2014. január 18., szombat

Lelkembe vésted

Láttam egy álmot, amiben hozzám tartoztál. Érzés, melyet itt őrzök, amit keresek. Ezt adtad nekem egyszer és most megkaptam újra. Álmomban. Egy ország sorsát láttam kezedben. Kaptál egy feladatot. Államférfiak ültek körbe. Párod voltam, szerelmed, melletted álltam. El akartak szakítani, nem hagytam, nem sikerült. Gyűlölet égett az asszony szívében. De erős voltam, erős voltál, kiálltuk. Együtt mentünk az ismeretlenbe. Egy párt játszottunk, kémek voltunk, katonákkal övezve, háborúban. Fogtad kezem, mentünk a városban. Katonák kérdéseinek kereszttüzében. Szorítottad kezem, nem érhetett baj. Feleségednek mondtam magam, megszorítottad kezem és álladhoz emelted babonából. Lekopogtad szerelmünket. Tudtam, hogy nekem egy jelzés, ezzel fogadtad meg, hogy mi házasok leszünk. Lövöldözés és harci helyzet. Bemenekítettél egy épületbe. Védelmeztél, óvtál. Megcsókoltál. Ez több volt egy csóknál. Nem a csók íze számított, hanem a lelkem, ami egyesült a tiéddel. Összeolvadtak. Most már összetartoznak örökre. Megkaptam egy érzést, az elveszett lelkem darabját. Kértelek, hogy menjünk el, míg nem késő. Szörnyű dolgot éreztem, el foglak veszíteni. Nem tudtad ott hagyni. Segíteni akartál, megmenteni a világot. És közben elveszítettük egymást. Feláldoztad magad... Felébredtem álmomból. Nem éreztem, hogy elveszíttettelek. Csak a boldog összetartozást, a lelkem megtalált felének boldogságát hoztam magammal. Megőrzöm az érzést, míg megtalálsz újra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése