Nektek köszönöm!

Egyedül. Nélkülük élni. Megtanulni így létezni. Hinni benne, hogy sosem veszítettem el őket és mindig itt lesznek velem - nekem.

A sorsunk rendelte így. Tanítani egymást és tanulni egymástól.

Én pedig szeretnék újra az a kicsi lány lenni, aki boldogan szalad édesapja ölelő karjaiba, egyszerre sírva és nevetve. Újra szeretnék belenézni szemeibe, látni újra büszke szeretettel teli tekintetét. Szeretnék az lenni, aki boldogan fut neki tégláért egy épülő házhoz, majd zsebeli be a büszke apa ajándékát, egy  csodás zöld biciklit. Szeretnék újra kutatni barna illatos bőr táskájában, és azt a gyönyörű babát újra tapintani kezeimmel. Újra a kislánya lenni, a mindene lenni. A mindentől megóvó karjaiban megpihenni és újra a Babájává válni.

És szeretnék az a lány lenni, aki újra menekülhet bátyja szárnyai alá. Szeretném újra érezni büszkeségét, ahogy a legokosabbnak és a legszebbnek gondol engem. Aki bármit képes megadni az én boldogságomért. Meghallgat és felhív a szobámba, hogy megoszthassam vele titkaimat. Aki rám bízná a legnagyobb kincseit, a gyermekeit. Szeretném érezni újra, ahogy feltétel nélkül megbízik bennem, és szembeszáll az ördöggel is értem. Nézném vele újra ezerszer kedvenc filmjeit. Leülnék elé a fotelbe, és csak ketten léteznénk a Seagal és Van Damme világban. Újra látnám, ahogy a savanyúságos ládába belenyúl, anyu sápítozik, és a vegetás vajas kenyeret majszolja ujjait nyalogatva. Újra ott ülnék nyakában minden focimeccse után. Üvöltenék érte minden góljánál, és sírnék vele minden szerelmi bánata után. Edzenék vele a szobájában és újra rajzolnánk ceruzánkkal Mel Gibson portréját. Annyi mindent csinálnék, mondanék újra ott fent a szobámban. De nem, nem mondanék semmit. Csak hallgatnék és ölelnélek, közelebb engednélek lelkemhez, hogy érezd mennyire szeretlek, mennyire büszke vagyok Rád, hogy apám helyett apám lettél.

És hogy ez lettem. Ezt Nektek köszönhetem. Ölellek Titeket újra és újra - most már örökre a Lelkemmel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Titeket kaptalak. Bármennyi időre, örökre -mert bennem éltek tovább.

Mert így van, itt vagytok velem - nekem.

Szeret Titeket: Baba

Egy padon ülve...

A nyugalmat kerestem egy padon ülve a napsütésben. Szememet behunyva csak az érzésekre figyeltem. Aztán társaságot kaptam magam mellé. Szememet becsukva tartva csak a nyugtalanság, zaklatottság és a düh uralt, hogy egyedül lehessek. Zavart a hang, csak a csendre vágytam. Kinyitottam szemem és mellettem volt két ember, akik talán egymás társaságát sem kívánták. Hamar távoztak. Gondoltam fogadok még ide a padra társakat, így érezve át más érzéseit. Egy ápolt hölgy foglalt helyet. Egy ideig kereste a helyét, kellő távolságban tőlem. Méregetve, mégis mosolyogva. Finom, ápolt külső és magányos, de mosolyos lélek. Évek óta egyedül lehet. De boldog élete volt. Sokat van egyedül, de elégedett. Gyerekei, unokái felnőttek és boldog életet élnek. Ő maga már nem kíván társat magának, boldog volt párjával, nem kíván helyette már mást. Majd az égi világban újra vele. Mosolyogva távozott. A következő társ a padon egy öreg hölgy volt, aztán jött hozzá az ő párja. Csodás együtt megöregedés. A meghittség illata csapta meg orromat. Az egymás iránti tisztelet lengte be a teret. Ismerve és szeretve lenni. A megbecsülés és a tisztelet érzése. Most nem vágytam rá, hogy más társaim legyenek ezen a padon. Most nem vágytam a csendre, a hangukat akartam hallani, ahogy összesimulva mosolyognak. Érezni ezt az összetartozást és a nyugalmat. Már nem ők ültek mellettem, hanem én mellettük. Csodás érzéseket kaphattam. Hálám érte és még sok boldog évet!

Néha meg kell állni és csak érezni a körülöttünk lévőket. Így nem csak őket érezzük majd jobban, hanem önmagunkat is. Ha érted a másikat, megérted magadat is.

Meleg köntös

Vannak napok, amelyeket csak hagynál átfolyni az életeden. Nyomás a mellkasodon, nem tudod mi enyhítené. Ezernyi terv fogalmazódik meg benned, de képtelen vagy tenni. Elfáradtál és azt mondod majd holnap. Csak hadd éljem túl a mai napot. Ilyenkor kell elbújni, begubózni a meleg köntösbe és teát kortyolgatni. Gyertyát gyújtani és füstölő tisztító illatát a lelkedbe szívni. Erőt venni és kitartani. Hamarosan megkapod lelked nyugalmát. Pont úgy, ahogy kell. Szeretettel.

Rólam

Az elmúlt év nagyon sok vívódásokat okozott a lelkemben. Mindig is kicsit másnak éreztem magam, mintha valami ott belül mindig próbált volna más irányba vinni. Nevezhetjük ezeket érzéseknek, amiket mindig felül írt az eszem. El akarta őket nyomni, de örök harc dúlt itt bent. Nem tudtam sosem jól megfogalmazni, még magamnak se. Csak azt éreztem, hogy nem jó helyen vagyok és nem azt csinálom, amit kellene. Az önértékelésemmel viszont mindig nagy gondjaim voltak. Nem gondoltam, hogy érdemes vagyok arra, hogy adjak valamit az embereknek magamból. Hogy aztán ők többek legyenek egy kicsit általam. Az ezoterikus világ mindig vonzott. Jósló álmaim, megérzéseim mindig voltak. Bejöttek, de az egóm ezeket is megpróbálta elnyomni. Az emberek mindig különös módon viszonyultak hozzám, megnyílnak és olyan dolgokat mondanak el, amiket talán másnak és maguknak sem mernek. Szeretek hallgatni, de a kommunikáció is jól megy :) Nagy változás az életemben múlt év nyarán volt. Lezártam egy meghatározó szakaszt, aztán pedig még egyet. Sokat tanultam magamról és az emberekről. Újabb csalódások és újbóli felkapaszkodások a gödör mélyéről. Rájöttem az erőmre, és már kezdek pozitívan nézni magamra. Még nagy út van előttem is, de az út már jó! Érzem minden porcikámban. Hatalmas érzés érezni, hogy öntudatomra ébredek. Mint, aki megszabadul láncaitól és korlátaitól. Pezsgek, vibrálok és a legnagyobb dolog, hogy ezt észreveszik emberek. Megállítanak akár és nem bírják ki megjegyzés nélkül. Úgy adok, hogy magam sem veszem észre. Csodálatos dolog!