Pont, mint te

Olyan vagyok, mint bárki más. Pont olyan, mint te. Nekem is fájt már és még fájni fog. Én is voltam boldog és még leszek az. Nem vagyok sem jobb, sem rosszabb. Nem vagyok erősebb és nem vagyok gyengébb sem. Csak egy ember vagyok a sok közül, akinek ugyan úgy van egy saját története. Adhatok neked belőle, mert megismerheted. De van benne olyan, ami csak az enyém. Ezt megértheted, mert én is megértelek. Pont olyan vagyok, mint te.

Emlék

A rossz emlékeket nem lehet kitörölni. De tanulhatunk belőle. Válhatunk általa bölcsebbé. Lehetünk tőle erősebbek. Aztán így szerezhetünk új emlékeket. Jókat és szépeket is. Hogy megszépítsük erős és bölcs lelkünket...

Bizalom Benned

Bizalmat adsz nekem, miközben magadban sem találod. Oda hazudod magadnak. Mert így érzed magad erősnek és sebezhetetlennek. De már tele vagy sebekkel és már gyenge vagy tőlük. Nem gyógyulnak, csak fájnak. A bizalmat sem adhatod másnak, hiszen az benned kezdődik. Ha megvan benned, úgy érhet el máshoz is. Adj bizalmat először magadnak! 

Újjászületés

2014.04.27. Metamorfózis Győr - Ribirthing

http://www.metamorfozis.eu/

A fogantatás előtti pillanatra utaztunk vissza. A 3 évvel ezelőtti, majd a 17 éves, majd egyre fiatalabb önmagamat láttam. A csecsemőt, majd újra éreztem édesanyám hasát és a pillanatot is megéltem, mikor kiválasztottam őt. A második hónapban már éreztem, hogy tudja itt vagyok. Nagyon nagy félelmet éreztem, ami eluralt minden mást. Édesapám, testvéreim, nagymamám. Mindegyiküket éreztem. Nyugtattam őket odabentről. Nincs semmi baj, én már itt vagyok. Szeretlek titeket. Szeressetek ti is. A félelem egyre nagyobb volt, de csak adtam a szeretetet. Megtanultam a félelem mellett érezni mást is. Megértettem valamit, amivel a mai napig küzdöttem. A félelem csak egy érzés a sok közül. Nem létezik önmagában és nem tud kizárni mást, főleg nem a szeretetet. Többé nem akartam anyu hasában csak félni, mert ők félnek. Szeretni akartam, és érezni, ahogy ők is szeretnek. Mert ezt is éreztem, csak elnyomta bennem az ő félelmük. Így alakult ki bennem, hogy nem akarnak engem, mert félnek tőlem. A magaménak éreztem, pedig nem volt az soha. Ezért nem tudtam megnyitni önmagamat másnak. Mert itt lezártam. Itt végett vetettem az érzésnek. Lezártam és többé ne fájhasson a szeretet nélküliség. Leéltem 30évet önmagamba zárva teli megfelelési kényszerrel, önbizalomhiánnyal és szeretetéhséggel. Megértettem minden belső félelmemet, hogy miért nem tudok befogadni. Uralt a félelem, hogy nem fogadnak el, hogy nem akarnak. Így fordítottam le magamnak a félelmüket és a legfontosabbat, hogy szeretnek, nem vettem észre. Most úgy éltem át az újjászületésem, hogy megvilágosodott bennem ez az érzés. Adni és megnyugtatni akartam őket a szeretetemmel. És éreztem, hogy szeretnek és várnak. Éreztem a simogatást a pocakban, éreztem a vágyódást  a szülés utáni pillanatokban édesanyám, édesapám ölelő karjába. Békésen elpihentem édesapám karjaiban és éreztem édesanyám szeretetteljes tekintetét, ahogy nézett minket és csak így hárman voltunk. Éreztem. Éreztem, hogy szeretnek... 

Megmutathatod, Te vagy

Megmutatni önmagad, hogy ki vagy, hogy mi van benned. Megnyílni és láttatni félelmeid, fájdalmaid. Kiszolgáltatni a belső világod, támadhatóvá válni.

Ott már nem tudod irányítani, mit mutatsz meg.

Ha azt a kaput kinyitod újra, látni fogják és érezni téged. És megteszed újra és újra. Mert keresed a félelmed okát. Meg akarod ismerni és megérteni. És minden egyes alkalommal mikor lenyomod a kilincset és belépsz a félelem ajtaján.

Belépsz önmagadba és egyre több oldalát ismered meg a benti fénynek. Míg egyszer már nem akarsz ide egyedül belépni.

Beengeded őket is. Mert itt van minden, ami Te vagy.

A múltaddal, a jeleneddel együtt, ez vagy Te. Megmutathatod.

Felidéz

Felidéz benned egy érzést. 

És már tudod, mit rejtőzik benned.

Volt mikor nem tudtad szétválasztani – egyszerre volt a múltad és a reményteli jövőd. 

Nem tudtad még hova tartozik.

De ma már összekötött vele a lelked. 

Nem kell hozzá test, és nem kell hozzá itt lennie.

Elég csak rá gondolnod és érzed a lelkét. 

A szorítását érzed mellkasodban - a Lelketek dobogását.

Egyetlen pillantás

Van, hogy megváltozik az életed egyetlen pillantástól. 

Lehet átnézel a tömegen és  belenézel a szempárba. Nem látsz mást, csak Őt és a Lelkét benne. 

Nem ismered és mégis felismered. Nem szólal meg, mégis elmond ezer szót. Nem keresel tovább, megtaláltad. 

Ez az, ami megváltoztatott mindent. Elég egy pillantás, csupán Egy, és benne vagytok Ti. Múltatok, jelenetek, jövőtök. 

Átírja a fájdalmad, visszaadja a hited, visszakapod a lelked. 

Újra ott vagy a szemében. 

Felhők felé

Ne akard megúszni, ne akard elkerülni a csalódásokat. Mindet érezd át. Érzed a zuhanást fájdalmát, bevésődik lelked minden résébe. Megmarad minden porcikádban, emlékszik rá minden pillanatban. Minden szárnyalásnál érzed majd újra. De hinned kell újra.  Minden repüléskor emlékszel, de minden repüléskor le is győzöd. És egyszer feljutsz a felhők fölé, és már nem félsz ott fent. Mert tudod, hogy nem zuhanhatsz le többé...

Metamorfózis

2014.04.26. - Metamorfózis Győr - Vivation

http://www.metamorfozis.eu/

Egy csodálatos helyre megyek, ahol madarak énekét hallom és virágok illatát érzem. Angyalok gyűlnek körém, akik egy patakhoz vezetnek. Belemegyek és érzem, ahogy testemet átmossa a víz gyógyító ereje. Angyalaim segítenek, és kezükkel gyógyítják be szívemet, és helyreállítják a gyomrom működését. Egy gyönyörű fehér ruhát öltenek rám, majd szárnyalok tovább. 

Édesapámat látom, aki a születésem után mérhetetlen szeretettel vesz mellkasára. Érzem az érintését bőrömön és érzem a végtelen szeretet, ami felém árad. Csak szorítani és így maradni vágyom. Belém nyíllal az érzés, hogy el kell válnom tőle. A zokogás ráz és kérem, hogy ne menjen, maradjon. Még ne! Nem tudom abbahagyni a sírást és egyre csak könyörgök neki. Nem tud megnyugtatni, csak hajtom, hogy nem mehet el, nem tudom elengedni. Átölel és csak hagyja, hogy sírjak. Elkezd halkan beszélni és lassan eljutnak hozzám szavai. Kéri, hogy figyeljek erre a szeretetre, ami itt dobog bennünk. Ami közte és köztem van, az nem veszik el, az bennem fog tovább élni. Sosem vesztem el, mindig itt lesz, ahányszor csak rá gondolok - és a szívére hajtottam a fejem. Meg akartam jegyezni örökre a pillanatot. Ez az édesapám és az én közös örök pillanatom. Megtanította nekem, hogy a szeretet ne keressem, itt van bent a lelkemben, bármikor előhívhatom. Nem kell elengednem, itt van örökre.

Máris repülök édesanyám karjaiba. Újra érzem a félelmet és az elveszettség érzését.  Megint elveszik minden érzést. És most nem az enyém. Most édesanyámé. Karomban zokog és kérlel, hogy ne hagyjam el. Várom, hogy alább hagyjon az erős sírás. Nekem is folynak a könnyeim és érzem a fájdalmát. Tudom mit él át, és tudom mit élt át édesapám. Itt vagyok benne az érzésben. Átélem a másik oldalt. Most nekem kell megmutatnom édesanyámnak, amit a kicsi lány tanult 25 évvel ezelőtt. Halkan elkezdtem nyugtatni, hogy nem megyek el, hogy mindig itt leszek vele, ahányszor csak rám gondol. Megkérem, hogy érezze a szeretet, ami köztünk van most. És ezt helyezze el szívében. Mindannyiszor előhívhatja és érezheti. Ez a kettőnk szeretete. Megmarad örökre. Nem kell elengednie. Itt vagyunk bent, egymás lelkében.

Máris repülök tovább és a felhők fölé szállok. Egy felhőn landolok és a szeretet érzése járja át lelkemet. Érzem őt, itt van mellettem. Megérintem szívét, és ő megérint szívemet. Behunyom szememet és a szeretet áramlik a karunkon át, a másik szívébe. Megkérem, hogy hagyja, hogy segítsek, én is hagyom, hogy ő segítsen. Egymásért vagyunk, egymáshoz tartozunk. Szavak nélkül beszél a lelkünk. Csak hallgatom és élvezem a boldogság ízét a szívemben. Egy kislány jelenik meg mellettünk, aki megfogja kezünket és hárman ülünk a legnagyobb szeretetben. Kiválasztottak lettünk. Mi hárman összetartozunk. Kézen fogva a felhőkön lépkedünk, majd egy virágos rétre érünk, ahol leülünk a fűbe és sütkérezünk a nap sugarai alatt. Egyre több ember gyűlik körénk, család és barátok, ismerősök, emberek. A szeretet fénye járja át testünket, ami kiteljesedik körülöttünk. Egy fényburok vesz minket körbe, mindenkit külön-külön. Majd ez a fényburok eggyé válik és Egy hatalmas fénnyé növi ki magát. Körbe öleli a rétet. Az ég és a föld ér össze bennünk, egy közös fényben, a Szeretetfényben.

Hogy újra megtaláljon...

El kell veszned, el kell veszítened mindent. 

Sokszor. 

Legfőképpen magadat. 

Mert így vagy képes újra elindulni, keresni és megtalálni. 

Így vagy képes változni. 

Mert a legnagyobb fájdalmak vezetnek el a legnagyobb kincsedhez. 

Önmagadhoz. Hozzá. Haza.

Aki képes újra gondolni, újra érezni és újra kezdeni. 

Bármikor, bármi után. 

El kell engedned, hogy ÚJRA HAZATALÁLJON...

Semmi sem tűnik el

Semmi sem tűnik el végleg.

Ott marad.

Beépül és az egész részévé válik.
Hozzáadódik és valami más lesz belőle.

Átalakul.

Mert már nem az, ami volt.
Átélt, megszenvedett,
túlélt és megváltozott.

Nem tud létezni már többé úgy, ahogy előtte.

Nem menthetetlen, hanem megmentett.
Nem elvitt, odaadott.

Valamit magadból, amit rég kerestél.

Nem tűnt el. Most kaptad vissza...

A Kulcs

Ha valamit nem tudsz megtenni. Nem azért van, mert nem tudnád megtenni. Nem azért van, mert képtelen vagy rá. Nem! Az azért van, mert nem most van itt az ideje. Valami mást kell megtanulnod, valami más út vezet hozzá. Más ajtókkal és más kulcsokkal. Ha még nem nyílik a zár, akkor egyszerűen nem az a megfelelő kulcs. Hiába rángatod, hiába zörgeted, nem fog menni. Keresd tovább azokat a kulcsokat, szorgalmasan illesztgesd őket. Egyszer meglesz a megfelelő  ajtó mindenhez...

Darabjaid

Ezer darabra hullottál szét. Újra szétmosott benned mindent. Újra ott vagy, nagyon mélyen. Magasra repültél, és minél magasabbra szálltál, annál nagyobb mélységet láttál. Féltél látni, féltél újra visszazuhanni. Csak gyűltek a felhők, és annyi minden fájt. Ezt is sors adta, el is veheti. Bármikor. Egyszer ad, máskor elvesz. De adott hozzá erőt elviselni. A legnagyobb mélységben is ad újra reményt és hitet.  Bátorságot, hogy újra repülj, hogy kezd elölről... Felkap a szél újra és összerakja darabjaid...

Élet fénye

Van az a láz, ami csodálatossá tesz mindent. Látod a fényt mindenben. Életek fényét. A fény megváltoztat mindent. Alakít és formál. Egyszerűvé tesz mindent. A sötétéből világosat varázsol. 

Szeretet

A Szeretet betölti a Világot Fénnyel.

Felülír mindent és csodát tesz velünk.
Szárnyakat, erőt bátorságot ad.

Legyőz bármit.

Halhatatlanná teszi Lelkünket.

Átível időt és nem lát teret.

Csak a Szeretet él Mindent túl.

Hiszek benne

Nem tudom kivel és kiért érzem. Csak érzem! Tudom és hiszek benne. Hinni fogok benne, míg el nem jön értem. Itt van a lelkemben ez az érzés, nem hiába keresem, nem hiába várom. Egy csepp a lelkemből, mely hozzá tartozik és nem tud elválni. Nem tudja mikor, de egyszer rátalál. Addig szédült szívvel ül a lelkem legszélén. Vár, hogy ugorhasson... Felé!

A Szerelem

Ha ismered a szerelemet, akkor ismered a fájdalmat is. Ha ismered a fájdalmat, akkor ismered a halált is. Minden szerelembe bele is halsz, mert fáj. Fáj, ha nincs veled, fáj, ha elveszíted. Fáj elszakadni, fáj elengedni. Mindig bele halsz egy kicsit, mert mindig bele is veszel kicsit. Aztán mindig újjá is születsz általa és miatta. És minden kezdődik elölről...

Itt vagy?

Minden várakozás elég hosszú, ha nem vagyunk a jelenben. Csak a múltat idézni és csak a jövőt tervezni. Elmaradnak pillanatok, érzések, gondolatok. Ezek akkor és úgy el is vesztek, vissza sem hozható. Örökre elveszett. Próbáld megragadni most. Itt van hozzá a pillanat. Te is itt vagy hozzá?

Az Élet Csodája - a Szerelem

A Szerelem sosem akkor jön, mikor készen állsz rá.

Csak jön és belopja magát Életedbe.

Ad fényt, ad mosolyt, de beletaszít a sötétbe és a bánatba is.  

Ott hagy Mindent Benned.

Egyszerre vagy Minden és Semmi.

Megismered és megszereted minden egyes részét.

Egyikből adódik a másik.

Megtanít Benne élni.

Mert Szeretni az tud, ki átélte a legmélyét.

Általa ismered meg - akkor és ott.

Nincs időd felkészülni -

Élned kell Benne.

Mert a SZERELEM jön,

és BELÉD ÜLTETI A CSODÁT

- Az Élet Csodáját - A SZERELEMET.

Az Egész részünk

Mind részei vagyunk az Egésznek. Bár tudunk létezni önmagunkban. Tudjuk érezni saját boldogságunkat, saját fájdalmunkat, saját bátorságunkat, saját félelmeinket... De ott izzik mélyen bennünk az egységbe vágyás. Minden sejtünkben kapcsolódni vágyunk. Együtt lüktetni, érezni és lélegezni vele. Érezni tisztán részünket. Érezni az Egységet, ami a Mi Részünkkel együtt válik Egésszé. 

Hullámon

Mintha egy hullámon ülnél, amit folyton követned kell. Néha letaszít magáról és a mélybe lök, de van, hogy a magasba repít és általa élheted á a legnagyobb boldogságot is. Van, hogy gyorsan követik egymást a lökések, követni sem tudod. De van, hogy olyan hosszan tart egy hullámon, hogy a reményt is elveszted . Aztán van, hogy úgy felkavar mindent, hogy azt hiszed nem bírod tovább. Mert a semmi felé tartasz és csak a végtelent látod, cél nélkül. Aztán felvillan valami a messzeségben és olyan erőt ad, hogy legyűrnéd az egész óceánt egymagad. Most már tudod, hogy a célt nem kell látnod, az ott van, csak kapaszkodnod kell és hinned a láthatatlanban is.

Fényév

Lehet, hogy fényévnyi köztünk a távolság, de akkor is közelebb vagy hozzám, mint bármikor. Mert most rántjuk le önmagunkról rétegenként. Mert mikor bennem ott a sötétség, akkor benned ott a fény. Mert mikor hozzád ér a sötét, akkor ér el hozzám a fény. Látszólag nagy a távolság, de a szívünk mélyén pontosan ugyanaz él bennünk. Végtelen lehetőség és már nem is fontos mi a cél, csak az a fontos, hogy egymás felé tartunk. Már nem is az a fontos honnan indultunk, csak az az Egy, hogy Te és Én ugyanazt éljük át...

Döntés

Hozunk döntéseket a másik védelmében, és magunk ellen. DE nem dönthetünk nélküle, nem dönthetünk helyette. Vállalni kell mi bennünk van. Nekünk és nekik is. Nem menthetjük meg úgy sem, ha távol van, és úgy sem, ha mellettünk van. Mert mindenki maga felel a saját lelkéért. DE ha össze van kötve két lélek, azt erővel nem lehet szétválasztani. Egyszerűen csak hagyni kell dönteni és ha elég erősek már a szálak, akkor összekapcsolódni. Ez már nem döntés, ez a két lélek sorsa, mely beteljesedik...

Emlékezz

Néha emlékezned kell rá. Néha nagyon kell fájnia. Néha csak úgy tudsz tovább lépni. Néha bonyolultak a dolgok, mert azzá gondolod. Néha csak engedni kell a könnyeket. Néha csak utat kell engedned önmagadnak. Néha nem más gátol, csak te magadat. Néha ad és néha elvesz. Néha csak így tudod mi az, hogy lent és mi az, hogy fent. Néha csak a rosszból következhet a jó. ÉS mindig a legaljáról feljutni a legnehezebb És mindig ez a legnemesebb  HARC. Csak emlékezz rá.

Erősítsd!

Már látod, amit ő nem lát. Már te érzed, amit ő nem. Te úgy látod őt, ahogy ő még képtelen. Még nem tudja, hogy ki ő. Még nem érzi. Ott kemény magával, ahol engednie kellene és ott erős, ahol gyengébbnek érezhetné magát. Felcserélte álarcait és nem érzi, hol kellene váltania. Nem mondhatod és nem mutathatod meg neki, mert még nem értené. Csak hagyd, hogy maga jöjjön rá. Nem lehetsz mellette, neki kell megküzdenie önmagáért. Segítheted minden érzéseddel, mert lelke érzi a tiédet. Elér hozzá minden gondolatod. Erősítsd magadat érte, és ő is erősebbé válik általad.

Te és a világ

Megteremthetsz bármit magadnak. Akár egy tiszta saját világot is. Ahova nincs bejárása senkinek. Aztán egy idő után ráébredsz, hogy már te sem tudsz kijutni és már te is vágysz kifelé. De már túl rég vagy bent, biztonságban, még akkor is, ha a fájdalmak ugyanúgy elérnek. Mert itt bent, bezárva lelkedbe, másképp fáj. Így óvod őt és így tanulod önmagadat. És  mikor azt hiszed, hogy már nincsenek titkaid önmagad előtt, akkor jössz rá, hogy még mennyi van. Megint ott a gödör, megint ott ragadsz benne egy időre. Újra csak a világod és te vagytok. Kitörnél, szabadulnál, de már nem enged könnyen. Kell, hogy valaki kirántson. És te vagy csak Te lehetsz az a valaki. Magad szülte világod, csak magad nyithatod ki. Zárt világodból, egy mindenre nyitott világot, csak magad alkothatsz. Ami itt bent megfélemlít, ami itt bánt, azzal ott kint is dolgod van. Hiába oldod meg bent, ha kint nem működik. Nyiss rá és most, hogy megtaláltad magadban a világot, keresd meg a világban önmagadat....

Ott állsz...

Ott állsz a közepén. Nem tudsz neki indulni, de nem is tudsz hátra fordulni. Csak állsz és várod, hogy valami szellő megsuhintson. Hogy újra érezd ott belül, hogy újra érezd, hogy van elég erőd. Csak állsz csukott szemmel és várod, hogy megszólaljon benned újra a hang. Várod, hogy elhidd minden szavát. Mert nem elég, ha benned van, azt el is kell hinned. Míg kétségbe vonod, míg nem tartasz vele, addig csak állsz. Itt. Egy helyben. Nyisd ki a szemed és halld meg a csendet. Halld a körülötted lévő csendet, aztán halld meg magadban is. Állj úgy, hogy érezd magadon a szellőt, hogy érezd magadban az erőt és a hitet. Aztán végy egy mély levegőt és lépj...

Mindenki másban

Mindenki átéli, mindenki csalódik, mindenki hibázik, mindenki szenved. Mindenki összetörik. De mindenki eldöntheti, hogy feláll-e, hogy újra kezdi-e. Csak van, aki nem tud még szembe nézni, akinek még idő kell. Van, aki nem tudja elengedni. Van, aki előbb segít máson, aztán tud magán. Van, aki előbb ismeri fel másban, mint magában. És ez félelmetes. Meglátni, és átélni újra, mással, aztán felfedezni önmagában. Van, akinek így kell átélnie mindenkiben, hogy elérhesse önmagát.

Lift

Csak azt szállíthatod be magad mellé, aki maga is ott akar lenni. Aki képes új ajtókat nyitni, és a régieket bezárni. Aki képes újakat beengedni és elengedni. Aki képes megbocsátani és szembe nézni bárkivel.  Aki erre nem képes, az még csak menekül. DE nem lehet elég nagy a világ. Elléphet, toporoghat is a bejáratnál, majd a sors kellő időben a helyére rakja. Majd lefutja a maga köreit, aztán egyszer maga jut el oda, hogy ő nyomja meg a gombot. Már ő akar beszállni és feljebb jutni. Hogy ez lesz-e a közös lift, az majd akkor kiderül... 

Kérdések

Vajon hányszor kell újra csalódnod? Vajon hányszor kell újra felállnod belőle?  Vajon mindig van még mélyebben? Vajon mindig megtalálod benne a leckét is? Vajon mindig meg is tanulod? Vajon hányszor kell ugyanazt átélned? Vajon még hányszor teszed fel magadnak ezeket a kérdéseket? Ezek a kérdések építenek, napról napra. Egyre erősebbé. Mert még mindig felteszed, mert még mindig keresed a válaszokat. Kell csalódnod, felállnod, mélyebbre jutnod, felmondani a leckét, átélned ugyanazt és rengeteg kérdést még feltenned. Ezek a te kérdéseid és a te válaszaid. Kezd el feltenni...

Függöny

Játszod a szereped. Mindegyikben ott vagy benne te is, egy része te vagy. De a valóságot, az igazit, még magad sem ismered. Még magad előtt sem mered levetni. Talán nem az vagy, akit még el tudsz fogadni. Talán nem jó szemmel nézed magadat. Túl sok félelemed van magaddal szemben. Még mindig nem érted el, hogy úgy legyél valaki, ahogy vagy. Mert még mindig le akarod dobni, de lehet nem ebben a megoldás. Tudod mit? Ne akard levetni erővel, mert kellenek azok a  szerepek, hogy tudj élni. Csak figyelj oda, mikor lejössz a színpadról és már magad vagy... A függönyök mögött már nem kell játszanod...

Van olyan...

Van olyan, ki megbánthat százszor és ezerszer és még többször. De nem tudod kitépni, nem tudod ott hagyni a múltadban. Minden érzés, amit felébresztett benned, az ott marad lelkedben. Düh, dac és harag, de mellette az érzés, hogy bármit megadnál érte. Újra. Csak még egyszer érezhesd, amit miatta éreztél, amit vele éreztél. Nem tudod ott hagyni, mert bevésődött. Ezt csak ő tépheti ki, ezt csak ő veheti vissza. Talán egyszer megteszi és eltűnik örökre, vagy itt marad... Veled. 

Érintés

Átutazók vagyunk mindannyian. Keressük sorsunk. Keressük azt az egyet, kinek odaadhatjuk a bennünk lévő csodát. Átszárnyalunk életeket. Érintjünk egymást, nyomot hagyva egymásban, majd elszakadunk újra. Keressük tovább sorsunkat. Mikor megtaláltuk, beteljesítjük,  s örökre érintjük másikat...

Ez itt belül

Ez itt belül nem veszik el. Lehet reménytelen és sötét is, de nem veszhet el. Mert még mindig van miért csinálni, még mindig van kiért menni. Egyedül kell végigcsinálnod, de mégis vannak segítőid. Ott vannak veled, csak lásd meg őket. Mindegyik mutatja az utat, mindig csak előre. Van, mit le kell zárni, és örökre eldobni, de van, amit meg kell tartanod, ott bent magadban. Ha minden a helyére kerül szívedben, akkor helyére kerül körülötted minden. Belőled indul ki és hozzád ér vissza minden, ami Te vagy. Ez itt belül...

Ősi hangszer

Ugyanaz a dallam szól bennetek, csak még külön ritmust játszik. Minden hangban ott van a másik, csak még hamisan cseng lelketekben. Még fel kell ismernetek saját hangotokat benne. Még meg kell ismernetek saját ritmusotokat érte. Hogy egyszer együtt csendülhessen fel az az ősi hangszer bennetek.

Kísértés

Kísért az érzés, egészen addig, míg nem vagy merész és fordulsz vele szembe. A szemébe nézel és belemosolyogsz. Csak úgy peckesen, henyén. Nem félsz a következményektől, nem agyalsz a mi lenne, ha érzéssel. Egyszerűen, csak befogadod és hagyod elmenni. Mintha sosem kísértet volna...

Bátrak vagyunk

Az élethez bátorság kell. Nem lehet megbújni és nem lehet csak minduntalan várni. Nem. Az a bátor, aki a nehézségekben is az erőt látja, aki mer benne elmerülni és tudja, hogy ki tud belőle jönni. Akkor is van bátorsága lépni, mikor már nem érzi a talajt a lába alatt. Akkor is hinni, mikor a napot felhők fedik. Tudni, hogy elég hosszú a karod, hogy elűzd őket bármikor. A bátorság nem azt jelenti, hogy mindig minden úgy is alakul, ahogy terveztük. De mi bátrak vagyunk és elfogadjuk a jót benne, mert ez a Miénk...

Szavak

Kimondott szavak is csak szavak maradnak, míg nem vagy bennük egészen mélyen te magad. Míg nem érzed őket át, míg csak kifolynak rajtad, de érzésük nincsen, addig csak szavak. Mikor úgy tudod kimondani, hogy érzed is zsigereidben. Mikor hiszel is bennük, és ezek folynak ki belőled, akkor megtaláltad a a szavakban, az érzések mögött magadat... Ezek már átérzett szavak.

Félelem

Megijeszt. Félelmekkel teli érzés. Elural, nem tudsz mást tenni, beleremeg mindened. Félsz és óvni szeretnéd magadat. Támadsz, védekezel. Mindent megteszed, hogy elűzd, de nem megy. Még mindig bánt és még mindig félsz. Egészen addig, míg rájössz, hogy nem bánthat. Csak te bánthatod magadat. Közelíts felé. Lassan és óvatosan. Szüntesd meg a félelmed. Ne félj tőle. Nem bánt. Szeresd meg őt. Már nem ijeszt meg. Már érted őt. Már nem ural, már nem félsz...

Legelején folytatni

Bármikor ott állhatsz a legelején. Bármikor elkezdheted újra. Nincs szabály és határ szabva. Nem lehet meghatározni hányszor fogsz itt állni, nem lehet korlátozni és nem lehet határt szabni neki. Nem mérhető, nem számolható. Ez benned van, nem a külvilágban. Bármikor előhívhatod és bármikor új utat adhatsz neki. Bármikor lezárhatsz bármit, aztán kezdhetsz egy teljesen újjal. Csak rajtad múlik mikor hozod elő, és mikor vagy újra készen folytatni, a legelejéről... És tudni, hogy már ez sosem lesz a legeleje, mert ez már a te folytatásod...

Önmagadban egyedül

Nem veszhet el minden, akkor sem, ha elmegy mindenki, vagy te indulsz útnak. Ott kezdődsz majd el Te. A megismerésed útja. Önmagadban elmerülni csak így tudsz. Ez a te választásod, ez a te döntésed. Örökké társakat vársz magad mellé. Ott látod minden pillanatban. Mégis felismered újra és újra, hogy még magadban sem találtál meg mindent. És van, amit csak így tudsz megtalálni. Egyedül. Félelmetes. Fájó. De nem veszel el, csak megismered az erősebb önmagadat... 

Van olyan álom

Van olyan álom, amit nem tudsz úgy megtervezni, úgy elképzelni, ahogy aztán átéled. Van, amiben benne kell lenni és csak létezni benne. Hinni, hogy ez lehet szebb, mint egy álom. Hinni, hogy a csoda hozzád is elér. Hinni, hogy lehet minden szép, mert ebben az érzésben szebbé válik minden. Van olyan álom...

Újra és újra fáj

Mitől lesz nyomás mellkasodban? Mi indít el benned rossz érzéseket? Sejted? Vagy tudod? Akkor ideje szembe nézni vele. Nem kerülheted el örökké. Elodázhatod, hiheted, hogy túl vagy rajta. De ha csak egy időre tűnik el, akkor tudod mit teszel vele? Egyre csak növeled. Nem megoldod, nem-nem. Nyugtathatod magadat ezzel, de ha újra képes fájni, akkor az még ott van. Hiába gondolod, hogy az a legjobb, ahogy te gondolod. Tudod mit? Ha ennyire fáj, akkor az a legrosszabb. Neked biztosan. És elfelejted a legfontosabbat. Mindig minden körülmények közt Te vagy a legfontosabb önmagad számára. Ezért tenned kell magadért. Vannak hibáid, és ezek fájnak, épp ezeket nem akarod észrevenni, megtanulni. És csak mélyebbre ásod magadat, újra és újra. És míg te nem látod be gyengeségeid, nem látod meg, kinek mi a szerepe a fájdalmadban. Akkor még szenvedni fogsz ebben. Még sokszor, és egyre mélyebben. És ha már elégszer voltál elég mélyen és még mélyebben, akkor talán észreveszed...

Változásban

Változásban van mindenki körülötted. És velük változol te is. Van, aki eltűnik, és van, aki megérkezik az életedbe. Egyik sem véletlen. Talán észre sem veszed, hogy kik is ők valójában. Nem ismered fel őket, vagy csak azt akarod látni bennük, ami te szeretnél lenni, vagy, amit te szeretnél megélni. Ha elég messzire kerülsz tőlük, látni fogod már, kik ők valójában. És most már azt is tudod, ki nem akarsz lenni és általuk meglelted magadban azt, aki te vagy. Az igazi, aki nincs meg másban. Nem kell többé másban keresned, mert végig itt volt veled. Ideje szeretni őt, mert már ő az, aki szerettél volna lenni...

Nem mar többé

Beléd mar az érzés újra. Ott mélyen a lelkedben érzed. Azt hiszed, hogy kiléptél és ezzel lezártad. El is hiszed, talán így is van. De mindig vissza-vissza nézel, mintha fájna még, mit ott hagytál. Még mindig hagyod, hogy néha bejárjon az érzés a lelkedbe. Aztán mikor eleget vártál a múltra és eleget epekedtél a jövőért, állj meg. Vegyél mély levegőt és érezd még egyszer utoljára a lelked kínzó fájdalmát. Ez most más lesz. Ebben most ott van a hála. Elkísért eddig, de ideje elengedned, tedd le több száz éves múltadat. Rozsdás a zár, de most bezárhatod. Elérkezett a pillanat, többé nem mar az érzés.

Nyisd is ki

Ha eljutsz addig, hogy lezársz valamit, akkor ne felejtsd el becsukni magad mögött az ajtót. Ne maradjon benned rossz érzés, mert minden így volt jó. Nem feladtad és nem elbuktál. Tanultál. Most, hogy már tudod mi volt, találd meg mi lesz. Lépj egyet előre és nyisd ki a következő ajtót.

Megérint a lelke

Megvilágít a lelke. Kitűnik a többi közül. Nem szól, csak némán megérint. Nem kéri, mégis odaadnál neki mindent. Nincs benne más, csak szeretet. Nem követel, nem kér és nem ad. Csak van. Ilyen egyszerűen. Nem kell magyarázni, nem kell feltételeket szabni, csak létezni benne és vele. Két lélek talál egymásra. Együtt ragyog és együtt tart a végtelen fény felé.