Úgy szaladnak át rajtad az érzések, mint ahogy a vízen a cseppek.
Megakad lelkednél és elönt a boldogság érzése. Majd tova tűnik, elviszi a
folyó. Már a hiány emészt és a szíved lángol odabent. Könnyed égeti
szemedet, majd úgy tűnik el, ahogy jött. Aztán újra csendesen folydogál
tovább medrében minden. Minden egyes ütés után elhagytál valamit, vagy
éppen megtaláltál valamit magadban. Erősebb vagy és tisztább. Már csak
érzések maradtak, mert elvitte a sebes múlt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése