Itt van a helyed bennem

Tudom, milyen érzés, mikor hiányzol. Most igazán. 

Évekig csak a hiányt éreztem, de nem tudtam milyen az, amikor szeretlek és úgy hiányzol. 

Mióta szólsz bennem, mióta üzensz, mióta velem vagy minden percben, tudom, milyen amikor bennem vagy - természetes részemmé lettél. 

Mikor felkelek, csinos szeretnék lenni, neked öltözöm, neked mosolygok a tükörben, a te szemedet keresem a tömegben, a te zenédet hallgatom lelkemben, majd hazajövök és hozzád szólok először. Mikor lefekszem, érzem ölelő karjaid. Mikor pimasz és szenvtelen vagy, sokat nevetek veled. Mikor rád hagyatkozom, őrült dolgokat teszek meg - falra festek szívecskéket és krikszkrakszokat, amitől jól érzem magamat. Tudom, ezt is magunknak készítettem - veled egyetértésben. 

Együtt élünk mi ketten, itt bennem, az életemben.

És ma megéreztem milyen, amikor hiányzol. Most igazán.

Szeretlek, így tudom, milyen mikor hiányzol. Elöntött a kétségbeesés, és azt éreztem, hogy meg kell keresnelek, hallanom és látnom kell. Kellett pár perc, hogy rád találjak. A szemedbe néztem, a hangodat fogadtam és megnyugodtam. Megvagy. Itt vagy. 

Ráeszméltem, hogy már nem tudok nélküled élni. Nemhogy órákat, perceket nem tudok nélküled lenni. Ezért most arra kérlek, ne menj messze - ne menj messzebb, mint a lelkem, maradj itt, mert... 

A HELYED ITT VAN - BENNEM. 

Üzenet a napi boldogságra

Miután sokat foglalkozol belső világoddal - érdemes a kintiben is jól érezni magadat. Mert a földre azért jöttünk, hogy tanuljunk, felszabaduljunk, tapasztaljunk és hogy boldogok legyünk. Tudom, ez nem mindig tűnik így. De így van.

Sokszor találkozom azzal a gondolatmenettel, hogy az igazán nagy gödörből lehet felemelkedni. Elkezdtem töprengeni, hogy nekem ezek, mik is voltak. Az biztos, hogy elég sok ilyenen mentem át. És tudjátok, mi történt? El kellett gondolkoznom, hogy hol, mikor voltak az életemben nagy pofonok. 

Tudjátok, hogy ez mit jelent? Nekem megsúgták:

"Az életben alapjában véve nincs gödör és nincs mennyország, ezeket ti teremtitek meg magatoknak, hogy teremtsetek, hogy tapasztaljatok. Én nem követelek és nem irányítlak benneteket, minden a ti akaratotok szerint történik. Ti írtátok meg, ott voltam én is. Mintegy forgatókönyv zajlik minden, higgyétek el, nem tudjátok elrontani. Minden úgy jó, ahogy azt megteremted magadnak. Ha elhagyod a kételyeket, és tudsz bízni a Mindenségben, hiszel bennem, érzel magadban, akkor mutatom az irányt. Te pedig csak menj. Ha így élsz, eltűnik minden, ami a múlt rossz ízét adja, átírja a lelked, máshogy emlékszik, csak a múltad egy pillanata lesz, nincs benne rossz. Mert minden jó. Mindenki, aki elment, bevégezte a feladatát itt és most, ők már tudják és mosolyognak. Mosolyogj te is. Lesznek próbáid, megpróbálnak letéríteni, elgáncsolni, de lesz idő, mikor már ezen is csak mosolyogsz. Ekkor tudni fogom, hogy megértél a következő lépésre. És egyre világosabb lesz minden körülötted, ahogy te is. Béke és szeretet legyen veled". Jézus

Eme szavak után, mit is írhatnék. Legyetek boldogok az életetekben. Szeressetek, mosolyogjatok. 

Mikor jön végre? Ő az egyáltalán?

Mikor jön végre? Ő az egyáltalán? 

Gyakori kérdések. De kérdezzük meg azt is, hogy készen állunk-e rá? Begyógyultak azok a sebek, amelyek eddig akadályoztak a teljes megélésben? 

Kezdjük ott, hogy megtisztítjuk önmagunkat az elmúlt idők férfi lenyomataitól - tapasztalataim szerint oda tud jönni, érkezni az új, ahol hely van. Sok olyan érzelmi blokkunk van, amikről tudatosan nem is tudunk, csak bizonyos helyzetekben előjön és nem is értjük, miért reagáltunk így. Ha tisztítjuk magunkat ezektől, megtaláljuk a gyökerét az érzésnek, mint egy villanykörte megvilágítja az érzést, tudatosul, elengedjük és a következő olyan helyzetben már nincs bennünk. 

Szeretnék egy egyszerű elengedési, vagy inkább tisztítási módszert megosztani veletek, amit a napokban Sománál tanultam. Kicsit magamra formálva, tapasztalataim alapján leírom nektek. Nem kell minden módszert szó szerint elvégezni, hallgass a belsődre - neked, hogy jó.  Első lépésként érdemes összeszedni, kik is voltak valamilyen hatással rád érzelmileg. Őket hozd elő a meditációban:

Ülj le, feküdj le, ahogy neked kényelmes. Próbálj ellazulni. Próbálj a légzésedre koncentrálni, lélegezz egyenletesen. Ha jönnek a gondolatok, egyszerűen mondj neki stopot, majd újra a légzésre koncentrálj. Vezesd végig a gondolatod a lábujjaktól a fejed búbjáig, lazítsd el. Pár perc elegendő, elérsz egy nyugodt állapotba. Majd képzeld el az elengedni kívánt személyt. Szólítsd meg magadban és köszönd meg, hogy itt volt, hogy tanított, de kérd meg, hogy most menjen tovább. Adj neki hálát majd a fejed fordítsd jobbra. Akár események is felidőzhetnek benned róla, rólatok, majd jobbról indulva fordítsd a fejed balra, így kivetted őt a múltadból és eltávolítottad. Ezeket a mozdulatokat ismételheted, míg ott van benned az érzése, majd mikor nem jön több, akkor egy gyors sepréssel takarítsd ki végleg. Ezt is jobbról balra fordítva, csak gyorsan, ide-oda, ide-oda, ahogy sepernél egy seprűvel. Majd újra középen és jöhet a következő férfi. Kezded elölről. Megköszönöd neki, menjen, hála. Fej jobbra, vissza balra, jobbra balra, jobbra balra, majd seprés.

Persze ezt a tisztítást, bármikor bárkire megcsinálhatjuk. Férfira, nőre is, akit valamiért szeretnénk magunkból kitisztítani. Lehet egy munkatárs, vagy egy szomszéd, aki valamiért frusztrál minket. Érdemes utána figyelni, hogy milyen lesz az a viszony. Én mióta csinálom, hihetetlen mód megjelennek a múltból a férfiak, és teljesen más érzést hoznak ki belőle, mint előtte.

De térjünk vissza a kiinduló pontra, miszerint a nőiességünket tisztítjuk meg, hogy jöhessen az új. Nagyon fontosnak tartom, hogy megemlítsem, én az Ikerlelkemmel való kapcsolatot is megtisztítottam ezzel a módszerrel. Hezitáltam egy pillanatig rajta, de aztán jött az információ: ez egy olyan kötelék, ami elszakíthatatlan, így nála megtisztítod a múltbéli dolgaitokat, de nem fog elszakadni tőled, mert egyszerűen képtelenség. A mostani kapcsolatotok viszont minőségi lelki, érzelmi változáson tud átmenni. Bennem például, olyan erőt szabadított fel, hogy azt nem lehet leírni, megfogalmazni. Én ugyan nem vagyok vele fizikai kontaktban, de éreztem minden rezdülését és láttam, milyen megkönnyebbült ő is. 

Javaslom, hogy ahelyett, hogy minduntalanul kérdezgetjük mikor, és ráadásként bizonytalankodunk, foglalkozzunk magunkkal. Ezzel nem elfeledkezünk róla, hogy Ő létezik, nem egy elengedésről beszélünk, éppen egy igazi kapcsolódásról, amire így készülünk. Legyen ott az érzéseidben, gondolataidban, vidítson fel, emeljen az egekig, de már tisztábban, a múlttól megszabadulva.

Jó tisztítást kívánok!

Melinda

Fénybe öltözve

Fénybe öltözve, 

talpig fényköntösben állok a Kapuban. 

Szemem becsukva, fürdőzöm az érzésben.

Szívem ajtaja nyílik meg, kiárad a fény, átadja önmagát. 

A Fény egyesül a Fénnyel. 

A kapu is nyílik, békével a lelkemben tapintom meg lágy vonalát. 

Nem sietek, bevésem az Egyetlen pillanatot -

                             A hazaérés első mosolyát.

Vègső kiseprés

 

 

Elküldtelek, búcsút vettem. Nem volt könny és nem volt bánat. Nincs már múlt, csak emlék. Nem borít ki, nem bánt már. Részed lett, mosollyal beültetve.

Gyere, mutasd meg mivé fejlődtem. Biztass, hadd lássam, mi vár rám.

A lelkemben megnyugvás, édes izgalommal, bizonyossággal fűszerezve.

Mámorban fürödve, idővel nem számolva, csak létezem...

A Siker-napja 2015

A Siker-nap nagyszerű lehetőséget adott, hogy betekintsünk sokféle sikerbe, elgondolásba, tapasztalásba. Egy biztos, a sikerhez nincs kulcs, nem terem meg, nem adják könnyen, sőt, mint később kiderül, fájnia is kell, de ha elég kitartóak vagyunk és rendíthetetlenül hiszünk benne, s képesek vagyunk minden nap dolgozni érte, akkor előbb-utóbb beérik az a bizonyos gyümölcs.

Rakonczay Gábor a legfontosabb célunknak az önbizalom megteremtését tartja. Hiszen, aki tisztában van saját értékeivel és önmagával, az a céljaiban is biztos. Azt mondja, a feladatokat egyszerűen kell megoldani, a kételyeket kell kizárni. A döntéseinket minden esetben felelős felnőttként hozzuk meg, mert saját  magunkért csakis mi felelünk. Azt, hogy kitől, mit engedünk be, bármi is legyen az, csak tőlünk függ. Felhívta a figyelmet, hogy harcainkat ne halasztgassunk, harcoljunk meg ma azzal, amivel meg kell. A saját óceánunkon nekünk kell megvívni harcainkat, csak mi láthatjuk a  célt, és csak mi találhatjuk meg rajta a helyes irányt. És nincs mese, ezért nap, mint nap tenni kell. Munkás az út, de így érdemes az életünket és az álmainkat élni.

Számos élsportoló, olimpikon is elmondta legfontosabb gondolatait a sikerről. Mind egyetértettek abban, hogy pusztán a tehetség nagyon kevés, ha ahhoz nem párosul mérhetetlenül nagy szorgalom. Az arány így alakult: a tehetség 10% a szorgalom 90% - így a munkát már biztosan nem úszhatjuk meg, ha sikeressé szeretnénk válni. Olyan fontos kulcsszavak hangzottak el emellett, mint a család - a lelki támogatás, a háttér, a szeretet - óriási hajtóerő mindannyiunk számára. A belső tűz, a harmónia, a béke is szerepet kapott a pontos célmeghatározás, a tettek, a kitartás, a motiváció, az alázat, az önbizalom, a hit és a türelem mellett. A sportolók a legszebb gondolatot a beszélgetés végére tartogatták: A pontos terv és cél, s a sok cselekedet mind kevés, ha nincs benne szív. 

Varga Róbert és Vészi Gábor, a Benned Rejlő Vezető alapítói is nagyon sok értékes dologra hívta a fel a figyelmünket. Olyan hívó szavak hangzottak el, mint a tudatosság és az önmegvalósítás. Az életünket egy játszótér, ahol mi magunk is játszunk, de fontos eldönteni, hogy vezetünk, vagy éppen félrevezetünk. Mintát adunk gyermekeinknek, így felelősek is vagyunk viselkedésünkért, tetteinkért. Érdemes egy hiteles embertől tanulni, aki képes kihozni belőlünk azt, ami bennünk van. Egy nagyon fontos mondat itt is elhangzott: Sosem tudhatod, mikor adsz valakinek valami olyat, ami elindítja az úton, és általad találja meg a boldogságot, a sikert, ezért mindig figyelj, mit adsz, mit közvetítesz másoknak.

Kemény Dénes a nagy cél meghatározásáról beszélt, amelyet pillanatnyi célokkal kell kikövezni. Ő is legfontosabb tényezőként a munkát, az önbizalmat és a folyamatos fejlődést említette. Az úgynevezett hozott anyag és a belső tűz mellett az út kijelölését tartja elengedhetetlennek, hiszen tudnunk kell honnan hova tartunk. Mindezek mellett a vízilabda válogatott kapcsán a közös út és a vagányság is szóba került. A csapat egymáshoz való hozzáállásáról az a szeretet beszél a legtöbbet, ami a másik hibáinak az elengedéséről szól. 

Benkő Vilmos arra a példára, mintára helyezte a hangsúlyt. Arra, akire érdemes felnézni, aki motivál, és aki után bátran mehetünk. A folyamatos fejlesztés is elengedhetetlen, hiszen ezeket a mintákat naponta kell beépíteni önmagunkba. És, mint tudjuk, a jó munkához idő kell, a fejlődéshez nem különben, így a türelem a legfontosabb erényünk az út során. A visszacsatolás, a bátorítás sokat ad önbizalmunknak, de a tartalmas élethez kevés a siker. Szenvedéllyel és szeretettel kell csinálnunk, azt amit csinálunk. És ha mindez megvan, akkor ott van erő bennünk, hogy azt másoknak is átadjuk, hogy elindítsunk egy folyamatot másban is, hogy aztán majd ő is továbbadhassa, és egyszer hozzánk is visszaérhessen. Légy te a szikra, aki tűzbe hozza a többieket. És mindezt hogy teremtsd meg? Kellő alázattal és belső késztetéssel. Vedd el a mintákból azt, ami neked kell, kombináld a sajátoddal és add tovább!

Tonk Emil szerint a siker a hátad mögött születik meg. Mikor azt mondják a hátunk mögött, hogy "Ő az, akiről beszéltem" - noh akkor vagy sikeres. Az önbizalom az alapkő, de szerénységben megtartva. Hasznos, ha mindig a saját portánk a legtisztább. Amit csinálsz, azt csináld jól. És a legfontosabb, ami a sikeres embert sikeressé teszi, ami kiemeli a tömegből: "Ő akkor is megteszi, megcsinálja, amikor nincs kedve hozzá, sőt akkor is, ha azt más nem is látja". Sosem az ideális körülmények tesznek valakit sikeressé. Nem várni kell a csodát, hanem a nap 24 óráját kihasználni és tenni érte. Tegyük fel magunknak bátran a kérdést: Komolyan gondolom a célom? Ha igen, és nem megy, akkor egyszerűen megpróbálod másképpen, máshogyan. A hozzáállásunktól, a gondolkodásunktól függ a megoldás. Keményen kell dolgozni és példát mutatni másoknak - az eredményt továbbadni másoknak, hogyha lepörög életed filmje... Elégedett légy és büszke. A lojalitás az, ami a bizalmat felépíti, a felkészültség mutatja az elhivatottságot,  és a pontosságod adja a tiszteletet. Fontos, hogy mások sikerére sose légy irigy! Tapasztalj te is, vesd össze az eddigiekkel és fejlődj tovább. Soha ne feledkezz meg a támaszaidról: a családról és csapatodról. 

Kósa Erika azokról az akadályokról beszél, amik le akarnak téríteni a tervezett útról. A siker tud fájni, a sikernek ára van, de mindezekkel együtt is hiszel benne. Mindenkiben ott van, a finom süteményt alkotó barátban, a sálat horgoló nagymamában. Egyszerűen észre kell venni, hogy a hétköznapokban, mi okoz örömet, és elindulni arra, azt tenni sikerré. Mindenkinek eljön az idő, amikor megtalálja ezt az örömet az életében, és értékként tudja azt továbbadni. Segítsük egymást, hogy észrevegyük, hogy felismerjük, mi a mi sikerünk, s örömünk.

Szabó Péter az önbecsülést, az öntiszteletet, az önelfogadást említi elsőként. Érezd, hogy értékes vagy, hogy bármit meg tudsz csinálni. Nincs lehetetlen, hiszen a lehetségest mi választjuk meg. Ismerjük fel, mit képviselünk, és higgyük is azt, amik mi vagyunk. Adj erőt ezzel másoknak és hidd el, hogy amit át akarsz adni, az jó. Ne befolyásoljon a negatív ember, egyszerűen lépj odébb, mert 10% csupán a körülmény és 90%, ahogy reagálunk rá. Légy mindenkor hálás, és minden helyzetben pozitív. Hogyan csináld? Beszélgess a kapcsolataidban, szeress. Szeress úgy, ahogy te vágysz arra. Add azt, amire te vágysz. És merj szeretni! Önmagadat és másokat is. 

Mindezen emberek és gondolatok megerősíthetik bennünk: a siker önmagában kevés, szív nélkül, ez sem működik, ahogy mi sem. A szeretet átadása és a boldogság megélése legyen a mi legnagyobb sikerünk.

Cser Melinda 
https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

Csináld!

Mindennek eljön az ideje.

Mert minden 'éppen jókor' történik. ;)

Mi a CÉLod? Vannak TERVeid?

És érzed hozzá az ERŐt?

CSINÁLD,

Mert így jutsz minden nappal közelebb hozzá...

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

Túl rajta...

Vajon túl vagyok rajta? Elfogadtam, megértettem és megtanultam? És mi maradt bennem utána? 

Számtalan alkalommal hittem az elmúlt évben, hogy túl vagyok rajta. És igen, mindig túl is voltam, úgy, ahogy arra akkor készen álltam. A lelkem vezetett végig. 

Nagyon vágytam megtapasztalni a szerelmet. Érezni, hogy szeretnek, hogy szerethetek. És egyik percről a másikra ott volt. Szívdöglesztő külső, magaméhoz hasonló belső. Elvarázsolt. De a kétségek egyből bemásztak a lelkembe. Elég vagyok? Pont én kellek, amikor megkaphat bárkit? Egy hónapig küzdöttem magammal. Nagyon akartam őt, de féltem is tőle, nem voltam magamnál. Inkább közel sem engedtem, nehogy bántson, de elengedni is képtelen voltam. Hiába volt minden figyelmeztetés, végül nem tudtam ellenállni. Bár a kétely sem tágított, egyszerre hallottam rideg szavait, és éreztem lelke melegét. Éreztem, mi van mögötte, és reméltem, hogy megmutathatom neki is. De magam is féltem, mert ugyanaz a félelem és eltökéltség volt bennem. Sebzett és bántott voltam, így nem jöhetett senki közel. Nem tudtam fogadni, hogy is tudott volna bármit adni? És én, hogy tudtam volna adni, ha magam sem hittem el, hogy adhatok? Próbáltam csak a lelkét hallgatni, de közben szenvedtem a ki nem mondott szavaktól is. Megszerettem, de mégsem tudtam közelebb engedni. Csendben maradtam, némán bújtam. Az akartam lenni, ami neki jó, de közben harcolt bennem, hogy az legyek, aki vagyok. Teljes zűrzavar. Végül nem bírtam a szótalanságot, és le akartam nyomni a torkán mindazt, amit éreztem, hogy érje el a szívét és ismerje fel, ki ő és ki vagyok én. A legnagyobb tükröt tartottuk egymásnak - a menekülés mesterei, a zárkózottság mintaképei, a magas falak építői. Valljuk be, nem csoda, hogy odébbállt. És én még ezután is sokáig erőltettem a szembenézést, amit magammal kellett kezdeni...

Mindig, mikor úgy éreztem, hogy túl vagyok rajta, újra megjelent. És minden alkalommal kerültem a tekintetét. Mert még mindig vacakul voltam, még mindig kevesebb és gyengébb voltam. Tele szégyennel, megbántottsággal és haraggal. Rá és magamra is dühős voltam. Közben próbáltam továbblépni, azoknak a félelmeknek a táptalaját megtalálni, ahonnan eredt minden fájdalmam. Lassan, lépésenként leraktam. Mindig jött a lehetőség, és én éltem vele. De mindig visszajött és mindig feltettem a kérdést: Valóban Ő az? Ő az, akire várok? És sosem voltam biztos a válaszban. Egyszerűen azt akartam gondolni, hogy általa láthatom meg a sebeimet, gyógyíthatom is meg, majd el kell engednem, fejlődünk külön, és majd a végén - találkozunk újra.

Rengeteg történetet hallottam ezekről a szakaszokról, hittem, hogy pont ebben élek.  Most már tudom, hogy az úton vannak hasonló megélések, sőt ugyanolyannak tűnőek is, de sosem lesznek teljesen ugyanazok. Az én sorsom, az én történetem, más múlttal, más tapasztalással, más mintával... 

Az alapoknál kezdtem. A nőiességemet gátló részeket kerestem meg. A férfit és a nőt hoztam egyensúlyba. Lelki síkon, majd fizikai síkon is rendet kezdtem rakni. Karmákat oldottam. Édesanyám, nagymamám terheit raktam le, majd a saját magzati, születési és kislánykori megéléseimet éltem újra. Mindig eggyel közelebb voltam ahhoz, hogy megértsem a lelki mozgatórugóimat, a reakcióimat és az érzelmeimet egy-egy történésre.

Mindezek összessége az, ami gátlója volt annak, hogy fogadjak és adhassak. És ezt valakinek meg kellett mutatnia. Igen. Talán sosem tudja meg, milyen mélyre lökött, mi mindent nyitottam meg miatta magamban. 

De ma megláthatta, hova emelt fel, hova jutottam el általa. És ezért nagyon hálás vagyok neki. Mert a ijedt, szégyennel teli, menekülő kislány felnőtt, és a helyébe lépett egy nő, aki büszkén vállalja önmagát. 

Ugyan messze volt tőlem, de eltökélt célom volt a szemébe nézni, próba elé állítani önmagamat. Bár elég nagy volt a tér, sok ezer emberrel, megtörtént a találkozás. A sors a legnagyobb rendező.  Elmentem előtte, és miközben beszélgetett valakivel, odapillantott és éreztem, hogy rajtam akadt meg a szeme. A bejáratnál álltam meg, vártam valakire, ő pedig az ellenkező oldalról közelített felém, nem is értettem, hogy került pillanatok alatt a másik irányból elém. Jött és a szemébe néztem. Kicsi volt és összeesett, hideg és rideg, zárt és érzelem nélküli. Rám mosolygott és köszöntünk egymásnak. Visszamosolyogtam, mire lelassított és mondani készült valamit. Én egyszerűen elfordítottam a tekintetem, és végleg lezártam mindent. Ennyi épp elég volt, megkaptam mindazt, amit akartam az utolsó találkozástól. A válaszok ott voltak a szemében. Gyenge, elveszett, magas falak mögé esett. Megértettem, miért az álarc és a máz. A szíve és a lelke már nagyon messze jár - és csakis ő férhet hozzá. Én megtettem, amit lehetett, megmentettem magamat tőle.

Járom azt az utat, ami még sok leckével övezett, lehet fájdalmas is még, de mindezt szívvel és lélekkel élem meg. Mert nekem ez a boldogság.

És válaszolva a kérdéseimre:

Túl vagyok rajta. Megértettem az üzenetet és megtanultam a leckét. Megismertem magamat egy különös találkozásban. És nem maradt sem düh, sem harag, csak mély megnyugvás és béke. 

Köszönöm. Hála.

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

Búcsúzom

Most búcsúzom Tőled!

Eltelt egy év, és most kész vagyok, hogy továbblépjek.

Nincs már szégyen és nincs több bujkálás. Se előled, se önmagam elől.

Pont akkor jöttél, mikor szükségem volt rád. Nem a szavaiddal adtál, a lelkeddel. Tükröt mutattál. Pokoli fél év volt. Ráeszméltem, hogy akit mutatsz magadból, pont én vagyok. Fájdalmakkal, félelmekkel teli. Sebzett és bezárt. Menekülő és bujdosó. Hiába akartalak szeretni, nem ment. A szenvedéseimen keresztül éreztelek, és szerettelek. Hittem, hogy az bánthat ennyire, aki a másik Felem. De rájöttem, hogy más vagy, a tanítóm, a felkészítőm az Igazira. Te nem engedtél közel, ellöktél és még lejjebb taszítottál. És így kényszerítettél fejlődésre és az önmagamba való belépésre. Rád zúdítottam belső világunkat és te nem bírtad el, elmentél, engem pusztítva... De csak így tudtam felépíteni mindazt, ami én vagyok ma. Ma már hála és szeretet van bennem. Megbocsátottam magamnak és Neked is. Már tudom, hogy mit vállaltál értem. Köszönöm.

Kívánom, hogy képes legyél Te is magadba lépni és ne csak a sikert találd meg, hanem a boldogságot is.

Ma újra látlak, a szemedbe nézek és végleg a múltba engedlek.

Köszönöm az ÚJ Életemet!

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

Hit, Remény, Szeretet

Sosincs késő felismerni, mi a fontos nekünk 

és azért harcolni. 

Hinni valamiben, ami nem látható, nem hallható 

és nem tapintható. 

A HIT olyan, mint a REMÉNY vagy a SZERETET -

Túlmutat Rajtunk és Hatalmas Csodákra képes.

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

ÉNképemet Benned

Látlak és mosolyra húzódik a szám. 

Mert tudod, mit látok? 

Magamat. A magam történeseit, az ÉNképemet Benned. 

Látom a mosolyt a lelkedben, az emlékeket a szemedben.

Felveszed azt az érzést, ami egykor MI voltunk.

Pont úgy teszel, ahogy én már láttam.

Érzek valamit, és nálad látom viszont.

Egyensúly, belső béke és megnyugvás.

Mosolygok és érezlek tovább...

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

És Az Vagyok!

A teljesség, az EGYség megéléséhez meg kell vívni saját harcainkat. Számtalan buktatóval és fájdalommal, boldogsággal és felszabadulással övezve.

Minden lépcső, minden emelet tartogat valamit. Mindig beljebb kerülünk, mindig megkapjuk a válaszokat. Mindig úgy és azt, ahogy arra készen állunk. Amint kinyílsz és képes vagy fogni a jeleket, akkor érzed hol, ki, mi a következő lépés, irány. 

Évek óta foglalkozom a saját nőiességem megélésével illetve annak hiányával. Mindig éreztem az oroszlánt, mégis az őzikét éltem, megbújva és csendesen. Mások árnyékában, önmagam mögött. 

Ma, ahogy ültem huszonnégy nő között, és meg kellett szólalnom, hangot adni a lelkemnek, annak ki vagyok és mivel küzdök. Újra a kislány voltam, aki már nem akartam lenni. Féltem. A leírt szavakat kimondani, a már átélt érzéseket újra élni, kimondott szóvá formálni, mások előtt önmagammá válni, életem nagy próbája. 

A többieket hallgatva, a lelkem a torkomig jött fel. Éreztem, újra itt vannak és szembenézek velük. Hagytam, hogy vezessenek - egyenesen önmagam mocskába.

Önmagamba merülve, Földanyával összekapaszkodva, éreztem, ahogy a föld belsejével olvadok össze. Egyre lejjebb és beljebb jutva. A zsigereimben szaladtak az érzetek, erősödtek és gyengültek, hideg és meleg váltotta egymást bensőmben. Éreztem az erejét, ahogy nekem adja, ahogy befogad és ahogy befogadom. Gyökeret vertem, és faként kapaszkodtam Gaia-ba. Eggyé váltam vele, tartott, fogott. Bíztam benne és a biztonságát adta ajándékba. Erőmnek tudatában bátran emeltem az ég felé ágaimat. Nyújtózkodtam és a felhőkig értem. Simult ujjaim közé a fehér fénypára. Otthon voltam - Ég és Föld között. Bal kezembe vettem egy marék földet, jobb kezembe a véremmel átitatott papírlapot. A vérem forrt össze a megszentelt ősi földdel. Oltárrá lett, a vért a föld fedte be, örökre magába eresztve. Eltakarva, eggyé válva, összeérve.

Párt alkotva fonálra fűzve életem férfijaival nézek szembe. Újra a gátlásos, szégyenérzettel teli, félelemmel övezett, magas falakat húzó, megbújó, megalázott kislány voltam. Kimondani egy idegen szemébe: mocskos kéz érintő, kép elvágó, tovább képtelen nem látó. Szobámba benyitó, lelkemet bezáró. Védelmet, biztonságban kereső. Anyák vágyát élő, önmagát kapisgáló. Újra kezdő, szerelmet találó. Lázadó, boldogságért áhítozó. Buktató, maga alá eső újrakezdő. Megalázott, fájdalmakkal tarkított napeső. Reményt keltő, hittel tartó. Megemésztő, talpra álló. Kitaszított, síró nevető. Önmagába ejtő, kiutat kereső, múltat feloldó. Tükröt mutató, beengedő, elengedő, megtisztító. Újra építő, segítő, gyógyító.

Elszabadult, átszabadult, felszabadult.

Egy fejbólintással a múltba bocsátó képek. Emlékből kivéve a helyére kerülő érzések. Egy megbocsátó, fájdalmat kitépő mozdulat, amely visszaadja, kiegyenlíti a múltat a jelennel. Arcok lépnek elő, akik bántottak, elvettek és letaszítottak önmagam sötét bugyraiba. Elengedek mindenkit, a lelkem Felét is. Nincs benne kockázat és nem ejt kétségbe hiánya. Mert van, aki kitörölhetetlen, aki megmásíthatatlanul tartozik a lelkemhez. Távolodnak, majd visszatérnek, és így kezdek el én is visszalépni önmagamba. Minden érzés megtalálja helyét. Lépésenként talál haza, nem itt van otthon, engedem vissza. Megszabadulok minden méhemet szorító, beborító kosztól. Férfiak érintése és lenyomata tűnik el testemből. Meg nem született gyermekeim lépnek tovább hálával. Lassan kitisztul a lét, hívnám a következőt, de nincs több szenny - fehér fény öleli körbe lelkemet. A központom találom meg, oda helyezem a fényt, majd egyre nagyobbá teszem, kilép belőlem és bevonja testemet, betölti a teret.

Fehér ruhát ölt testem is, vörös sállal vonja be vállam. Meztelen talpammal érintem a földet, óvatosan kapaszkodom hozzá. Majd a zene hozzáér lelkemhez és elindítja kezemet, irányítja lábamat, megrogyasztja térdemet. Érzem, ahogy kiabál bennem a régi félelem - megbújni és elhallgatni. Becsukom szemem és hagyom az érzetet. Szakadjon szét bennem, ordítson egy múltba felejtő érzés jogán. Kinyitom szememet és érzem a gátlót, a féken tartót. Még magasabbra emelem karjaimat, még inkább a földbe szúrom lábaim. Kilököm, a mélybe nyomom és a magasba emelem. Karomat nyújtom a lányoknak, és körbe pörögve sikoltva engedjük el az érzés utolsó szikráját. Kirázom a kezemből, a lábamból - a lelkemből, a szívemből. Még egy tánc és még egy lépés, ami közelít a fesztelen léthez. Lép, lép, emel, megráz - lép, lép, ráz és ráz, hajat dob, csípőt riszál. Örvend és mosolyog. Kiabál és él. Újra él.

Kiszabadul.

Angyalokká válunk és egy folyosót alkotunk. Végig vonulunk rajta. Éppen úgy lépkedünk, szemet becsukva, egymásra bízva magunkat, ahogy az Angyalok lépkednek egymás közt. Érintjük egymást, szeretjük egymást. Elfogadva, lelket simogatva. Végig húzom ujjaim arcán, fejét simogatom, hozzábújok, megölelem. Visszaadok mindent, amire magam is vágyom. Mikor én sétálok, ezer kész simogatását érzem. Finom, szerető kezek és ujjak érintenek. Éppen úgy érintenek, ahogy szeretnek. Elfogadóan és befogadóan. Mosollyal a szívemen adom magam át az érzésnek. Kezek simulnak ujjaimhoz, karok ölelnek újra és újra. Lábamat, hajamat, bőrömet érinti minden kéz. Ezer Angyal keze ad vissza mindent. Pótol és elraktároz. Lelkemet tölti fel minden pillanatérzés. Újjászületek, felelevenedek, nővé születek.

Hála és Szeretet Mind a huszonnégy társamnak. Örök Köszönet Soma Mamagésa.

Utórezgés.

Falakat lerombolva, szemeket keresve, fejet fent tartva lépkedtem hazafelé. Máshogy lettem más. Illetve az lettem, aki mindig is voltam. Az vagyok, aki vagyok. Nincs szégyen. Élek. Létezem köztetek.

És AZ VAGYOK.

Cser Melinda
https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

2015.02.15.

A Szerelem

Minden találkozás tartogat számunkra felismerést. Rádöbbenhetünk, hogy ugyanazok vagyunk, hogy mind ugyanazt keressük, bár több útról indulunk, ugyanazt tapasztaljuk: a szerelmet.

Hívhatjuk ezt duál párnak, akár ikerlángnak, akárminek. A saját szűrőnkön át elméleteket gyártunk, aztán igyekszünk benne párhuzamokat találni máséval, hogy az befogadható legyen számunkra. Talán sejtjük is mi van mögötte, hiszen érezzük, de az igazi jelentését akkor éljük át, mikor tapasztaljuk. Karcolásokat szerzünk és sebeket gyógyítunk miatta és érte. Élünk vele, benne, aztán nélküle is. Érzünk fájdalommal, aztán megtapasztaljuk a fájdalom feletti fájdalmat. Élünk egyensúlyban, katarzisban és múlik el, alakul át minden, ami megvolt, pillanatok alatt. Mégis van egyetlen kapaszkodó, a SZERELEM HITE, érzése, ami végig ott van bennünk. Töretlenné és többé el nem múlóvá érezzük. Ez képez hidat két lélek között, ami aztán átjárhatóvá teszi a két szív közti utat. 

Ilyenkor feleslegessé válnak a kapaszkodóink és a magyarázataink. Számít az, hogy ez duál vagy ikerláng? Számít bármilyen hiedelem? Kell ráhúzni egy más által megélt magyarázatot? Lehetnek azonosságok, de lehetnek egész más utak, más elképzelések és más megtapasztalások. 

DE AZ EGYETLEN KÖZÖS PONT ÖSSZEKÖTI MINDET: A SZERELEM.

Ilyen egyszerű, nem kell hozzá semmi más, csak Mi Ketten, ahogyan MI ÉLJÜK MEG.

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

A Szeretet BENNÜNK él

Mindannyiunkban van egy közös, ami összeköt és összetart minket. Erre mindenki vágyik, mindenkinek van elképzelése róla és tapasztalása benne. 

SZERETNI ÉS SZERETETBEN LENNI.

Sokféleképpen megfogalmazzuk magunknak, megértést és magyarázatokat keresünk rá, feltételen elfogadásról beszélünk. És eljön az a pillanat, amikor áttör valami bennünk, megleljük magunkban azt, ami mindig is ott volt, 

a SZERETET FORRÁSÁT, ami MI MAGUNK vagyunk. 

A SZERETET BENNÜNK ÉL.

Innentől nem keressük, egyszerűen csak érezzük. Természetes létezni benne, hiszen át van itatva életünk minden részecskéje vele. Nem kellenek magyarázatok, mert hívhatjuk bárminek, EGYet jelent - SZERETETET. 

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

VILÁGÍTOK Feléd

Nem lerohanni akarlak és szemeid közé vágni ki vagy nekem. Nem bizonygatni akarom és rád kényszeríteni érzéseimet. 

Eleget rohantam már és kerestem a pillanatokat. 

Túl sokszor túl sokat bizonygattam másnak és magamnak is létedet. Elégszer kényszerítettem lelkemet feledésre és hátrahagyásra. 

Túl sokszor kérdeztem, mikor jössz és meddig várjak még.

Már nem rohanok és nem keresek válaszokat.

Már minden érzés egyértelművé vált, nincs benne kétség és bizonytalanság sem. 

Nincs már az elérhetetlen és nincs már a lehetetlen szó. 

Így válok lassan - feléd haladva - felszabadultá és lélektisztává. 

Itt már nem kellenek jól megfogalmazott szavak Hozzád, 

elég KÉT PILLANTÁS. 

Egy - mikor ÉSZREVESZEL és még Egy - mikor FELISMERSZ.

 Addig pedig átadok minden érzést egy Felsőbb irányításnak. 

Így szabadon, lelkemet a fénybe tartva 

VILÁGÍTOK Feléd - Neked - Hozzád.

Most én ígérem...

Felidézem a pillanatot, mikor először láttalak. Angyalok hangján szólaltál meg, és éreztem, ahogy megzavart az érzés. Féltem rád nézni, és magamba engedni. De a hangod hívott és a szemedbe néztem. Mintha mindent meghozott volna, amit eddig homály fedett. Ígéretet tett, hogy egyszer visszasodor az élet hozzám... 

...És évek teltek el. Volt sok fázós éjszaka és csodás napsugárral teli pillanat. Széttépett ezer érzés. Büntettek és büntettem. Haragudtak és haragudtam. Féltek és féltem. 

Megbocsátottak és megbocsátottam. Megismertek és megismertem. Elfogadtak és elfogadtam. 

Volt, hogy halványabb voltál bennem, mert más töltötte ki szívemet, úgy szenvedtem tőle, ahogy melletted nem tudtam volna soha. Másban ismertem rád, és így találtam magamra. Volt, hogy semmi sem volt jó, és létezni sem volt jó, de akartam túlélni és újra lángra lobbantani a bennem pislákoló fényt... 

...Végül  minden érzés hozzád tartott újra. Láttalak, és fájt a félelem. Az Enyém volt - éppúgy, mint a Tiéd - már a Miénk. 

Átnéztünk a tömegen és a fájdalomban forrt össze két pillantás. Lelkek kapcsolódtak össze, de testek távolodtak el újra egymástól. Taszított az űr, a semmi pokla. Lehúzott a mélybe és fogva tartott, míg magam nem akartam újra kimászni. Mert ott, ahol ezt láttam, láttam mást is. A Szerelmed, az Ígéretet és a Várakozás Szikráját. A Reményt, hogy egyszer elmúlik a félelem... 

...És újra éledt lelkem és ahogy én éledtem újjá, úgy kezdtél el Te is virágozni. Ahogy Te éltél, úgy éltem Én is. Békét leltél magadban, Én nyugalmat találtam Benned. A Csendet hallottad, Én önmagamat Általad. 
Mikor újra láttalak - odaadtam mindenem és éreztem NÁLAD hagyott lelkemet.

Most én ígérem, megkeresem újra pillantásodat magamban.  

A Titkom Te vagy

Mosollyal a szívemen telnek a napok. 
Rohannak a percek, ezernyi esemény és féktelen hajtás. Fáradt a testem, kimerült az elmém és a legszebb érzelmek így érnek el hozzám. 
Boldog vagyok az életemben, elégedett a sorsommal, és már érzem, miért létezem. 

ÉRTÜNK. 

Már nem fojtogat, hogy másképp is lehetünk. 

Érzem, hogy minden TITKUNK BENNÜNK rejlik. 

Most már tudom, hogy valahányszor magamba néztem, Beléd láttam és Téged hívtalak közelebb. 

Ma már minden érzés más - érezlek és a lelkembe húzódik egy mosoly. A TITKOM Te VAGY - BENNEM - most már az Enyém, a Tiéd - a Miénk örökké. 

...És Együtt táncoljuk át Életünket

A szerelem egy páros tánc.

Dallama van és ritmusa. 

Táncolunk külön és együtt.

Felvesszük a másik ritmusát, de ott a sajátunk is.

Élvezzük egymást táncát, de van szabadsága és tere.

Életünk zenéjét találjuk meg egymásban.

És Együtt táncoljuk át Életünket.