Vársz pillanatokra. Egész éltedet átszövik a várakozással teli percek.
Aztán már görcsölsz rajtuk, mert túl vagy azon, hogy akard, hogy reménykedj, hogy higgyél... Úgy gondolod megtettél már épp eleget ahhoz,
hogy végre megkapd. És persze telnek a napok, és csak nem jön. Napról
napra értetlenebbül állsz előtte, és azt gondolod valamit elrontottál.
Könnyek közt, de átértékeled. Azt gondolod, hogy elég ha lemondasz róla
és keresel mást? Képes volnál elengedni? Bekopogtat. És állsz
értetlenül, hogy most mi van? Megtanultad a leckét? Hát akkor tied
mostantól. Értékeld, és ne engedd el. Megküzdöttél érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése