A tanító

A jó tanító, nem akarja megmondani és eldönteni helyetted. Nem ad szavakat a szádba, mert tudja mit akarsz hallani. Mert tudja, hogy érezni sem tud helyetted. Ha ő ad, nincs benne saját ítélete. Tisztán tudja átadni, mert az már átment rajta, megélte, és már ő sem tudja úgy adni, ahogy azt ő kapta. Mert ő nem korlátozhat, nem ítélhet, nem véleményezhet, nem tanácsolhat. Beépítheti és megtapasztalhatja önmagában. Átadhatja azt, ahogyan az őbenne van, és ahogyan már még sincs benne. Mert átadja letisztulva és a lelkéből szólva. A tanító is tanul a folyamatban, és minden alkalommal alázattal hívja elő önmagát. Egy eszköz az átadásra, a megszólalásra és nem maga a mindenható. A tanítása nem ott ér végett, hogy átadta, a tanítása akkor kezdődik újra, önmagában. Mert a saját útját keresi ő is, de ez sosem befolyásolja tanítványa erejét. 

Őszintén élni

Tudod mit jelent őszintén élni? Megtenni és nem félni? Hidd el, hogy az őszinteség nem fájhat és nem okozhat csalódást. Csak annak, aki magával sem őszinte. Ha tényleg az vagy, ha az a szívből jön és nem fejből... És nem elég az eredetét tudni. Azt úgy megélni, ahogy van. Nem elvenni belőle és nem is hozzárakni. Megtalálni rá a szavakat úgy is, mikor nincsenek rá. És tudni, hogy nem bántani akarnak, hanem tanítani  és mutatni. És nem mást, mint magadat. Mert mikor már ismered minden részedet, szembe is néztél vele, elfogadtad és fel mered fedni önmagad előtt: Ez vagyok én! Akkor elkezdted az igazi életet és tudsz majd mással is őszinte lenni... 

Lelki síkon

A fizikai léted akarja, hogy mindent megérts, hogy mindent tudj és mindent ismerj. Még a jövőt is. De a titok épp abban rejlik, hogy a jelenedet tudd megélni. Ezt pedig úgy tudod, ha elfogadsz mindent, úgy, ahogy az jön. Átjár téged és tova megy. Nem bánt, nem akar tőled mást, mint megtalálni és elmenni. Nem kell hozzá erő és akarat. Semmi. Mert nem kér megértést és még érzést sem. Csak jön és megy. Nem akar bonyolítani és fájdalmat okozni. Ezt mind te teszed hozzá. Hadd jöjjön, fogadd, aztán kérd is, hogy menjen. Ez a lelki síkon való megélés. Próbáld ki.

Ha hiszel magadban...

Ha hiszel Magadban,
Ha hiszel a Lelkedben,
Ha hiszel a Céljaidban.

Akkor ott van az Erő és a Bátorság is.

Nem kell keresni, az karöltve jár Egymással.

Nem kell hozzá más, csak Te magad.

Mert ez mind ott van a HITedben.

Ezt már nem kell megosztani mással,
Ezt már nem kell tovább táplálni.

Ez TART mindig Egyensúlyban.

Biztonságot ad és megvéd mindentől.

Nem ígérget, csak megad mindent, amire szükséged van.

Már nem félsz, hogy elveszel.
Már nem félsz az ismeretlentől.

Egyszerűen csak engeded áramolni Benned.

Engedned kell, hogy átjárjon Bármikor.

Felesleges szavak

Miért dobálózunk szavakkal? Miért nem érezzük inkább át? Mert amit gondolunk, azt nem elég kimondani a világba. Annak át kell mennie rajtunk, meg kell élnünk és tapasztalnunk, akkor lesz annak értéke és hitele. Addig, míg csak jönnek, és azt mondjuk értjük is, addig nem éreztük igazán. Mert az igazság ott rejlik, hogy kimondani sem kell érzéseket. Egyszerűen csak élnünk kell és magunkkal mutatni példát. Sokszor feleslegesek a szavak, mert csak hangosan kikiáltott hangok maradnak. Ha valamit igazán megtanultál, és érzed, érted is, akkor az már ott van benned. Te azzal tudod megmutatni önmagadat és azzal válhatsz követendő példává.

A te hited

Minden, amit elhatározol és megteszel, csak akkor lesz biztos, ha a hited is teljes benne.

Ha te azt azért teszed, mert a lelked üzen. Akkor nincs olyan dolog és nincs olyan személy, aki elbizonytalaníthat.

Jönni fog száz kérdőjel, de te ezerszer is tudod, hogy a te döntésed a jó.

Már tisztán érzed, ki miért mondja, és ki lát úgy, mint te. Tisztán.
Nem ragadsz le náluk, és nem is tartod magasabbnak magadat náluk.

Egyszerűen csak tudod, te honnan érzel.

Ez legyen a TE hited, a te erősséged.

Ne rendítsen meg semmi, csak HALLD azt a HANGOT tovább.

Saját utad

Mosoly legyen az arcodon és öröm a szívedben. Mert mikor bántanak, akkor érezd magadat igazán erősnek. Csak azt támadják és azt ítélik meg, aki valami olyat csinál, amit mások csak remélnek. Higgyék azt, hogy ez gőg. Higgyék azt, hogy ez hiba. A kérdőjel nem benned van, bennük. Megkérdőjelezik saját magukat. A saját útjukat. Mert félnek, mert nem éreznek lélekből. Hagyd, hogy ők is tanuljanak. Mosolyogj tovább és járd az az utat, ami a tiéd, és nem az övék.

A szerelem az egyetlen út

A Szerelem az Egyetlen Út, 

ami vezet téged akkor is, 

ha minden más, eltévedt elágazásnak tűnik -

 - Az akkor is ott van. 

Nem kell adni neki semmit. 

Csak létezik önmagától önmagában önmagáért. 

Húz magához és erősödik a fonala. 
Egészen addig növekszik, míg elérsz hozzá. 

Nem számít sem a sok ránca 
és a vékony szála, csak az ÚTJA. 

Mely hozzád vezet szüntelen...

Boldogságom könnyei

Nem leszek már egyedül sosem.

Mindig bennem él az érzés,
mit itt hagytál.

Befeledkezve az időbe,
karöltve a lelkemmel.

Nem szorít a fájdalom,
csak a szép ereje éget finoman.

Ne félj, nem fáj,

csak érted könnyezik a boldogságom.

Az érzés

Meg akarod mutatni ki vagy és mit érzel, de még mindig nem az, s nem úgy megy, ahogy azt szeretnéd. Mert nem magadat kell, mert nem így kell. Csak hagynod kell, hogy vezessen, hogy benned mutatkozzon meg. Hogy ne akard megérteni mindenáron, hogy ne urald mindenek felett. Csak add oda magad az érzésnek és jönni fog magától. Anélkül, hogy befolyásolnád, hogy használnád őt... Csak hagynod kell, hogy ő használjon sajátjaként. 

Lelkedhez közel

Csak azt veszítheted el, akit el kell. 

Aki igazán fontos, az nálad marad. 

Nem bezárva, 

Hanem nyitva - Örökre. 

Neked. 

Hozzád. 

A Lelkedhez közel. 

Benned.

Hogy megtaláld újra...

Keményen dolgozol, hogy elérd mindazt, ami a boldogságot jelenti számodra, ami eltünteti az ürességet belőled. Hajszolod a munkát, az életedet. Mindent az irányításod alá akarsz vonni. Mert azt hiszed tudod a hiányra a választ. Aztán kicsúszik valami alólad és látod, hogy nem dönthetsz minden felett. Nem vagy irányító, nem vagy mindenható, nem úgy ahogy te akarod. Mert nem tudod más szemszögből látni, csak a saját ürességedből. Eltorzítja a harag és a félelem. Nem vagy önmagad, most vagy a legtávolabb tőle. Ha elkezdesz újra figyelni, ha újra önmagad hangja leszel... Akkor megtalálod a fényt újra, amelyet most a sötétség torzít el benned.

Itt vagy velem

Megyek az utcán és téged látlak magam mellett. 

Nem szólok semmit, csak megfogom a kezed és így csendben sétálunk tovább. 

Nem kérdezem, hol voltál eddig és nem kérdezem, 

mikor mész tovább. 

Csak az számít, amíg itt vagy velem. 

Csak menjünk némán, ölelkezve a pillanattal.

Felismerheted szemében magadat

Beismerni azt, hogy hibáztunk és nem szerettük eléggé... Nem Őt. Magunkat. Mert, ha úgy láttad volna magadat, ahogy ő téged. Akkor láttad volna az igazi valódat. Tisztán és ítélkezés nélkül. Szeretni nem kell tanulni. Csak el kell tudni fogadni. De nem is elfogadni. Befogadni. Úgy, ahogy ő érez téged. Az a kiindulási pont, a még szennyezett, de te tisztára mosható. És már felismerheted  szemében magadat. 

Újra közelebb

Részed volt észrevétlen, aztán elváltatok és azóta érzed hiányát. Látod újra, megéled és beléd szúr az érzés. Visszahívnád, visszakérnéd, értékelnéd, elfogadnád, szeretnéd.  Ez az a vágy, amit nem moshat el az idő és nem távolíthat el tér. Csak a részeddé kellett válnia és már ott maradt örökre. Szeretheted és elfogadhatod önmagadban. Így kerülhetsz hozzá a legközelebb újra.

A Lelked figyelne...

Ő a lelked, aki mindig ott kopogtat. De nem vágyik arra, hogy meghalld őt. Nem vágyik ő mindig éreztetni, nem akar ő mindig megértetni, nem akar ő mindig mindent láttatni. Nem akar ő mindig összezavarni és nem akar ő mindig békét benned. Mert nem akar ő mindig hallatni. Nem akar ő mindig súgni. Van úgy, hogy csak megpihenne és némán figyelne. Mert most Ő akar téged hallani. 

Téged érezni...

Egy másik oldalt...

Az érzések ott vannak rajtad. A mozdulataidban, az arcodon, a szád zugában, a homlokodon. A ráncaidban, a szemeidben. Nem kell szólnod. Ott van a fájdalom, a szomorúság, a csalódottság. Nem kell mondanod és nekem nem kell meghallanom, elég csak látnom. A mélyét, a dacot és a haragot. Nem kell uralnod, nem kell elnyomnod. Hagynod kell kitörni, hagynod kell fájni. Nem bántani akar ő, csak megtanítani és óvni. Nem leckéztetni akar, hanem megadni a változást. Nem hibáztatni akar, csak megmutatni egy másik oldalt...

Szerettél-e?

Szereted-e magadat? Szereted-e magadat annyira, hogy a legfontosabb te vagy önmagadnak? Tudod-e a másik elé helyezni önmagadat? Tudod-e meghallani saját magadat? De tudod-e a másikat úgy hallgatni, ahogy azt magaddal teszed? Tudsz-e szavak nélkül kérdezni? Tudsz-e kérdezni és őszintén hallani a választ? Tudsz-e értékelni bírálat nélkül? Tudsz-e szeretni önzetlenül? Szereted-e a másikat? Szerettél-e már lélekből?

Eljön az idő

Fedezd fel magadat

Ha azt hiszed minden összeesküdött ellened és a legrosszabbat kapod, akkor most csak figyelj magadra. Zárd ki a bántó világot és oldd fel magadban az összes érzést. Mert a világ azt mutatja, ami benned is van. Ha minden kusza és kilátástalan, akkor az benned van így. Ha semmi nem úgy sikerül, ahogy azt szeretted volna, akkor arról elvezetni akarnak. Értsd meg magadat és megérted a világot körülötted. Ha a világot okolod bajaidért, akkor valójában magadat bántod. Ha ezt észre sem veszed, akkor most jön a még lejjebb. Mert hidd el, mindig van lentebb. Egészen önmagad legalsó rétegéig tudsz lemenni. És onnan fedezni fel magad újra...

Tanulás

 

A tanulás nem akkor kezdődött, mikor elkezdted és nem akkor végződött, mikor befejezted.

A leckéd elő van készítve.

Épül rá minden soron következő mozzanat.

A fájdalmas pillanattól kezdve a legboldogabbig.

Minden a te leckédet támogatja.

Hiheted, hogy el is sajátítottad,

De az igazi próbatétel az ÉLETben következik.

Mert leméretedik,

hol tartasz,

mit fogadtál be

és mit toltál el magadtól.

A tanulásod igazi próbatétele a történésben mutatkozik meg.

És itt még közel sem ért végett.

Tulajdonképpen csak itt kezdődik…

Változásban

A változás nem egy misztikus dolog, ami csak arra érdemesek sajátja.

A változás bármikor bárkié.

Magadévá teheted más nélkül, önmagadért.

Csak az akaratod és az erőd kell.

Egy lépés, mely legyőz egy félelmet és átír egy addigi berögzült rendszert.

Követi majd egy új és meg egy.

Mert mikor elkezdesz valamit, önmagadért téve azt, lassan levetve rétegeid…

Csak állsz a tükör előtt, és bátran törlöd le az ott maradt szennyet.

Mert ott van a változás mögötte.

Te. Az arra érdemes.

Fogadd be

 

Légy nyitott Mindenre.

Lásd, hallgasd, érezd, szagold.

Fogadd be.

Mindent, ami a Lelkeddel hoz Összhangba,

Mindent, ami az Egyensúlyt teremti meg Benned.

Vedd el belőle, ami téged szolgál,

ami erősít és szívósabbá tesz.

Ami még nyitottabbá és még emberibbé tesz.

De vesd el, ami lehúz, ami visszatart, ami visszább sodor.

Mindig az a Tiéd, ami Építi Lelkedet.

Örök pillanatok

Minden pillanat csak addig létezik a lelkedben, amíg hagyod, hogy csak létezzen, minden gondolat nélkül. Mihelyt elkezdesz játszani vele, kiestél belőle. És eltűnik, mintha csak egy villanás lett volna. De ezek az igazi pillanatok, amik megmaradnak örökre.

Egy másik lélekkel

Ültél már szemben egy másik lélekkel? Amikor nem számított, hogy férfi vagy nő? Hogy hány éves és mi volt egykor? Csak a befogadó vagy és hallgatod, aztán cseréltek és te adod. Önmagadat, a belső énedet, a tapasztalatod. Nincs benne kétkedés és alázat. Nincs benne túlszárnyalás és segítség. Nincs benne könyörület és sajnálat. Nincs rá magyarázat, csak mély megértés, elfogadás és bizalom. Nincs benne más csak egy lélek, ami összeért egy másikkal.

Első lépés

Elkezdeni, megtenni az az első lépést. Az a nehéz. Mert a következő lépést már tudod, már ismered. De azt az elsőt, azt nem tudod, attól félsz. Mert azzal indul el valami más, valami ismeretlen, valami új. El kell kezdeni, hogy megismerd és a tiéd legyen az összes lépés.

Elrendelve

A döntés nem akkor születik, mikor meghozod és kimondod. A döntés ott van a sejtjeidben. Ott vár és a kellő időben feloldja önmagát. Előlép és megerősít téged. Minden érzésből tőr elő, a zsigereidből. Mintegy kód. Bevésődött és a megfelelő pillanatban jelez neked. Nem előbb, nem később. Mindig a maga idejében. A Te genetikád és a pillanat találkozásából születik meg a döntés. Pontosan elrendelve. Benned. 

Valóságvarázs

Még mindig álmodozol és ezerszer képzeled el az érzést. De már máshogy, másképp érzed. Nem fáj és nem tesz boldogtalanná. Mámorossá tesz az érzés, mert tudod, ezt csak ő adhatta. Így csak az ő lelkével együtt élhetted át. Nem lettél keményebb, nem zártál be. Erősebbé és nyitottabbá tett. Mert megtanított nem alkudni, hálát adni és csak élni a varázslatban. Eljön, mikor már a valóság varázsát kell ezeregyszer megélned. 

Ragyogj!

Eljön az idő, mikor meg kell tudnod fogalmazni, mit szeretnél. Nem köntörfalazhatsz és nem kerülheted meg. Nem írhatod körbe és nem menekülhetsz tovább. Meg kell állnod és kimondanod magadnak. Ha te tisztában vagy vele, akkor a sors is aszerint tud terelni. A fényt is csak azt tudja igazán érezni, akiben ott a ragyogás.

Csillagok alatt

Ülök itt a pillanatban. A csillagok alatt a végtelenben. Nem vágyom megosztani, odaadni. Csak magamban megtartani. Megjegyezni, bevésni, elvinni és bármikor előhívni. 

Adj nekem

Adj nekem békét.

 

Adj nekem megnyugvást.

Két karodban olvadást.

Szívedben kegyelmet.

Lelkedben szerelmet.

Menj az utadon

Menj az utadon. Legyen előtted ki után mész. Hagyd el ki csak lohol utánad. Tartsd neki a vállad, ha kéri, de ne lépj vissza hozzá. Húzzad, de ne te tartsd meg. Csak menj előre. Fájj. Élj. Mosolyogj. Érd utol a következőt. Ismerd és tanuld meg, majd hagyd ott, menj, ha menned kell. Ne mérd, ne becsüld le. Tiszteld. És menj tovább. Tartsd neki a kezed, de keresd a következőt. Találd meg a sajátod. Keresd benne önmagadat. Add oda a szívedet és még mindig csak menj.

Szárnyakkal

Várlak

Távoli képek, amelyekben elrévedek újra. Közeli hangok, amelyek itt szólnak bennem. Látni és hallani vágyom. Újra és újra. Várom lépteit és látom már vonásait. Most még egy gondolat fut át, de ez sejtés csupán. Mintha itt lett volna az éjjel és életre kell volna a vágy. Nem keressük az okát, hisz nem lehet itt vége. Azt súgja, itt lesz újra, csak most még hagyni kell. Hát várlak álmatlanul és végtelenül..

Csak szállj!

Szép csendben múlik el sok év, de lassan ébredni vágyik szíved. Mélyen a hangok szólnak fel belőled, kiszakít a képzeletből. És már azt súgja, ne várj. Eljött a nap, hogy most szállj fel a magasba. A szárnyad hívnak az útra, vár az életed. Túlrepít mindenen, hegyeken és völgyeken át. Ha azt hiszed nem repít tovább, higgy az álmodban, mit megálmodtál. Engedd át a lelkeden. Hidd el megtalál, halld az érzést, ha most nem is érted miért. Ne várj tovább. Most érintsd meg a felhőket és láss rajta túl. Ne félj, ne bújj el! Mert nem számít meddig tart. Csak szállj!

Együtt vigyázzuk

Vigyázunk rá, mert felvállaltuk, megfogadtuk és megszerettük. Nélkülünk elvesznek, leesnek és elfogynak. Tartjuk benne a lelket, miközben a magunkét is fájlaljuk. De elfelejteni, kitépni és tovább menni lehetetlen. Mert ha mi nem vigyázzuk, mi is elveszünk vele együtt. Míg ő nem találja meg magát, addig mi sem találjuk önmagunkat...

Egyszer végtelenül

Van, amit nem kell magyarázni. Mert sokat vártál rá és mást képzeltél helyébe. Létezett valami, de csak a képzeletedben. Őt kérdezted, faggattad és formáltad magadnak. De van az az érzés, aminek nincs indoka és nincs célja, csak létezik benned. Megfoghatatlanul és végtelenül egyszerűen. Ezt érezned kell és nem megértened. A lelkeddel kell megfognod és a szíveddel kell látnod. Egyszer és végtelen hosszan. 

Lelkének otthona

A lelke sír érted. A  fájdalom sikolyát hallod. Tőled kéri menedékét, tőled vágyik megértésre. Hagyd mesélni. Hagyd, hogy megtalálja benned az elveszett részét. Hagyd kifolyni könnyeit, hagyd, hogy te is megsirasd lelketek. Engedd közelebb és adj helyet neki önmagadban. Lelkének otthonában. Benned.

Kettéhasadt

Kettéhasadt lélek. Egy érzés két szívben. Elhallgatott hangok és elnyomott képek. Hátad mögött a múlt árnyéka, előtted a a jövő fénye. Állsz és várod, hogy benned találkozzon az árnyék és a fény. Megtalálja helyét benned és nem szakít többé. Nem fáj és nem keresed. Csak hagyod egyesülni, csak hagyod újra élni. Hagyod benned összeolvadni.

Nézz körbe!

Nézz körbe, majd nézz a tükörbe. Kik ők? És ki vagy Te? Ki akarsz lenni? Ők vagy Te?

Sokszor nem is tudod, mikor elindulsz, hogy mi az igazi célja utadnak. Csak érzed, hogy menned kell, és a végén ráeszmélsz, hogy bizony útközben tanultál a legtöbbet. A célod pedig már nem is olyan fontos. Mész, mert szeretnél valakivé válni. Nézed őket és hozzájuk hasonlóvá vágysz válni. Látod szép arcukat és csodálod életüket. Közben lassan már arról is elfeledkezel ki vagy te valójában.  És az élet visszaránt. Mert nem ad időt, nem ad lehetőséget, hogy olyanná válj, aki nem vagy. A sors nem kiismerhetetlen és nem manipulálható. Pontosan azt hozza ki belőled, aki vagy te odabent. Kinő belőled és már nem akarsz hasonlítani. Nem vágysz más életére, csak a sajátodra. Pont úgy, ahogy most van.

Mert körbenéztél és csupa boldogtalan arcot láttál. Belenézel a tükörbe és ott vagy Te. Mosolyogsz és ő akarsz lenni. Igen. Pont olyan, aki most a lelkéből mosolyog vissza rád. 

Beszélgetés Angyalommal

Nagyon izgultam a személyes találkozás előtt. Exbarátommal akkor tájt találkozgattunk, felajánlotta, hogy elkísér, aminek nagyon örültem. Az első találkozás is komoly benyomást tett rám. Olyan érzésem volt, hogy ismerem őt, megnyugtató volt a jelenléte. Buddha jutott eszembe róla. Leültünk kényelmesen. Elmondta, hogy összeköttetésben van az angyalokkal és rajta keresztül tudok tőle kérdezni. A kételyek dolgoztak rendesen bennem. Megmondtam a születési dátumom, becsukta a szemét és néha elmosolyodott, aztán meg komoly lett. Végül elkezdte mondani az utolsó pár évem történéseit. Zokogtam, folytak a könnyeim. Nem akartam elhinni, amit hallok. Egyszerűen olyan dolgokról beszélt, amit csak én tudhatok. Az érzéseim, a félelmeim, mind-mind igaz volt. Azt mondta: ideje, hogy túllépjek érzelmileg is ezeken a dolgokon, mert erős vagyok és túl vagyok rajta, de el is kell engedni, hogy újat kezdhessek. Azt üzente Mihály arkangyalom, hogy büszke rám, hogy mindezt végig csináltam és jó úton haladok. A fura érzések, amik hajtottak, hogy nem vagyok a megfelelő helyen és a kapcsolataim sem megfelelőek, hogy hivatott vagyok valamire - mind megerősítette. Erőt kaptam, hogy nem képzelgek és nem vagyok őrült. Most ez kellett, hogy tovább tudjak lépni. Beszélt a szerelmekről az életemben. Beszélt a hosszú kapcsolatomról, hogy azt le is zártam tavaly, azzal már nincs több dolgom. A mostani exemhez viszont karmikus kapcsolat fűz. Több életemben is próbált megkapni, de sosem tudott. Most már olyan erős ragaszkodása van, hogy megfojt vele. El akar nyomni, elvinni az útról. Spirituális képességeimben nem hisz és mivel azt érzi, hogy ezzel távolodom tőle, le is akar róla beszélni. Az életfeladatomról azt mondta, hogy az írás, a beszéd minden életemben meghatározó volt, hiszen sok életemben szerepeltem színpadon. Biztos volt benne, hogy ebben az életemben is vonz ez a világ, de most úgy kellene az életemben megjelennie, hogy az embereket tanítsam, adjak át nekik valamit. Fényküldött vagyok, akik hozzá eljönnek, azoknak feladatuk van. Angyalom kérte, hogy olvassam el a Beszélgetések Istennel című könyvet, kezdjek el meditálni és blogot írni. Egy óra alatt nagyon sok megerősítést kaptam, ugyanakkor akkora bizonytalanság és félelem jött rám estére, hogy onnantól napokig csak sírtam... Szó szerint fizikai fájdalmat éreztem. A gyakori görcs a gyomromban, a mellkasi nyomás újra előjött. Elindult a tisztulás folyamata...

Valahogy így kezdődött... 

Új nap újabb vággyal

Feszít. Rád tőr.A vágy, hogy megéld. De fogva tartod és nem ereszted. És nem jössz rá, hogy ő tart markában téged. Mert ő irányít, mert ő vezet téged. Szabadulj meg tőle. Mondd ki és tedd meg. DE ne félj közben, hogy bántasz. Mert te vagy neki a tükör, ahogy ő neked. Fedezd fel benne az érzelmeid, és add vissza neki, ami nem a tiéd. Rakd a helyére önmagadban. Ereszd és nincs többé nyomás. 

Csak a nyugalom. 

Csak az új nap egy újabb vággyal.

Csak az Egy

 

Úgy látlak téged, ahogy csak Egy lélek láthatja a másikat.

Benne a múlt, a kötés, az örök összetartozás.

Nincs benne elvárás és utópia.

Csak Te és Én.

Az Egy.

Úgy látlak téged, ahogy magamat látom.

Egy szétszakadt lelket, egy elválasztott szívet.

Benne a mindenség, a végtelenség, a közös szabadság.

Úgy látlak téged, ahogy vagy.

Nem kérek semmit,

nem várok mást,

csak Téged: a Másik Felem tiszta lelkét.

Úgy, ahogy csak az az Egy várhatja.