Lelked melege

Mikor testedet már nem hűti le, mikor csak a forró lelkedet érzed. 

Mikor már nincs választásod, mikor már nem is vágysz másra.

Mikor minden más elhalványodik, mikor csak az érintését várod. 

Mikor csak az illatát érzed, mikor végre elmerülsz benne. 

És már a lelked sosem hűl ki...

Útközben élni

Útközben. A lehető legjobb helyen. Keresed a pillanataidat és figyeled önmagadat. Szeretnéd megélni a percet. Ott, abban a másodpercben lenni. Kikapcsolni minden mást és csak figyelni. Azt az egyetlen egyet. Most. Nehéz ott fognod, ott tartanod, de gyakorlod minden nap. 

Mert így tudod minden pillanatod egyre többször és tovább megélni...

Lelked ajtaja

Ha Szeretsz,

Ha mered bátran megmutatni,

Ha vállalod és elkezdesz érte érezni.

Még ha félsz is, de megteszel miatta Mindent.

Értelmet nyer minden fájdalom és Megéri Minden Pillanat.

Ha Szeretsz, beengeded Lelked ajtaján és hagyod Szeretni...

Sorsod

Van, amin te sem tudsz változtatni. Tudod, hogy megtörténhet és el akarod tüntetni. Minden megélnél, minden átírnál. Érte. Miatta. Úgy, ahogy csak bennetek lehet. 

De van, amin te sem változtathatsz. 

Mert van a sors. 

És Te azt teljesíted be.

Egy érzés egy pillanat

Ha elural az érzés, ha szétárad benned és nem vagy önmagad ura. Figyelj rá, de csak egy pillanatra. Egyre, mert most te lehetsz az erősebb. Nem kell egyenlővé válnod vele. Elűzheted, kimondhatod, leteheted. Használhatod tudatosan önmaga ellen. Urald te és már nincs is ott. 

Csak egy pillanatra. Mert eltűnik belőled...

Kettőtök érintése

Szótlanul várod, hogy az érzés betöltse lelkedet.

Csak erős karjait érzed.

Belefeledkezel a pillanatba és megszűnik az idő.

Nem érzed a múlt fájdalmát, elillan minden mi volt.

Csak a pillanat számít.

A pillanat ölelését, a meleg testét érzed.

Ahogy a LELKEDET ÖLELI, és ÖSSZEFONÓDIK KÉT ÉRINTÉS.

Még annyi mindent...

Annyi mindent tanultál, és mégis annyi minden még nincs meg. De láthatod, mi minden van mögötted, láthatod mi minden változott. És tudhatod, mi minden fog még. Mert nincs többé kétely... Élsz, ahogy a lelked diktálja. Mert már nem alkudozol. Mert már megadod a lehetőséget önmagadnak. Mert ezt csak Te adhatod meg, senki más. Mert ahogy megadod magadnak, úgy adhatod meg másnak is. És még annyi mindent adhatsz...

És még annyi mindent fedezhetsz fel magadban.

Távol és közel

Távol vagy tőle, nem látod, mégis érzed. 

Érzed bent a lelkedben. 
Orrodban az illata, mellkasodban a lelke, testeden az ölelése. 

Minden olyan távoli és mégis olyan közeli. 

Mert mindez itt zajlik. Itt van nagyon közel. 

Benned.

Mit tennék?

Mit tennék, ha nem lenne félsz? 
Mit tennék, ha nem lenne fájdalom? 
Mit tennék, ha nem lenne több holnap? 
Mit tennék, ha volna elég bátorságom? 
Mit tennék, ha lenne merszem meglépni? 

Élném az életem, ahogy bennem él. 

... Tőled függ

Idővel megértesz mindent. 

Megjönnek a kérdéseidre a válaszok.

Ráeszmélsz, hogy sosem volt kérdés és sosem volt válasz.

Hogy hogyan fogadod be, miképp értékeled, építed be önmagadba és érted meg általa magadat...

Az tőled függ. 

Attól, hogy hol tartasz az utadon és mit bírsz el.

És Te többet bírsz, mint képzelnéd.

Önmagadat keresve - Atlantiszi karma

Adod, nyújtod. Önmagadból. Nem kérve cserébe semmit, mert ez által kapsz meg te is mindent.  De nem elég elajándékoznod. Vissza is kell tudnod fogadni. Meg kell engedned önmagadnak. Meg kell bocsátanod. Méltó vagy mindenre. Megkaphatod. Nem foszthatod meg magadat tőle. Megérdemled. Önmagadért.

Önmagadat keresve bejársz újra olyan utakat, amelyeken már jártál korábban. Megéled újra a boldogságodat, de megtapasztalod szenvedéseidet is.  Megérted, honnan indult ki és hol tart most benned. Érezheted újra minden bűnödet, láthatod újra minden szenvedésed. Pusztító voltál. Elvettél tőlük mindent, míg végül magadtól is a megbocsátás lehetőségét. Egy személyben voltál bűnös, ítélethozó és elszenvedő.  Az örök mélységbe taszítottad önmagadat, a megbocsátás illúzióját is elveszítve. Feláldoztad magad, hogy feloldozást nyerhessél.  Mindvégig tőlük vártad a feloldozást, miközben már rég megbocsátottak. Magadat sújtottad, rabul ejtetted lelkedet.  Minden mi benned maradt, csupa önvád és önmarcangolás. Beléd ivódott a saját ítéleted. Nincs többé igazi adás, mert ez nem tud beteljesedni benned. Mintha valami ott maradt volna, és egy hajszál választaná el a megváltástól. Egy repedés a szíveden, ami begyógyíthatatlan mások által. Begyógyítani vérző lelkedet, csak te tudod. Mert Önmagad megszabadítása a végső cél. A megbocsátás. Mert úgy tudsz adni, ha azt engeded visszaszállni rád. Megbűnhődtél, kiegyenlítetted számlád.  A világ jobb lett tőled. És most szüksége van rád. Bocsáss meg magadnak, ahogy ők is megbocsátottak neked. Add tovább az örömöt, hogy most már te is visszakaphasd önmagad. 

2013. 04.07. Atlantiszi utazás

Az egyik legnagyobb élményeim közé tartozik az atlantiszi meditáció. 25 ezer évet repültem vissza az időben. Láttam a lelkemet, egy fehér fényű lényt, ami a tenyeremben elfért. Boldogságot, nyugalmat éreztem. Aztán egy kristályteremben voltam és valamin dolgoztam. Egy olyan dolgon, ami nagyon sok lélek pusztulásához vezetett, de akkor ezt nem tudtam. Öröm volt alkotni és segíteni vele. Felváltotta az érzést a háború veszedelmesen ijesztő mivolta. Hatalmas félelem. A mellkasomban olyan erővel tombolt a fájdalom, hogy éreztem, hogy könnyekben tőrök ki és zokogok. A fájdalom ismerős érzése járta át testemet. Iszonyúan felerősödött. Éreztem a magányt, a bujdosást, az önmegvetést, amiért a családom, rokonaim és barátaim vesztéhez én is hozzájárultam. Nem tudom pontosan mi módon, de iszonyúan éreztem. Bujkálás és menekülés lett az életem. Életeket láttam, ahol feláldoztam önmagam. Vezekelni akartam. Adni akartam, hogy megbocsássanak, de önmagammal nem tudtam szembe nézni. És ekkor különös módon, egy férfit láttam, arccal, aki segíteni akart, de nem fogadtam el. A meditáció vezetője kérte, hogy engedjük el a fájdalmat, és vegye át a helyét a nyugalom és a megbocsátás érzése. Nem tudtam elengedni a fájdalmat. Úgy ébredtem meg, hogy még folytak a könnyeim és tisztán emlékeztem minden pillanatra...

Te tudod...

Te tudod kire számíthatsz mindig? A legnagyobb kétségbeesés közepette és a legörömtelibb pillanatban is? Tudod ki a legjobb barátod és a legszeretőbb társad? Ki van mindig ott, a legelső percben és a legvégső elszámolásnál? Tudod ki tud belelökni a gödörbe és ki az, aki ki is tud húzni onnan? Tudod kiből meríthetsz erőt és ki emelhet fel az egekig? Tudod? Tudod a választ. Mert mindez Te vagy. Benned van. A Te lelkedben. Ne várd többé a válaszokat, mert ezek megvannak. Ne keresd tovább. Csak hívd elő.

Átragyogja

Várod az újabb reggelt,
de míg eljön, átéled az éjszakát.

Minden éjjelben megtalálod Őt újra.

Érzed érintését és újra éled minden pillanatát.

Ölelését a Csillagokkal számolod,
mert ott ragyog a fénye már benne.

Kinyújtod kezed és érinted, mintha csak őt érintenéd.

Már nem számít, hogy sötét van, vagy világos.

Tudod, hogy ott van már mindig mögötte.

Már nem téveszthet meg az éj...

Átragyogja a nappalodat és már Őt Érinted.

Bármit elbírsz

Mit bírsz el? Kitartasz? Nagy a teher? Bírd még. Egyenes háttal és teli reménnyel. Mindent elviszel egymagad. Mert mindig van tovább, mert mindig van elég erőd hozzá, mert van hited benne. Ha meg is törsz, húzd ki magad és hidd el, hogy elbírsz bármit. Nincs az az erő, ami ellen tudna állni Neked, a hitednek, a Te erődnek. Ott lakozik benned a te történeted, ami akár milyen nehéz, a Tiéd. Így elviszed bármeddig. Csak menj tovább egyenes háttal. Hátadon a világgal.

Visszatér hozzád

Minden, ami belőled indul ki, 

az visszaér hozzád. 

Minden jó és minden rossz. 

Ezért ne felejtsd el így élni életed. 

Add azt, 

amit te is kapnál és fogadd, 

amit te adtál. 

Ez az egyszerű áramlat, 

ami maga az élet folyama.

Ahonnan kiindul, az oda tér vissza.

Pakli

Az élet osztja a lapokat. Mikor lassan és mikor gyorsabban. Hogy mennyi időd van egy-egy lapra, azt te döntöd el. Ha túl sokat időzöl, akkor lemaradhatsz a soron következőről, de ha túl gyorsan lépsz túl, és még nem kellett volna, akkor bekerül újra a pakliba. És igen. Újra kihúzod. Nem kerülheted el. A kellő időt rá kell szánnod. Se többet, se kevesebbet. A te paklid gyors vagy lassú osztású? Dönts te róla!

Keresd az igazit

Öleljen a lelkével, öleld a szíveddel. Érezd a pillanatot. Ne a kételyt, ne a félelmet, hogy elveszíted. Ez nem illúzió, ez nem csak a fejedben létezik. Ez a lelkedben van benne. Ezért most hidd el a pillanatot és éld meg tisztán. Ha nem vagy ott igazán, meg sem tarthatod. Ne érd be a hamissal, csak az igazit keresd meg!

Elég vagy Magadnak

Nem kell megértenie mindenkinek. Elég, ha te érted magadat. Elég, ha te ismered önmagadat. Nem kell nekik együtt élniük veled, ők bármikor elmehetnek. Aki ott marad veled, az te magad vagy. 

Elég, ha te ott maradsz magad.

Pillanatot lopni

Minden egyes pillanatot így kellett megélned. Sehogy máshogy! Képzeld el, hogy ezek nélkül nem is érezhetnéd most ezt. Minden egyes részkecskéd magáévá tette a perceket. És ezek már nem számolódnak tovább. Megálltak benned és végtelenné tetted őket. Időt loptál magadnak. Minden másodperce a részeddé vált. Úgy, ahogy csak benned tehette. Nem vágyik már máshová és nem kíván elhagyni már téged. Ezek a pillanatok hazataláltak hozzád. Így élheted most velük az életed. Csak így, csak Veled. Minden pillanatban.

Egymás Lelke

Mindent át kellett élnetek ahhoz, hogy most itt tartsatok. Hogy így lássátok és érezzétek egymást. 

Ha érzed őt a lelkedben, annak oka van, 

akkor neki ott helye van. 

Hagyd őt szabadon és te is szabaddá válsz. 

A legnagyobb kincset találtátok meg: Egymás lelkét. 

Azt az Egyetlen Egyet.

Az ÚT

Hosszú az út. Tele leckékkel. Jókkal és fájdalmasakkal. Nem tehetsz mást, ebből is felállsz. Mélázol a múlton és töprengsz a jövőn. Lassan megfejted magadat. Érted sebeid, érzed mélységeit. Még mindig van hova eljutni. Még mélyebbre. Mész mással is. Aztán újra kezded és már ketten álltok fel... aztán még többen. Gyűlnek köréd a segítők. Vannak még fájdalmak, lesznek is. De már nem lökhet vissza. Tán lelassíthat, de már erősebb vagy nála. Tanultál. Magadról, onnan mélyről. Még hosszú az út... 

De Te rajta vagy.

Ki mondja meg?

Ki mondja meg, hogy meddig higgyek? Ki mondja meg, hogy van-e még benne varázslat? Ki mondja meg, hogy van-e mindig újra kezdés? Ki mondja meg, hogy van-e elég merszem? És azt, hogy van-e elég erőm mindehhez? Kivárni. Kivárni a lelkem. Megélni a szívem... Én mondom, van elég hitem. És időm mindezt megtapasztalni és megélni. Kivárni.

Minél közelebb hozzá

Minél többet kapsz másból, annál inkább nem kell. Löknek és taszítanak maguktól. Egyre távolabb tőlük és egyre közelebb önmagadhoz. Most megérted, mit kívántál.

Szabadulni vágytál. Szabadulni a félelmektől, és a szabadsággal játszani. Meg akartad ismerni. Jöttek is, egymás után sorjában. Mikor azt hitted túl vagy a legnagyobb próbákon, és már kaphatod…  Még mindig nem értetted a lényeget. Még mindig hívtad, sőt követelted. Némán, de érzésekkel. Próbáltad és el is tudtál sok mindent engedni. Aztán újra jött a görcs és megint benne voltál. Igaz, már nem annyira mélyen, de még mindig visszarántott. És akkor újra jöttek. Mert te kérted. Mindegyik megmutatott valamit. Vagy azt, ami hiányzik belőled, vagy azt, amire nincs szükséged. Lassan egyértelművé válik minden. Benned. Volt egy megérzés mindegyikhez, de végül kapaszkodtál a jelekbe, mik nem is akartak mutatni semmit... Megint csak egy próba volt: hiszed-e, anélkül, hogy látnád. És minden, ami belőlük jött, most elért hozzád. És ez már nem vonz, ez már csak taszít. Nem kellenek. Érted már, mitől vagy te önmagadban elég? Ehhez nem kell senki. Nem ők. Te nem taníthatod őket többre, mint amennyire neked lehet. Te a Tiédet lelted meg általuk. Így jutottál el most ehhez az érzéshez. Boldog vagy egyedül és ehhez nem kell senki. Csak Te. És légy hálás mindezért. Mert ennél közelebb sosem voltál önmagad boldogságához. És az Övéhez sem. Megmutatták, hogy az érzés, ami hozzá fűz, az örökkön tartó és pótolhatatlan. Mert Ő már a lelkedben létezik. Kitéphetetlenül.

És minél többet adsz önmagadnak, annál közelebb jutsz hozzá is. Vonz, magához láncol. Egyre jobban érzed, egyre jobban hiszed. Mert megérted, ez már Benned van.

Felülmúlja

Egy jó érzést nem kell elfelejteni, de visszavárni azt, pontosan azt, sem érdemes. 

Mert mindig jön egy újabb érzés, más és erősebb. Ami felülmúlja az előzőt. 

Nem tűnhet el...

Van, aki nem tűnhet el az életedből. Mert egykoron ígéretet tett. Ígéretet, hogy megtalál. És mikor bejárta saját útját, akkor újra megkeres. Nem vár tovább, mert eljött az idő. Már nincs tegnap és nincs holnap sem. Csak a ma van. És éppen ma fog megtalálni, ha eljött az idő.

Elvesztve nyersz

Csak azt veszítheted el, ami el kell. Ami már bejárta útját, tanított és nem adhat többet. Elveszett, mégis benned hagy magából. Azt adja, ami az ő és a te közös részed. Épített, és már mindig ott lesz. Többet nem érinthet már úgy. Már megváltozott benned. A Tiéd lett. Nem elvesztetted, megnyerted magadnak.

Hiszed-e még?

Hiszed-e még, hogy értem jöttél e világra?
Hiszed-e még, hogy mi összetartozunk mindörökké?
Hiszed-e még, hogy értünk él ez a világ?
Hiszed-e még, hogy minden út összeér?
Hiszed-e még, hogy mi visszatalálunk még?
Hiszed-e még, hogy minden álmunk egymáshoz szól?
Hiszed-e még, hogy ez lehet a mi valóságunk?

Hiszed-e még?

Mi van az arc mögött?

Én is beleestem már számtalanszor abba a hibába, hogy néztem az arcot és gondoltam róla valamit. Anélkül, hogy tudtam volna, vagy akár csak egy kicsit is sejthettem volna, ki lakik az arc mögött. Kétféle „csalódás” is ért az elmúlt hónapokban és most értettem meg, mit akartak nekem megtanítani.

Számtalan gödröm egyikében voltam, mikor egy hang megérintett. Volt hozzá arc. Mintha az én lelkem szólalt volna meg ebben a hangban. Minden félelmem, menekülésem, gondolatom és érzésem megéreztem benne. Nem mertem közel engedni, mert így is közelebb volt, mint bárki más. Túl közel. Mindent épp úgy éreztem. Engedtem az arcát is közelebb. És nem azt láttam, akit hallottam. Egy sebzett lelket láttam, aki pont akkor zár be, mikor nyitni kellene. Már az arcát is láttam, de a lelkét kezdtem elveszíteni. Kapaszkodtam belé, mert meg akartam menteni. Megmenteni önmagától. És most tudom, hogy mindeközben magamat féltem elveszíteni. Mert pont olyan voltam az arcom mögött. Félelmekkel teli, mindent kizáró, mégis mindent mutató. Egy ketrec ez, amiben délcegen táncoltam, de közben féltem kirepülni a kalitkából. Ott kint bánthatnak és megint fájhat. Így csak mutattam, hogy nyitva vagyok, de szemtől szemben egy másik arccal, már be is zártam. Kitörni vágytam, megvalósítani önmagamat, közben pedig épp azt hagytam majdnem el, amiért az egészet csinálom. A lelkemet. Mert teremteni tudok. Bármit. Elérek mindent, amit szeretnék, de közben elveszíteni önmagamat nem szeretném. Ezért vagyok hálás neki. Mert megmutatta, hogy pont olyan vagyok, mint ő. De nekem van lehetőségem közben nyitni és megtartani a lelkemet. Mert én felismertem. Felismertem magam benne. Kaptam egy hangot, kaptam egy arcot hozzá és megértettem a lelkét hozzá. És már tudom, hogy a boldog hang és boldog arc, nem mindig takar boldog lelket.

Egy gyönyörű arc és hiába hallasz hozzá a hangot, csak az arcot látod. Ítélsz, mert látsz. Túl szép  ahhoz, hogy meghallhasd hozzá  a hangját is. Aztán mikor nem látod az arcát, és nem is emlékszel rá, akkor elér a hangja. Nem érted, hogy érezheted jónak, miközben hamisnak láttad az arcát. Keresed magadban az okot. Féltékenység, irigység, ítélkezés – csupa emberi jelző. Egyszerűen túl szép arc ahhoz, hogy lelket is láss belé. Hamisnak gondolod, miközben megtévesztetted önmagad. Igen. Szépnek lenni nehéz. Mert nem látnak mást, csak az arcod. Nem is akarnak belőled többet látni. Ennyi pont elég nekik. De neked nem. Harcolsz az arcod ellen, a hangodért, a lelkedért. És ha elégszer engeded ki a hangodat, elég mélyről tudsz szólni, akkor egyszer meghallják a lelkedet. Mert tud úgy szólni, hogy már nem az arcot látják, hanem a lelkedet. Ami épp olyan szép, mint az arcod.

Két arc és két hang, ami megtanított csak a lélekre figyelni. Mert nem az a lényeg, amit látsz, hanem, amit belül érzel. Azt kell megmutatnod, kinyitnod és szárnyat adni neki. Ne legyen benne menekülés és ítélkezés. Ott bent, ezek már nem számítanak. Csak a lélek számít, semmi más.

Eskü

Ott álltunk a felhők felett és te megesküdtél, hogy újra megtalálsz. Azóta is mindig csak vársz, csak engem vársz. Telik az idő és én hagyom múlni. Fázik a lelkem, de nincs már harcom. Csak várok. Megesküdtünk, hogy nem kell soha más. Nem hagyom, hogy sírni láss. Mert te is engem vársz. Felnézek az égre és téged látlak. 

Csillagok közt vár a megváltás. 

Mindig engem vársz.

Türelemjáték

Azt gondoltad, hogy már türelmes vagy, hogy már gyakoroltad eleget. De ezt nem sajátíthatod el tökéletesen. Megkövetelheted magadtól, de újra és újra elő fognak jönni. De ezek sosem hiábavalóak. Ezek mutatják meg tökéletlenséged a türelmességben.

Újra Egy Ölelésben

Egyszer egy ölelésben találkozunk újra. Újra úgy tarthatsz karodban, ahogy azt egykor tetted. Újra érezheted lelkemet, ahogy a lelkem öleli a lelkedet. Újra érezheted, ahogy egymáshoz érve egyre dobban a szívünk. Érezheted, ahogy elmúlik minden és bennünk kezdődik újra. Mindezt csak Egy Ölelésben érezheted. Egyszer az Enyémben.

Magadból adni

Befolyásolhatsz sok mindent, de nem uralhatsz és nem változtathatsz meg mindent. Nem teheted a világot olyanná, ahogyan az benned él. Éppen annyi elképzelés van a világról, ahányféle világ él bennünk. Formálhatod, de sosem lesz pont olyan, amilyen ott van benned. De próbáld meg mégis. Ha csak egy kicsit tudsz magadból adni, és beletenni... szebbé teheted a világot. 

Amennyit csak tehettél...

Mikor elveszik, amikor Nincs meg, amikor NEM tapinthatod, amikor NEM érezheted, akkor érzed mi mindent tennél meg Erté. Es erted meg, mi mindent NEM tudtál megtenni Erté. De El Kell hinned, hogy éppen annyit tettél meg Erté, amennyit Csák tehettél. Te megtetted, Majd elengedted. Pont akkor, amikor el Kellett vesztened, hogy nyerhess valamit általa.

Láss benne mindent

Inkább láss benne mindent és bármit. Mindent, amit csak érzel és érezni szeretnél, legyen benne. Inkább csalódj ezerszer, ne csak egyben, sokban. Aztán mindig tudj újra hinni és újra bízni. Inkább merj érezni, mint megbújni önmagad elől és csak menekülni. Így ezerszer több lehetőséged van boldognak lenni egyszer...

Sebes folyó

Úgy szaladnak át rajtad az érzések, mint ahogy a vízen a cseppek. Megakad lelkednél és elönt a boldogság érzése. Majd tova tűnik, elviszi a folyó. Már a hiány emészt és a szíved lángol odabent. Könnyed égeti szemedet, majd úgy tűnik el, ahogy jött. Aztán újra csendesen folydogál tovább medrében minden. Minden egyes ütés után elhagytál valamit, vagy éppen megtaláltál valamit magadban. Erősebb vagy és tisztább. Már csak érzések maradtak, mert elvitte a sebes múlt...

Lelkedet hozzá

Válj azzá, aki akarsz lenni. Azzá, aki ott vagy mélyen a lelkedben. A szívedben. A vágyaidban és az álmaidban. Mert, ha az vagy és úgy élsz, akkor leszel teljes. Akkor tudsz adni és teljessé válni önmagadban. Akkor már nem harcolsz magaddal. Akkor már éled a lelkedet. És akkor jöhet valaki, akivel válhatsz Eggyé. Hiszen a Teljes Egy elérhető. Csak a lelkeddé kell válnod hozzá.

Ragyogóbbá tehet Ő

Azt hiszed, hogy el tudsz számolni az érzéssel. Görcsöltél rajta, majd kimondtad, megélted, elengedted. Már minden volt benne. Újra visszajött, aztán ismét elment. Okozott már fájdalmat, de adott boldogságot. Voltál dühös és lemondó, de bizakodtál és hittél is benne. Mindent megadott már neked, amire csak szükséged volt. Mikor újra felbukkan, már csak az öröm érzése tölti el lelkedet. A hála érzete, amiért mindezt a leckét általa élhetted meg. A lelked engedi, teljes kívánsz lenni. Nélküle. És mikor elérted önmagad teljes fényét, akkor már ragyogóbbá tehet Ő. 

Elég, ahogy benned van

Ismered a lehetetlent? Sosem láttad még az elérhetetlent? Mégis megbirkózol vele. Mégis hiszed, hogy eléred, hogy megkapod. Mert elég abban hinni, ami benned fogalmazódott meg. Szavak nélkül, csak érzésekkel. Bátorság kell, hogy érezd, hogy merd érezni. Mert fájhat, téphet, szakíthat. Mindent. Téged. Belül. De ismered az érzést, hiszen hiszel a lehetetlenben és látod az elérhetetlent. Nem kell harcolni vele, sem érte. Elég, ahogy benned van.

Hagyd szabadon

Hagyd magad szeretni, hagyd magad szabadnak lenni. Adj magadnak, hogy adhassa neked. Mindazt, amit magadnak kívánsz, azt neki is kívánod. És aztán neki is adod. Nem kérsz érte semmit. Csak hagyod magad. Neki. Magadnak. Adni és kapni. Két csodálatos fogalom. Mindegyik benned is él, benned is lüktet. 

Csak hagyd szabadon szállni. 

Hozzá és hozzád.

Vágyak benned

Kívánságok, vágyak és álmok. Mind a tiéd, mit kérsz magadnak. Beteljesül minden. Csak tudj kérni. Kapsz. De tudj jól kérni, jót. De nem minden úgy jó, ahogy kéred. Úgy jó, ahogy megtörténik. Ne akard azt is megváltoztatni, csak hagyd beteljesülni. Éppen úgy, ahogy az megtörténik. Annak pontosan úgy kellett megtörténnie. Ott van abban is a vágyad, de ott van a leckéd is. 

A te vágyaid, amik így tudnak tanítani téged. 

Mind a Tiéd. 

Kérd magadnak!

Napfelkelte

Ahogy feljön a nap, finoman ráfekszik az égboltra. Kibontja fényét és teljes bizalommal adja át magát neki. Összeolvadnak már nem tudnak külön létezni. Azt adják egymásnak, ami bennük van, amire a másiknak van szüksége. Nem akarja az egyik felülmúlni a másikat. Csak a másik ölelésére vágyik. Arra a pillanatra, mikor összefonódhatnak és együtt válhatnak eggyé. 

A Napfelkeltévé.

Sötétben is fény

Visz a sors. Sötétben és láthatatlan úton. De te akkor is látod a fényt előtted. Ott a nyoma a szemedben, ott a fénye a szívedben. Pontosan látod, ahogy kiteljesedik a sötétben, ahogy beissza a fényt magába. Már nem félsz, már csak a világosságot látod benne. Most már ismered az utat. Nem tartasz tőle, mert bízol benne. Ez több a hitnél, ez több a sorsnál. Ez a Ti fényes utatok együtt.

A szeretet fénye

Az első, ami megszületik benned az a szeretet fénye. Aztán ezt keresed majd szüntelen. Mindenben és mindenkiben. Pedig sosem volt elveszve, sosem szűnt meg létezni. Sem másban, sem benned. Egyszerűen csak meg kell érintened lelkedben és felfedezned önmagadban újra. Aztán látod meg másban, majd benned folytatódik, növekszik... Végül az utolsó, ami megmarad benned örökre: 

ez a szeretet fénye.

Fedezd fel önmagadat benne

Az bánt benne, ami benned is ott van. Azzal tud bántani, ami benned is ott van. Ott van, ezért el is lök magától. Túl nagy teher, túl nagy fájdalom. Nem érted benne és ezáltal magadban sem. Minél inkább benne akarod megfejteni, annál inkább magadban kell keresni. Ami zavar benne, az magadban kelt rossz érzést. Minden ilyen érzés egy lecke, ami most megmutatkozik benne.  Vedd észre és ne ellenség legyen, hanem egy társ, aki segít megismerni önmagadat. 

A pillanat bátorsága

Próbáltál már pillanatokat visszacsinálni? Akkor tudod, hogy képtelenség. Ezzel az eggyel nem tudsz csalni. Ez ott van. Akkor és úgy. Megismételhetetlenül. Ezért kell élned benne. Nem kell félned tőle. Csak megtenned, csinálnod. Bátran. Mosollyal. Egyszerűen csak ott lenni és benne lenni.

Saját hangod száll

Hányszor érezted már, hogy az élted áldozata vagy, hogy élsz, de még ég benned valami más? De nem találtad mi az, mert nem értetted, mi van benned. Aztán elkezdtél figyelni, meghallani és érezni önmagadat. A hangod. És eljön az idő, mikor akármilyen hangos a világ körülötted, csak a sajátodat hallod. Már nem áldozat vagy, már Te szállsz ott belül.

Édes Hiány

Ég bennem a hiányod, de más szemmel látom. Lelkemben érzem édes ízét. Nem gyengít, nem feszít szét. Visszamennék szívesen, de nem tudom hová. Így maradok ebben a szenvedélyben és elhiszem, hogy ez nem emlék csupán. Nem kell félni tőle, hisz túl vagyunk mindenen. Ami ezután jön, csak a felszabadító vágy. Ez nem múlik el, ez nem hiány, ez a beteljesülés érzése.

Örökre

Talán azt sem tudom ki szól hozzám. Talán arca sincsen. Csak a hangját hallom, csak a lelkét érzem. Érzem és csalogat magához. A szívemen érzem érintését. Finoman érint, szinte csak a leheletét érzem. Behunyom a szemem és csak a lelkünket hallgatom. Itt bennem ér össze, itt bennem kapcsolódik össze: KÉT LÉLEK. 

Csak a Mi lelkünk tud így simulni egymáshoz. Talán nem is kell más, csak ez az érzés itt bent...   Örökre.

Kötelék

Elfelejtettél?

Hogy felejthetnélek, hiszen itt vagy már minden harcomban és minden vágyamban, minden sóhajomban és minden imámban. Némán kérlellek és szavak nélkül értelek, de még sem vagy még itt velem. Minden pillanatban várom, hogy mellém sodorjon a szél és kilépjél álmomból. Nem látom a múltam, de érzem a jelenem. Egyszerűen csak érzem a lelkemben. Nem hiszem, hogy elfelejtettél, hiszen ugyanúgy hiszel, mint én. Az ígéret, hogy rám találsz és felismersz, itt lüktet                                                                                                                bennem. Nem hiszem, hogy                                                                                                                                                                                                                                                                                                        elfelejtettél..