2014. január 31., péntek

Szél szárnyán


Lépkedsz az úton. Olykor megrettensz és hátrapillantasz. Belelépsz a gödörbe. Megtorpansz, még fáj is. 

De keresed újra a fényt. 

Süvít a szél, fázol. Esőcseppek, zuhogó eső. 

De nem hátrálsz, mész tovább. 

Vársz a napsütésre, vársz a szélre, mely felkap és elrepít a fényed felé. Gyorsabban, mint azt képzelnéd. 

Megtépázva, de erősebben 

- hittel, reménnyel teli boldog repülés.

ÖSSZEOLVADSZ VELE, A MINDENNEL, A SEMMIVEL

 ÉS CSAK SZÁLLSZ...

Szólalj meg bennem

Mond el mit kell tennem? Annyit változtam, annyit vártam. Elvesztettelek, de visszavárlak. Annyi sötét éjszaka, annyi átvirrasztott éj súgta, hogy várjak. Hittem, hogy tévedtem és nem találom saját arcom. Mást látok, valahol eltűntem. Valami elrejti, de megtalálom, bárhol van. Szólalj meg, hogy megtaláljam a fényt. Tudom, hogy bennem élsz, mert mindig bennem éltél. Kérlek most: Szólalj meg!

Lelket szaggató

Iszonyat fáj. Szívedet tépi, lelkedet szaggatja. Állj meg egy pillanatra. Mit kapsz? Miért kapod? Felismered a tanítást? Felismered önmagad a problémádban? Értsd meg mit tanít. Értsd meg és onnan együtt tudsz már élni vele. Élned kell a fájdalommal együtt. Nem lesztek barátok, de megfértek egymás mellett. Ő az életed része. Próbáld megismerni. Általa magadra találsz.

2014. január 30., csütörtök

Keresd még!

Keresed magadban az erődet, a hitedet. Keresed a miérteket. Nap, mint nap kényszerít rá a sorsod, hogy megtedd. Valami még mindig hiányzik, hogy megértsd. Minden nap közelebb vagy az érzéshez, a megértéshez, magadhoz. De még mindig itt az érzés. Még mindig nem elég. Még menned kell. Menj és rávezetnek. Jönnek majd emberek, jönnek még helyzetek és megmutatják. Ismerd fel bennük a válaszaid. A sors nyújtja a megoldást, csak még nem veszed észre. Figyelj és meglátod! Csak türelem!

Ott az út



Nem találod az utat?
Hát ne gondolkodj, 
egyszerűen csak menj 
és érezni fogod merre kell menned. 

Elindulni nehéz, de ha megteszed, minden beáll a megfelelő helyre és csak visz előre. 

A pofonokat így sem kerülheted el, de már legalább a jó úton pofoznak. 
Már nem érzed, hogy annyira fájna. 
Már nem tántorít el, mert érzed. 

Érzed ki vagy és merre tartasz. 
Már érzed a célod.

Változtatni

Harag dúl benned. Indulatok feszítenek. Képtelen vagy felülemelkedni érzéseiden. Újra és újra ugyanazok a fájdalmak emésztenek. Gondolod, hogy túl vagy rajta és nem. Nincs kép, nincs hang, aztán meg meg ott van minden. Egyszerre. Szétválaszhatatlanul. Minden együtt. Benned! Most légy durva magaddal és markolj bele lelkedbe. Valamit most kell megváltoztatnod! Valamit most kell megoldanod! Itt az idő.

Az vagyok

Az vagyok, akit láttatni akarok. Az vagyok, akit el szeretnék játszani a világnak. Tudok játszani! Eljátszhatok neked bárkit. Az leszek, akit látni szeretnél. De hogy mennyit mutatok meg lelkemből. Az tőlem függ. Ha akarom a legkínzóbb álmod vagyok, ha akarom a legjobb társad. Az vagyok, aki én akarok lenni. Egy ember, aki ezt a Lelket kapta, ebben a testben. Az vagyok, ki tudja, ki lakik benne. Egy lélek, ki megmutatja Magát Magának.

2014. január 29., szerda

Egyszer

Egyszer mikor már nem álmodom. Egyszer mikor felébredek. Egyszer mikor kinyitom a szemem. Egyszer ki is nyújtom kezem. Egyszer át is ölellek. Egyszer már el nem engedlek.  Egyszer majd készen állok rá. Egyszer biztos rám találsz...

Karcolásaid


Légy hálás a mélypontjaidért.

Ezek visznek, terelnek, formálnak. 
Ezek által ismered ki vagy valójában.
 Ezek mutatják az utat magad felé. 

Megsebez, megégett. Fáj. 

De minden karcolás csak az erődet szítja. 

Megmutatják ki lakik benned.

Egy erős és szívós harcos. 

Ezért folyik a kemény harc önmagadban. 
Ezért élsz, ezért gyógyulsz.
Ezt csak az igazi harcosok tapasztalhatják meg.

 És Te az vagy. 

Harcolj meg a karcolásaidért!

Elbírod!

Mindig van még mélyebben. Mindig van még fájdalmasabb. Érzed az elviselhetetlent. Mégis elviseled. Mégis felállsz. Újra és újra. Nem kapsz többet, mint amit elviselsz. És minden fájdalom után, erősebb vagy azzal. Így a következő már még fájdalmasabb és még mélyebb lesz. Még többet bírsz el. Még többet tudsz meg magadról. Tarts ki! Mélyen vagy, de mindig annyit kapsz, amennyit elbírsz. Még ha nem is ezt érzed. Elbírod!

2014. január 28., kedd

Türelemmel várni

Csalódások. Hazugságok. Aztán a félelmek, hogy már mindig ez lesz. Menekülsz előlük, elbújsz. De rájössz, ha nem éled túl ezeket, akkor mindig rettegni fogsz és újra csalódni. Csalódni, mert ott van benned. Őszinteségre vágysz, de félsz. Félsz megnyílni és őszinte lenni. Az mindig fáj és újabb csalódást okoz. Ehhez kell igazi erő. Legyőzni és őszintén türelemmel várni.

Választás

Az élet választások sorozata. Mindig van választásod, akkor is ha épp azt érzed, hogy nincsen. Csak félsz dönteni, félsz változtatni. Ha nem döntesz, az is egy választás. Viseld a választásod következményeit. Van választásod! Változtass!

Egy egész

Vihar tombolt benned és elvitte lelked egy darabját. Mennie kellett. Útjára küldted. Menni akart. Üresség és fájdalom maradt utána. Kérdés, hogy mikor múlik el. Elmúlik valaha? Ha mennie kellett, akkor igen. Ha nem, akkor visszajön és visszakéri az ő darabját. Mindenkinek kellenek ezek a darabkák. Így áll össze a Lélek Egy Egésszé.

Kettőnknek


Van úgy, hogy magamra maradok az érzéseimmel.

Azzal, hogy várok valakire, akit nem ismerek.

De tudom, ismerem.

Ismerem az érzéseim.
Itt vannak bennem, Mélyen.

 Régre mutatnak és csak én érezhetem.

Tudom, hogy meg kell ismernem az utam,
önmagamat és azon az úton már ott lesz Ő is.

Én hiszek benne!

Nem kell más hite, itt van az enyém.

Kettőnknek is elég.

Így már nem vagyok egyedül.

Ketten vagyunk!

2014. január 27., hétfő

Köldökzsinór

Kiválasztottad. Tudtad mit szeretnél. Egy kapcsot, mely a legerősebb éneddel kapcsol össze. Tanulni akartál tőle. Mutatta is mit kell megértened, mit kell megismerned. Volt, hogy fájdalmas volt. Volt, hogy nem értetted sokadjára sem. Hitted, hogy nem érted őt, de valójában magadat nem értetted. De ő akkor is ott volt veled. Mert ott van mindig. Óv és véd a távolból is. Nem kell ott lenned, ő gondol rád. Szeret és tanít. És közben ő is tanul. Tőled. Ti vagytok egymásnak a kapocs. Életet adott neked, hogy taníthassa neked az életet. 

Készen?

Sorsunk ez. Tehetünk ellene bármit, de nem kerülhetjük el. Jön, akkor is, mikor azt hiszed nem vagy kész. Talán sosem éreznéd, hogy kész vagy rá. Mellette felnősz. Kivirágzol. Azzá leszel. Virággá. Mellette.

Várod

Várod. Várod, hogy betoppanjon az ajtón. Minden nap kinyitod, elébe mész. Még mindig nem jön. Még nem ő jön. A várakozás tesz boldoggá az egyik nap, és a másikon szomorúvá. Mindkét nap bizakodsz, de az egyik nap mégis jobban fáj, mint a másik. Annyira megragadnád már. Hinned kell, hogy jön egyik nap. Akkor is lesznek rossz napok, de azokat megszépíti majd Ő. Várod!

Pillanat

Sosem lesz kész egy pillanat sem. Úgy jó minden pillanat, ahogy akkor van. Lehetetlen felkészülni rá. Útközben fogod kapni a legszebbeket. Ha mindig csak vársz rá, sosem jön el. Egyszerűen indulj el és jön.  

2014. január 26., vasárnap

Nem bújhatsz el

Bújócskázhatsz magaddal. De elbújni úgysem tudsz. Becsaphatod magadat. Hiheted, hogy világodban minden rendben van. Nevethetsz nagyokat a hibáidon, de mindegyik hagy nyomot. Ha ezeket, el is tudod rejteni egy időre, elő fognak jönni. Lesznek helyzetek, mik kíméletlenül előhozzák. Mindaddig fájni fog, míg meg nem találod a gyökerét. Mert minden kiindul valamiből. Mindennek van kezdete. Keresd meg és nézz szembe vele. 

Kérdés - válasz

Kérdések, melyek megfojtanak. Fojtogatnak, mert rosszul teszed fel őket. Válaszokat vársz rájuk, pedig nem jó kérdések. Tedd fel a helyes kérdéseid. Tudd a miértjeid. Értsd meg a kétségeid és megérted a kérdéseid. Ha megértetted, akkor meg is oldottad. Mert a válaszok ezzel együtt megérkeznek. 

Változtass

Keresheted a hibáidat. Találni fogsz nem egyet. Sokat. Hasonlíthatod a másikéhoz. Mérheted hozzá. De mindig a tiédet fogod a legnagyobbnak látni. Amit a hibádnak hiszel, arról kell többet tanulnod. Csupán a gondolkodásodtól függ mit teszel hibává. Minél inkább rejtegetni akarod, annál inkább előtted van. Nem tágít, nem szabadulsz tőle. Nem kell szeretned, nem kell dédelgetned. Együtt kell élned vele. Vagy így, vagy úgy. Hát válaszd a számodra legjobbat. Változtass a gondolkodásodon, sosincs késő.

2014. január 25., szombat

Lelked egy darabja

Kikapcsol az agyad, csak a szíved zakatol. Érzed, ahogy beleremegsz. Elég csak egy felvillanó érzés. Adod neki a lelkedet. Látod azt benne, amit csak te láthatsz. Hozzáfűz a lelked egy darabja. Van, hogy fáj és azt kívánod múljon el. De a lelkedet kiszakítani nem tudod. Azt odaadtad neki és már a lelkében hordozza ő is...

Szíved szerint?

Félünk. És olyan dolgokat értünk meg, amit addig soha. Kihozza belőlünk. A legrosszabbkor a legrosszabbat. Rájövünk milyen gyengék vagyunk, milyen sebezhetőek. Rámutat a gyengénkre, arra, hogy hoztunk döntéseket. Rosszakat. Mert nem mertünk úgy élni, ahogy a szívünk diktálta. Féltünk. Túl sokat adni a szívünkből, mert gyengék leszünk általa. Kiadjuk magunkat, lelkünkről hullatjuk le a leplet. Veszélyes. Félünk. Így marad az ész diadala. Elbújni mögé és nem mutatni. De tudjuk, eljön az idő mikor szembesülünk vele. És akkor számot adunk. Mikor egyedül  maradtál és egyedül kell megnézned lelked fekete részeit. Az elvarrt sebek feltépődnek. Ez lesz igazán fájdalmas. Talán sosem kapsz teljes feloldást. Magadtól biztos nem. Mindig ott marad benned, hogy nem éltél a szíved szerint...

Híd

Találd meg a hidat, amely átvezet a szívéhez. Lépj rá és ne nézz a mélybe. Inoghat, lehet keskeny, csúszhat, de maradj rajta. Csak szegezd rá tekinteted és menj felé.

Érzést keresek

Nem az arcod keresem. Az érzést, amit csak Te adhatsz nekem. Mikor belenézek a szemedbe és a lelkembe látok. Magamat látom. Mikor már nincs több kérdés bennem. Megérkeztem. Mert minden kételyemre Te leszel a válasz. Keresem tovább! A tekintetet, ami ott pihen lelkemben.

2014. január 24., péntek

Tudod miért?

Már nem tudod mitől fáj. Már észre sem veszed, hogy fáj. Csak éled napjaid és várod, hogy megtörténjen a csoda. Eleget vártál, eleget változtál. Gondolod. De akkor mitől van, hogy nem érzed, hogy fáj? Mi zajlik ott bent? Tudni akarod? Akkor merj magadba nézni. Van ott valami, amit nem akarsz érezni. Mert tudod, hogy szenvedni fogsz. Bujkálhatsz előle, de úgyis megtalál. Hozza neked a sors azt, aki rámutat, felhozza, szembesít. Fáj, szenvedsz, de most már tudod miért...

Szerepben

Úgy érzed meg kell tenned. Valamiért be kellett lépnie az életedbe. Elvársz dolgokat. Nem mástól, magadtól. Nem akarsz megmutatni magadból többet. Félsz, hogy mit szól hozzád. Van egy szerep, amit felveszel. Nem tudod azt adni, akit szeretnél. Nem. Amíg elvárod magadtól, hogy játssz, addig nem is fog jönni.

Ott van mindig



Elég egy szó, egy érzés tőle.

Reménnyel és hittel tölti el lelkedet.

Óvja és védelmezi szívedet.

Féltőn betakar szárnyaival.

Visszaveri az éles nyilakat. 

Vérző sebeid  gyógyítja.

Ott van Veled Mindig.


2014. január 23., csütörtök

Katus Attila igazi címlap mosolya



Katus Attila igazi címlap mosolya

A címlapokról, reklámokból tökéletes testű férfiak és nők néznek vissza ránk. Mosolyogva pózolnak a kamerába. Gyönyörűek és gondtalanok. Szeretnénk olyanná válni, mint ők? Vajon mi történik, ha kikapcsol a kamera? Katus Attilát kérdeztem, marad-e a mosoly utána is.

Hogy vagy önmagaddal? Szereted magadat?
Negyven évesen már kialakult bennem egy egészséges énkép. Van önbizalmam. Szeretem a testemet, sokat teszek érte. Van egy természetes öregedési folyamat, amit megállítani nem lehet, de próbálom lelassítani. Mindezt a táplálkozással és a gondolkodással is lehet befolyásolni. Ezeket próbálom átadni. 

Mindig mosolyogni látunk. Egyszerűen árad belőled a derű. Nyugtass meg. Neked is van rossz napod, ugye?
Természetes, hogy nekem is van. Sokat dolgozom, be van osztva az időm. Elfáradok én is, de hagyok időt a pihenésre. Ilyenkor elmegyek edzeni, ott tudok igazán kikapcsolódni. Ez számomra az igazi feltöltődés. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt csinálhatom. Folyamatosan tervezek. Azt közvetítem, ami én vagyok. Értékelem azt, amim van.

Ha leáll a „kamera”, ez a mosoly, akkor is megmarad?
Megmarad, igen. Alapvetően boldog ember vagyok. Nem esik nehezemre mosolyogni. Pozitívan gondolkodom, és a mozgásban visszanyerem az energiámat. Más emberként jövök ki az edzőteremből és másokon is ezt tapasztalom.  

 Mindenkivel közvetlen és figyelmes vagy. Nincsenek sztárallűrjeid.
Ugyanolyan emberek vagyunk mindannyian. Nincs jobb vagy rosszabb. Van egy feladatom, azt a legjobban szeretném csinálni. Mindenki felé így fordulok, segítséget szeretnének, és a tőlem telhető legtöbbet megteszem. Nem helyezem magam senki fölé, egyenrangú partnerek vagyunk. Mindenkinek vannak céljai. Nekem az, hogy a munkámmal segítsem őket, ha ők is szeretnék, és elfogadják azt.

Sokan vannak, akik csak mutatják kifelé, hogy minden rendben van.
Mindenhol vannak gondok. Az hazudik, aki azt mondja, mindig minden rendben van. Sok mindent látok, és tudom, hogy nem így van. A pénz nem boldogít, ha nem vagy jóban magaddal, a lelkeddel, a világoddal. Kerülöm is ezeket az embereket, nem érzem jól magam közöttük.

Tehát keresed olyan emberek társaságát, akik hasonlóan gondolkodnak.
Egyszerűen olyan embereket hoz be az élet, akik ugyanígy gondolkodnak. Nem kell keresni őket, tökéletesen működik a vonzás törvénye. Azokkal töltök időt, akikkel megvan az összhang. Akikkel az vagyok, ahogy azt én szeretném megélni.

„Edzői pályafutásom kezdetétől az a cél vezérelt, hogy tudásomat átadhassam, másoknak segíthessek. Hiszem, hogy minden nap kezedben a lehetőség, hogy valaki életét megváltoztasd!” (Katus Attila)

Egy Lélek

Szíved a szívéhez ér. Érzed a lelkét, mely együtt lüktet a tiéddel. Eggyé váltok. Egyként dobogtok tovább. Nincs többé te és én. Csak Egy Lélek Egymásba olvadva.

Jó úton

Van mélypont. Nem egy. Sok. Azt hiszed, hogy már sínen vagy, hogy kaptál valamit. És akkor jön az érzés, hogy nem megy, hogy el is vették tőled. Egy adomány volt, amivel nem tudtál élni? Megrekedtél vagy vége is? Nem tudod mi történik benned. Hagynod kellene? Nem jó az út? Ez az út? Annyi kérdés és nem látod a válaszokat. Nem, mert történik benned valami. Valami rossz. De kapsz még egy és még egy esélyt. Mert ők tudják, hogy jó az út. Ők látják. Figyelj rájuk, mert ők látnak kívülről. Látják azt, amit te nem. Túl közel vagy, túl közel magadhoz. A mélység akkora, hogy elvesztél benne. Fogadd el a létrát, amit nyújtanak és mássz fel fokonként. Jó úton jársz...

Szíved szerint

Félünk. És olyan dolgokat értünk meg, amit addig soha. Kihozza belőlünk. A legrosszabbkor a legrosszabbat. Rájövünk milyen gyengék vagyunk, milyen sebezhetőek. Rámutat a gyengénkre, arra, hogy hoztunk döntéseket. Rosszakat. Mert nem mertünk úgy élni, ahogy a szívünk diktálta. Féltünk. Túl sokat adni a szívünkből, mert gyengék leszünk általa. Kiadjuk magunkat, lelkünkről hullatjuk le a leplet. Veszélyes. Félünk. Így marad az ész diadala. Elbújni mögé, és nem mutatni. De tudjuk, eljön az idő mikor szembesülünk vele. És akkor számot adunk. Mikor egyedül  maradtál, és egyedül kell megnézned lelked fekete részeit. Az elvarrt sebek feltépődnek. Ez lesz igazán fájdalmas. Talán sosem kapsz teljes feloldást. Magadtól biztos nem. Mindig ott marad benned, hogy nem éltél a szíved szerint...

2014. január 22., szerda

Vonatunk

Felszállunk a vonatra, és nem tudjuk mi vár ránk útközben. Tudjuk a célt, és ez épp elég. Míg elérünk a következő állomásig, olykor leereszkedünk egy völgybe, hogy megismerjük mélységünket. Aztán mikor túljutunk rajta, jön egy sötét alagút, ahol először nem látjuk a fényt. Kétségbe esünk, kilátástalan minden, míg nem felbukkan a fény az út végén és felsóhajtunk, ezt is túléltük. Irány a következő állomás, újabb útitársakkal. Olykor a hegyekbe emelkedünk, megérinthetjük a felhőket, közelebb kerülhetünk a naphoz. Boldogok vagyunk. És a vonat robog tovább, jön egy újabb völgy, egy újabb alagút, egy nem várt állomás... De tudjuk a célt, és ez épp elég!

Benned a fény


Nyitni kell! 

Akkor is mikor épp kapsz egy pofont. Nyitni, mert a fény ott van a sötétségben is. Ott van, csak hinned kell és érezni. 

A kis fénysugár mindig pislákol. 

Akkor is mikor a legnagyobb sötétségben elveszel. 

Kitalálsz onnan, csak kövesd a belső hangod. Ő tudja hol van benned a fény. Ő ismer Téged. Tudja ki vagy és segít neked. Csak figyelj rá és higgy benne. Akkor is mikor minden ellene esküdőt. 

Ő akkor is benned van! Csak érezd!

Lelkének otthona



 Zúdul szívedbe a láng.

Reménnyel teli újra. Felolvasztja most a karja. 

Teste melegét érzed, lehelete arcodat simogatja. 

 Érzed, ahogy lelketek mesél egymásnak. 

 Hallod megkönnyebbült sóhaját. 

 Neked adja elveszett felét. 

Megtalál és beolvad. 

Szívedben Lelkének otthona.

 

2014. január 21., kedd

Boldogság vár

Engedned kell és mennie. Most érzed mit jelent neked ez az érzés, hogy milyen nehéz. Egy érzés, mi még mindig tart benned. Ezt most érezned kell.  De miért ne élhetnéd ezt is túl? Félhetsz és remeghetsz a fájdalomtól. De léphetsz tovább. Menned kell tovább. Egy napot se hagyj elveszni. Ha az most a fájdalomról szól, akkor meg kell élni. Ez a vihar is elvonul holnapra. És messze Ott, a Boldogság vár téged is...

Nyisd ki!


Mi van benned, mi az, ami vezet téged.
Mi mozgatja lelki világod.
Mi az, ami megérint és mi az, ami kifejez téged.
Mi az, ami elszomorít, mi az, ami felvidít.
Mi visz előre és mit mutatsz meg magadból.
Mi van ott bent a lelkedben.
Csak kevesen tudják ki vagy az ajtók mögött.
Nyisd ki, mutasd meg.

Ott van mögötte az,
aki arra vár, hogy megmutasd,
hogy ki is vagy ott legbelül.

2014. január 20., hétfő

Láss a tükröd mögé

Nézed a tükröt és azt látod, akit látni akarsz. Nem azt, aki vagy. Le kell vetned álarcaid és pörén állni a tükör elé. Nem érezni, nem nézni, hanem mögé látni. Látni magadat úgy, ahogy vagy. Teljes önvalódban, tisztán és ragyogóan. 

Merj! Merj!

Merj kutatni Lelkedben. 

Merj mélyre ásni benne. 

Merj szembe nézni vele. 

Merj érezni benne, vele. 

Merj az árnyaddal is együtt élni. 

Merj megbocsátani magadnak. 

Merj megbocsátani nekik. 

Merj elengedni és újra befogadni. 

Merj a tükörbe nézni. 

Merj sírni. 

Merj nevetni rajta. 

Merj újra felállni. 

Merj megint nekivágni újra. 

Merj mindig álmodni. 

Merj kitűnni. 

Merj megvalósítani.

Merj hinni magadban. 

Merj szeretni. 

Merj hinni benne. 

Merj bízni benne. 

Merj! Merj!

Türelem

Egy érzés a múltból. Ami ott van benned. Felhozza belőled egy hang, egy kép. Bevillan és kiszakít egy darabot belőled. Újra és újra. Keresed valakiben ugyanazt. Nem kapod meg, de elengedni sem tudod. Egészen addig ott marad és fáj, míg meg nem érted miért emészt fel. Légy türelmes magaddal, hogy összerakhasd a múltad és megélhesd a jelened.

Új fejezetek

Az élet tele van új fejezetekkel. Mindig van lehetőséged, csak bátorság kell, hogy meglépd. A változások nem mindig akkor jönnek, mikor készen állsz. Bizonytalanok az első lépések, félsz. Hidd el! Pár lépés és egyre biztosabbak lesznek azok a lépések. Hívogat a cél, menj felé bátran!

2014. január 19., vasárnap

Együtt egy álomban


Ölelnéd Őt. Újra élnéd a múltad. Vele, ki egykor hozzád tartozott. Kit most távol tart a sors. Te vágynád, Ő szeretné, de most nem lehet. Külön kell élnetek. Így ölelheted minden éjjel. Hagynod kell az álmodban, hogy újraélhessétek azt az érzést. Együtt, örökre ebben az álomban!

Visszakapod

Mindennek oka van az életedben. Mindennek van miértje. Mindenkinek van szerepe. Van, aki elvesz és adnod is kell, nem tehetsz mást. Fáj, megszakít. De kibírod! Mert jönni fog olyan, akitől visszakapsz mindent. 

Sose állj meg!

Elfáradsz. Pihenned kellene, de még nem tudsz. Úton vagy és a cél még oly messze. Menned kell felé. Hív. Csalogat. Érzed már zsigereidben. Tested lassítana, de lelked visz előre. Még nem állhatsz meg, még nem pihenhetsz meg. Most nem. Ha már ott vagy... Akkor jönnek újabb vágyak és rájössz, hogy sosem állhatsz már meg. Mindig vannak és lesznek újabb álmok, amik hajtanak és visznek. Sose állj meg! 

Legyél nekem az

Legyél nekem az, akit tiszta szívből keresek. Legyél nekem az, ki visszaadja a reményt. Legyél nekem az, aki napsütésben és viharban is megtalál. Legyél nekem az, aki nem ereszt többé. Legyél nekem az, aki átölel és velem marad örökké.

Egyszer megleled benne

Belelátjuk valakibe. Mert akarjuk a vágyainkat, álmainkat látni benne. Aztán érzed, hogy nem ő az, de még kitartasz. Annyira szeretnéd. Szeretnél hinni benne, úgy, mint az álmaidban. Még mindig akarod, nem engeded. Aztán lassanként engeded, távolodik. Megint adtál egy esélyt a vágyaidnak. De újra kell indulnod kell. Keresned, míg az álmod egyszer megleled benne.

2014. január 18., szombat

Lelkembe vésted

Láttam egy álmot, amiben hozzám tartoztál. Érzés, melyet itt őrzök, amit keresek. Ezt adtad nekem egyszer és most megkaptam újra. Álmomban. Egy ország sorsát láttam kezedben. Kaptál egy feladatot. Államférfiak ültek körbe. Párod voltam, szerelmed, melletted álltam. El akartak szakítani, nem hagytam, nem sikerült. Gyűlölet égett az asszony szívében. De erős voltam, erős voltál, kiálltuk. Együtt mentünk az ismeretlenbe. Egy párt játszottunk, kémek voltunk, katonákkal övezve, háborúban. Fogtad kezem, mentünk a városban. Katonák kérdéseinek kereszttüzében. Szorítottad kezem, nem érhetett baj. Feleségednek mondtam magam, megszorítottad kezem és álladhoz emelted babonából. Lekopogtad szerelmünket. Tudtam, hogy nekem egy jelzés, ezzel fogadtad meg, hogy mi házasok leszünk. Lövöldözés és harci helyzet. Bemenekítettél egy épületbe. Védelmeztél, óvtál. Megcsókoltál. Ez több volt egy csóknál. Nem a csók íze számított, hanem a lelkem, ami egyesült a tiéddel. Összeolvadtak. Most már összetartoznak örökre. Megkaptam egy érzést, az elveszett lelkem darabját. Kértelek, hogy menjünk el, míg nem késő. Szörnyű dolgot éreztem, el foglak veszíteni. Nem tudtad ott hagyni. Segíteni akartál, megmenteni a világot. És közben elveszítettük egymást. Feláldoztad magad... Felébredtem álmomból. Nem éreztem, hogy elveszíttettelek. Csak a boldog összetartozást, a lelkem megtalált felének boldogságát hoztam magammal. Megőrzöm az érzést, míg megtalálsz újra. 

Éld úgy

Éld meg a napod úgy, mintha egyetlen napot kaptál volna. Tele boldog percekkel, mosollyal, várakozással, élményekkel. Éld úgy, mintha nem élhetnéd újra egyetlen percét sem. 

Várod

Várod az érintését. Várod, hogy belépjen az ajtón és maradjon. Várod és már nem számít mennyit vártál, mert tudod, hogy mindjárt nyílik az ajtó. Várod, mert már nem félsz tőle. Várod, mert az a pillanat, ami ott volt benned mindig, most belép és ott marad örökre.

Nyitva a kapu

Teremtő meditáció - 2013.05.25.

Az első meditáción egy arany lépcsőn megyek lefelé, míg egy ösvény nyílik meg előttem. Elindulok és a már ismerős házam pillantom meg. Téglából és fából készült ház. Bemegyek a nappaliba és az érzés, ami elfog, nagyon jó. Az otthon vagyok érzése. Kisétálok a teraszra és leülök a kertben. A gyönyörű természet most egy kis tavacskával bővült az eddigiekhez képest. A napozóágyban ülve az angyalom jelenik meg, aki segíti a meditációmat. Elkezdem rettenetesen érezni a kezem anélkül, hogy a vezető mondaná, már előre érzem mit fog mondani. A jobb kezemet sokkal jobban érzem, mint a balt. A jobb oldalira koncentrálva a kölcsön adás képe jelenik meg. A tartozás érzése anyukám felé, valamit meg kell hálálnom neki. A bal kezem sokkal könnyebb, ami azt jelképezi, hogy képes vagyok a jólétet megteremteni, pénz elfogadni, szabadságot és gondtalanságot teremteni vele. Minden rossz érzés kiszáll belőlem és fény formát ölt. Kinyilatkoztatom, hogy képes vagyok a pénz befogadására. Ezután hagyom magam a múltba repíteni fehér fényen keresztül. Egy tanyát látok, ahol a tyúkok alól veszem ki a tojást, tehenet fejek, saját magamnak teremtem meg az ételt. Egy sírt látok, egy keresztet a domboldalon, nem tudom kié. Ott sírok a fejfára roskadva. Egy elvesztett szerettet látok, akinek a halálos ágyánál megfogadtam a szegénységet. Nem akartam elfogadni, hogy ő elmegy. Megtanulom a leckét: tudni kell elfogadni, ha valaki menni szeretne. A gyomromat érzem a következő pillanatban és a nyomást rajta, a múltam okozza. Világoskék fénycsóva jön ki a gyomromból és kavarog felfelé, majd betakarja az egész testem. Teszek egy újabb kinyilatkoztatást, hogy elengedem. Megtisztulva térek vissza a jelenbe.

A második meditációban egy út rajzolódik ki előttem, ami a tengerhez vezet. Az apró szemcsés, meleg homokot érzem a talpam alatt, a nap finoman süt, a szél kellemesen fújja a hajam, csodálatos érzés. Lassan elérem a vizet, belesétálok, majd elmerülök benne. A sekélyebb részen leülök és elkezdem érezni a vállamat, a nyakamat és a derekamat. Múltbeli képek jelennek meg. Gazdag lányként látom magam, aki annyira önző életet él, hogy elfelejti, hogy ő az, aki segíthetne a szegényeknek. Unalmasan telnek napjai, ahelyett hogy segítene. Egy másik életben egy újabb önző nőt látok, aki sikeres és gazdag bárénekesnő, de eszeveszett módon szórja a pénzt, minden következmény nélkül. Ezek az emlékek, mintegy súlyként rakodnak le a vállamra és a derekamra. Elkezdenek kiáramolni innen ezek a fájdalmak és a víz elfeketedik tőle. Újabb kinyilatkoztatást teszek: kérem az univerzum erőit, hogy adják meg nekem a testi-lelki-szellemi egészséget, hogy képes legyek teremteni. Eggyé válok az univerzummal és egészségesnek érzem magam, elengedtem a múltam. Megerősített hittel meg tudok valósítani mindent, bármit. Pontosan annyit fogok visszakapni, amennyit adok magam is. A testem elkezd felemelkedni a földtől és az ősforráshoz érkezem. Ez egy olyan forrás, amiből hatalmas fény áramlik és tele van energiával. A bal kezemből áramlik a jobba az energia, teremtek. Megelevenedik a jövőm. Csodálatos otthon, családdal és gyerekekkel, most kettőt látok, egy fiú és egy lányt, az írásból élek és mérhetetlenül boldog vagyok. A barátaimmal körül véve, akiknek sok mindent át tudok adni a tapasztalataimon keresztül, ugyanakkor rengeteget tanulok tőlük én is. A mozgás, a blog, a könyv, az utazások, az önszeretet, a harmónia, minden nagyszerű egységben ott van. Hatalmas erő tölt el, megcsinálok mindent, amit elterveztem. Erő, hit, energia! Vékony fonallal kapcsolódom a forráshoz, ami akkor is megmarad, amikor visszatérek a jelenbe. A következő napokban többször is vissza fogok ide térni, hogy a kapcsolat fent maradjon.

A harmadik meditáción fehér lépcsőn megyek lefelé, szívem kapujához érek, bemegyek és csodaszép kép tárul elém. Elindulok befelé és manók jönnek a segítségemre, kísérnek tovább. Érzések villannak be: harag és gyűlölet, ami megbetegíti a testem. Nyakam, vállam, gyomrom fáj. Manók a segítségemre sietnek, az erdőből gyűjtenek gyógynövényeket,  teát főznek, megiszom. Megyünk tovább és a testem kerül előtérbe újra, de mellette a lelkem is. Látom magam kívülről és az önszeretet fogalmazódik meg bennem. Úgy kell szeretnem önmagam, ahogy vagyok. Szeretem magam kívül és belül. A test öngyógyító képessége ötlik fel bennem. Megszületünk ezzel a képességgel, de az idők folyamán elfeledkezünk róla. Megkapjuk a képességet, de nem használjuk. Aztán a lélek megbetegíti a testet és nem veszünk róla tudomást, elnyomjuk gyógyszerekkel. A manók ismét a gyógynövényekkel mutatják meg, hogy mi használ a betegségeimre. Ismét tovább megyek és egy patakhoz érek, ahol  levetem a cipőm és megfürdök. A karmikus kapcsolatokat mossa ki belőlem. Újra útra kelek. A dzsungel csodálatos részéhez élek, vízesés és csodaszép növényzet, virágok, amik a fákat is beragyogja. Leülök egy fa tövében és gyönyörködöm, szívom magamba a látványt, mikor a virágok mögül kis tündérkék jelennek meg. Szemem lecsukom és újra a jövőbeni képek jelennek meg. A téglából, fából készült ház, a természethez közeli kerttel, családdal és társsal, írás és blog a hivatásom, gyönyörű helyeket utazok be, egészséges vagyok és boldog, aki barátokkal van körül véve. Kinyitom a szemem és a fák mögül feltűnik az ikerlelkem. Érzem őt minden porcikámban, arcot nem tudok kivenni, de a szemeibe belenézve magamat látom. Elmerülök benne és a fényében, egyesülünk. Tökéletes egységet képezünk, mi ketten, együtt. Elbúcsúzom tőle. El tudom engedni, mert vissza fog jönni. Egy tündér egy kristállyal repül oda hozzám és én ebbe teszem bele a vágyaimat, majd elhajítom és látom, ahogy a levelek közt megcsillan a fénye. Vissza fogok térni, ha már készen állok rá és megtalálom. Visszaindulok, tündérektől elbúcsúzom, hálás vagyok nekik. A manók is elköszönnek és visszatérek a kapuhoz. Nem csukom be magam mögött az ajtót, hanem kitámasztom.

http://elozoeletek.blogspot.hu/