 |
Megtalálod magadban, mit rég kerestél. Aztán eszeveszetten elkezded félteni, hogy elveszted. Mert mi van, ha egyszer csak nincs meg, nem jön, nem talál meg többé? Ezért aztán kapaszkodsz belé, kényszeríted, ragaszkodsz, görcsölsz. Fáj is, mert félsz, mert kötelességed van. Adni akarsz, de mi van, ha nincs mit? Ha majd egyszer elfogy... És a sors kényszerít is rá, megállít. Ad fájdalmat, kínt, elvesz időt és minden erőd. Fájjon igazán, hogy érezd milyen elveszni önmagadban. Újra rájössz, hogy a kinti világnak élsz, nem a belsődnek. Rá kell jönnöd, hogy magadnak kell megtenned, nem másoknak. Ha benned ott van, és tudod azt táplálni minden nap, akkor azt majd érzi mindenki körülötted. És akkor már nincs benne görcs, kényszer és kötelesség. Csak egy érzés, ami benned van és ahogy megvan benned, adhatod másnak is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése