. Nem kérdezted tőle, csak jött és elfogadtad. Szívedbe engedted és helyet adtál neki magadban. Kitártad lelkedet és befogadtad az érzést. Hagytad, hogy a részeddé váljon. Nem tudod sosem meddig és hova tart az együtt. De azt tudod, hogy neki ki tudod nyitni. Mert nem gondolkozol. Csak érzel. A szeretethez ennyi kell. Csak a nyitás és a fogadás. Ez az áramlás két lélek között. Úgy szereted őt, mint saját lelkedet önmagadban.

Újra heges...

Nem tudom, hogy tudod mindannyiszor feltépni a sebet. Mert eltemetem mindig, begyógyítom és mégis őrzöm. Aztán úgy tűnik fel újra az érzés, mintha csak tegnap lett volna. Újra emlékszik lelkem. Vívódik és értetlenkedik. Miért nem ismertél fel? Csak adtam, de nem kértem? Mert nem tudtam elfogadni, mert nem mertem kérni. Aztán, ahogy jött az érzés, úgy megy is. Átégetett újra és helyére lép a várakozás. Az újabb gyógyulás. Pillanatok műve és már újra heges... és megyek tovább...

Pöttyök

Lélektest

Ha kérhetnéd, hogy mindentől megszabadulj, hogy ne így éld meg, hogy ne fájjon... Megtennéd? Eldobnád mindezt a tanulást egy fájdalommentes életért? Akkor tudnád mi a jó? Tudnád mi ad boldogságot? Épp a lényegét vesztenéd el életednek. Mert, ahogy adja a rosszat, adja a jót és így különbözteted meg. Mert ember vagy. Van lelked és szíved, de van tested. És ő élni akar, ebben a lélekben...

Újra Egész

Ott van Nála.

Hordozza és Neked Tartja,
ahogy Te Tartod neki.

Vártok a kellő időre, hogy visszaadhassátok.

De nem is erre. Hanem,
hogy kicserélhessétek,
hogy összeolvadhasson,
hogy összeadódhasson,
hogy felszabadulhasson.

Ő és Te.

Egy rég rendezésre váró ígéretben, ami most valami újat indít el - Bennetek.

Mert Újra Nálatok az Egész.

Sose felejtsd!

Rád rakták a terhet, hogy tanulj miatta és érte. Hogy fejlődj és megérts. Hogy indulj és felfedezz. Hogy változz és sose félj. Hogy még messzebb juss, hogy elérd magadat. És még mindig nincs megállás, mert önmagadon belül haladni még lassabb folyamat. Kapsz türelmet és végtelen sok időt. Ha eleget tanultál erről  a fájdalomról, elveszik és kapsz egy másikat... 

Hogy sose felejtsd, fejlődni kell.

Tükröm tükröm

Nézed a tükröt és nem látod magadat. Csak egy fekete folt és épp egy fehér árny. Kezeddel törlöd a képet, de nem leled magad benne. Elvesztél valahol. Felőrölt és elvitt a fájdalom. Átírta az arcod, átírta a lelked. Pislákol a fényed, de nincs erőd visszahozni. Egyedül nincs. De tudsz kérni egy segítő kezet. Mert mindig van, ki jobban látja valódi fényed. Ki tisztább képet lát és megtörli arcodat, hogy újra ragyoghass, hogy újra lásd magadat. Hívd azt a kezet, mindig pont ott van melletted...

Gyermeki tiszta pillanat

Hangja szólt, lelke érint. Mind a legszebb, mi szívedet öleli. Van benne fény és hívó szó.  Benne tündökölni és általa nevetni. Szaladni a szélben, a szellővel játszani. Pillangót kergetni, majd elbújni előle. Felhőkkel rajzolni, napsugárral táncolni. Csak leülni és kiáltani a messzeségbe. Szeretve lenni és szeretve adni. Fényt és ölelést a gyermeki tiszta pillanatnak.

Lépteid hangja

Nem az él át mindent, aki lassan és komótosan, átgondolja minden léptét. De az sem, aki eszeveszetten rohan, és azt hiszi, mindent a legjobban csinál. Az, aki felismeri lépteinek zajában a saját hangját és aszerint cselekszik… Az tudja, mit diktál az élet és mit a lelke. Tanulni vágyik, felismerni önmagát minden cselekedetben, minden zajban és minden emberben. De a legnagyobb felfedezése nem kívül van, hanem benne. A saját lépteiben. Te hallod már a lépteid hangját? Mit súgnak?

Engedd át magadhoz

Nem minden hang mögött van az, akit te gondolsz oda. Mert e te érzéseid formálják őt képpé. És a találkozással csalódsz. Mert nem ezt vártad, mert nem ez volt benned. Lásd meg, mit mutat. Képzeld el, de tudd elfogadni, hogy más. Mert ő az, aki megszólított, csak te mássá gondoltad. Magadévá tetted, kisajátítottad a saját képed számára. Tanuld meg azt látni, aki ő és azt szeretni, ne a képet benned. Akkor kerül igazán közel hozzá és magadhoz is. Rajta keresztül, a lelkén át. Hozzád. Engedd át.

Újabb nappal magaddal

Minden napnak adj egy új esélyt. Magadra. Hogy megismerd, hogy előre tudj lépni, hogy szembe nézz és változz. Mert minden változhat. A véleményed, a gondolatod, az előítéleted. Minden, ami ego, csak a felszínt súrolja. Ha ezeket hozod a felszínre, rátalálsz magadra. Megérted és mehetsz egy újabb leckével tovább. Légy kíváncsi, nyitott és befogadó. Minden gondolatoddal együtt. Mert azok a feladataid, a felismeréseid és te önmagad.

Már élsz?

Birtokolni akarsz? Mindent magadénak tudni és érteni? Irányítani és magadra formálni? És ha ezt elérted, akkor már élsz?

Mellettem, velem

Nem tudom, mi a jobb másnak, de tudom, mi a jó nekem. Kimondani, kiírni, megélni, hinni, várakozni, bízni, tenni és csak menni. Akármi volt, mindig volt valahogy. Mindig ott voltam én, és mindig voltak ott mások. Mellettem, velem. Aztán elkoptak, elmaradtak és jöttek újak. Jön a halál, a fájdalom, a betegség, a kín, de jön a születés, az öröm és a boldogság is. És még mindig van ott valaki. Mellettem, velem. És még mindig csak érzem, hogy mennem kell és vinnem tovább valamit. Magamat, magamból, magamért. Okozok fájdalmat, okoznak fájdalmat. Túlélem, túlélik. Tanulok és tanulnak. Tanítok és tanítanak. Folyamatos életjáték. Elkap a düh, elkap a harag is. De jön a megnyugvás és jön a béke is. De jön a fájdalom, aztán jön az öröm is újra. Nem tudom, és nem akarom nem érezni ezeket. Járjon át, tanítson, majd hadd menjek tovább vele. Újabb nap és újabb állomások. Új lehetőségek és más látásmód. Kíváncsiság és nyitottság. Mindenre. És még mindig jönnek, mennek, de vannak. És vannak, akik maradnak.  Mellettem, velem. Még mindig adni szeretnék, de érezném is a fogadás örömét. Még hiszek abban a jóban, amit én is érzek. Hiszek a szabadságban, az érzelmekben. Mert emberek vagyunk most, de lelkek örökké. És mindig lesz egy valaki, akivel összeköt a sors. Az Egy. Mindig újra találkozunk és mindig újra élünk. Elrendelt szív, összekapcsolt lélek. Mellettem, velem.

... csak élned benne

Nem kell mindent pontosan előre tudnod. Nem kell mindenhez pontos terv. Hiszen az már készen van. Az a te sorsod. Amit te kértél és te választottál. Nem jobb híján kell elfogadni. Ebbe kell beleillesztened önmagadat és 

csak élned benne. 

Félhomály

Talán a félhomály von most körbe. Nem látsz semmit, csak a hangokat hallod. Ott van benne a te holnapod, tele vágyakkal és csak téged szólít. Még nem vesztél el, még megtalálhatod...

Együtt erősebb

Többé nem bánthat senki, mert ő van melletted. Védőszárnyai alatt féltő karjaiban megbújhatsz. A biztonságot adja, az óvó szeretet, ami erővel ruház fel és széttép minden láncot, szétfeszít minden félelmet és ledönt minden falat. Két lélek, amely együtt erősebben izzik.

Az idő ura

Talán egyszer elfogy az erőd. Nincs már erőd várni. Eltelt sok idő és elfáradtál. A fájdalom uralja a testedet. És tudsz róla már mindent? Ő a tiéd vagy te vagy az övé? Megtettél érte bármit? Féltél már tőle eleget? Akkor nézd meg jól. Ha nézed, mit látsz benne? Látod a múltját? Ismered őt? És érted is a fájdalmát? Érzéseid miként gátolja? Igen, miatta nem értesz semmit. Mert a legnagyobb akadályozod ő. Önmagadban merülsz el és nem látsz rajta túl. Mert elfogy az erőd vele szemben. De ez tesz emberré. Minden érzés együtt adja ki az egészet. Téged. Az embert. Az élet része mindez. Ismerd fel, engedd be, és engedd át. Nincs az az idő, ami megtartaná. Nem ő tartja, te. Vedd vissza az időd és urald te.

El kell menni...

Hihetetlen még mindig szembesülni az elmúlással, a másvilágba való átlépéssel. Érezni, ahogy a másik még kapaszkodna vissza az életbe, de már nem lehet, a lelke bejárta az utat. Hogy feladta-e vagy befejezte épp, azt nem tudom.

Mondhatnám, hogy a ma reggelem is úgy kezdődött, ahogy a többi, de ez nem igaz. Serényen készülődtem az utazási irodába, mert a szívem szólít külhonba. Közben angyalommal társalogtam és felkészített rá, nem biztos, hogy minden úgy lesz, ahogy én tervezem, de mindent meg tudok oldani, ha azt szeretném. Útközben aztán az ég is leesett és örvendeztem, hogy a sarut és a szoknyát választottam.  Így annyira nem leszek vizes… Aztán igen, nem volt hely a külhoni buszra, így már értettem a reggeli figyelmeztetést és máris dolgoztam a "B" terven. Az utcán sétálva, mentőt átengedve előttem, a buszra felszállva a szokásos mellkasi szúrás jelent meg. Tudom, mi a dolgom. Megoldom és feloldom, az újabb megállóig jó is. A legtöbb esetben. A mai érzés furán más volt. Ahogy haladt a busz, a nyomás nőtt és nem ment el. Próbáltam újra és újra tovaküldeni, de nem ment. Aztán angyalokat éreztem, sokat. Többet, mint az én négy  muskétásomat. Majd láttam, ahogy valaki felett serénykednek. A következő pillanatban egy alakot láttam feküdni a mentő mellett. A kezeit láttam, az egész testét nem. A nyomás nőtt és hangosan megszólaltam a buszon.  Nem bírtam az érzéssel. Nemcsak az embert láttam holtnak. A szellemét éreztem, ahogy az angyalai próbálják átvinni. Azonnal értettem az érzésem és éreztem is őt. Pillanat műve alatt összeért a lelkünk és kérlelt, hogy hadd ne menjen még.  Még dolga van, és még nem mehet.  Kértem adja oda a félelmét, hadd segítsek. Jó párszor el kellett magamban mormolni az érzést, ami enyhült, de éreztem, hogy nem tud még menni. Kérlelt és a teste felett rimánkodott. Éreztem, hogy nincs visszaút, mennie kell. Angyalkáim is megerősítettek benne, küldtem őket hozzá és kértem, hogy segítsenek neki. Pár perc alatt zajlott le mindez bennem. Az érzéstől még jó ideig nem tudtam szabadulni. Éreztem, még itt van…

Visszacsöppenve az anyagba, leszállva a buszról, munkába igyekezvén, megijedtem, mit is éltem át. Összezavarodva értem be és csak néztem a gépem. Hogy tudhatnám meg, mi történt ott? De még csak most történt a baleset… Kellett jó egy óra, hogy az érzést megszüntessem. Aztán egyszer csak a munkatársam elkezdi felolvasni a friss hírt, hogy meghalt egy motoros. Ő volt az. Tudtam. Éreztem. Most érte gyújtok egy gyertyát. Hogy békére leljen és tovamenjen.

És felvetett bennem néhány gondolatfoszlányt... Minden nap mikor reggel útnak indulsz, azt hiszed még bőven van időd, és mikor kiderül, hogy nincs… Mi mindent megadnál, hogy még befejezd, hogy még elmondd, hogy még szerethesd… És nincs több idő. El kell menni…

... Megtalált

Ezerszer elképzelt szavak, amelyeket egyszer kiejtve hallasz újra. Benne van minden, amit a lelkében éreztél, amiben hittél és amire eddig vártál. Nincs már kétség, csak az álom, ami ma beteljesült. Könnyek folynak végig arcodon és csak a lelkedet érzed. Ott lüktet benned már ő is. Megtalált.

Harc vagy béke

Széthullhatsz bármikor, ha nincs mi összetartson, ha nincs benned az, ki harcol. Fel is adhatod úgy, hogy el sem kezdted. Mert míg csak gyötör és lépni nem tudsz, az még el sem kezdődött. Az addig csak kínt és fájdalmat okoz. Mert dúl benned és harcossá tesz, miközben nincs is harc. Az első lépéssel jön a béke és a nyugalom, majd a mérhetetlen szabadság. Mert most már bármikor bármit megtehetsz, harc és félelem nélkül...

Ott vagy mindenben...

Hogy mi vezet és mi vonz hozzád nem tudom. De ott látlak minden fában és levélben, minden fényben és minden árnyban. Nem tudom nem észrevenni, nem tudom nem érezni. Olyan, mintha mindenben te lennél. Értem. Hogy én lássalak, hogy én érezzelek. Képtelenség és mégis téged rajzol ki minden. Ennél szebbet életemben nem éreztem. Megérintem és téged érintelek.

Kiteljesedik

Talán nagynak látod most a távolságot és nem hiszed, hogy ez egyszer összeér... De hidd el, ha kell ezerszer kapod meg a lehetőséget, hogy legyőzd a korlátokat és önmagadat. Ha ö ott van neked, akkor nevetve fogsz rátalálni. Hiába érzed, hogy kicsúszik kezedből, ő sosem tűnhet el. Ő megmarad neked, hiszen a te lelkedhez van kötve, egyet éreztek, egymást. Csak kettőtökben teljesedhet ki...

Elér téged

Úgy várni, hogy eljöjjön, hogy közben minden perced öröm. Minden pillanat élmény és minden nélküle eltöltött óra nem hiábavaló. Mert tudod, hogy jön... és nem kerülheted, nem hagyhatod le...  Lehet, hogy most még nem tudod ki az, de érzed, hogy létezik, és ott lesz a jövődben, mert ott van benned az érzése. Képe nincsen, hát képzeld el, öleld át és szeresd. Mindenével, mert hozzád hozza az idő, mert repíti és szárnyakat ad neki és elér téged...

Most várnak...

El kell hagynod, el kell engedned képeket és vágyakat. Mert van, ami ebből nem a jelened, csak a múltad. Mert összemosódtak, mert lázad benned. Mert megértést követel tőled a megélés helyett. Új képek és új vágyak  kellenek, amik a jövőbe mutatnak és nem a múltba. Amik most találnak meg és most éreznek téged. Nem reményt adnak, hanem egy új kezdetet, egy új esélyt, az igazit. Ehhez olykor el kell dobnod mindened, ami azt hiszed, hogy a lelked, pedig csak a múltad, ami egyszer a részed volt, de most nem lesz az. Nyiss oda, kezd újra. Ott, ahol most várnak téged.