Teremtő meditáció - 2013.05.25.
Az első meditáción egy arany lépcsőn megyek lefelé, míg egy ösvény nyílik meg előttem. Elindulok és a már ismerős házam pillantom meg. Téglából és fából készült ház. Bemegyek a nappaliba és az érzés, ami elfog, nagyon jó. Az otthon vagyok érzése. Kisétálok a teraszra és leülök a kertben. A gyönyörű természet most egy kis tavacskával bővült az eddigiekhez képest. A napozóágyban ülve az angyalom jelenik meg, aki segíti a meditációmat. Elkezdem rettenetesen érezni a kezem anélkül, hogy a vezető mondaná, már előre érzem mit fog mondani. A jobb kezemet sokkal jobban érzem, mint a balt. A jobb oldalira koncentrálva a kölcsön adás képe jelenik meg. A tartozás érzése anyukám felé, valamit meg kell hálálnom neki. A bal kezem sokkal könnyebb, ami azt jelképezi, hogy képes vagyok a jólétet megteremteni, pénz elfogadni, szabadságot és gondtalanságot teremteni vele. Minden rossz érzés kiszáll belőlem és fény formát ölt. Kinyilatkoztatom, hogy képes vagyok a pénz befogadására. Ezután hagyom magam a múltba repíteni fehér fényen keresztül. Egy tanyát látok, ahol a tyúkok alól veszem ki a tojást, tehenet fejek, saját magamnak teremtem meg az ételt. Egy sírt látok, egy keresztet a domboldalon, nem tudom kié. Ott sírok a fejfára roskadva. Egy elvesztett szerettet látok, akinek a halálos ágyánál megfogadtam a szegénységet. Nem akartam elfogadni, hogy ő elmegy. Megtanulom a leckét: tudni kell elfogadni, ha valaki menni szeretne. A gyomromat érzem a következő pillanatban és a nyomást rajta, a múltam okozza. Világoskék fénycsóva jön ki a gyomromból és kavarog felfelé, majd betakarja az egész testem. Teszek egy újabb kinyilatkoztatást, hogy elengedem. Megtisztulva térek vissza a jelenbe.
A második meditációban egy út rajzolódik ki előttem, ami a tengerhez vezet. Az apró szemcsés, meleg homokot érzem a talpam alatt, a nap finoman süt, a szél kellemesen fújja a hajam, csodálatos érzés. Lassan elérem a vizet, belesétálok, majd elmerülök benne. A sekélyebb részen leülök és elkezdem érezni a vállamat, a nyakamat és a derekamat. Múltbeli képek jelennek meg. Gazdag lányként látom magam, aki annyira önző életet él, hogy elfelejti, hogy ő az, aki segíthetne a szegényeknek. Unalmasan telnek napjai, ahelyett hogy segítene. Egy másik életben egy újabb önző nőt látok, aki sikeres és gazdag bárénekesnő, de eszeveszett módon szórja a pénzt, minden következmény nélkül. Ezek az emlékek, mintegy súlyként rakodnak le a vállamra és a derekamra. Elkezdenek kiáramolni innen ezek a fájdalmak és a víz elfeketedik tőle. Újabb kinyilatkoztatást teszek: kérem az univerzum erőit, hogy adják meg nekem a testi-lelki-szellemi egészséget, hogy képes legyek teremteni. Eggyé válok az univerzummal és egészségesnek érzem magam, elengedtem a múltam. Megerősített hittel meg tudok valósítani mindent, bármit. Pontosan annyit fogok visszakapni, amennyit adok magam is. A testem elkezd felemelkedni a földtől és az ősforráshoz érkezem. Ez egy olyan forrás, amiből hatalmas fény áramlik és tele van energiával. A bal kezemből áramlik a jobba az energia, teremtek. Megelevenedik a jövőm. Csodálatos otthon, családdal és gyerekekkel, most kettőt látok, egy fiú és egy lányt, az írásból élek és mérhetetlenül boldog vagyok. A barátaimmal körül véve, akiknek sok mindent át tudok adni a tapasztalataimon keresztül, ugyanakkor rengeteget tanulok tőlük én is. A mozgás, a blog, a könyv, az utazások, az önszeretet, a harmónia, minden nagyszerű egységben ott van. Hatalmas erő tölt el, megcsinálok mindent, amit elterveztem. Erő, hit, energia! Vékony fonallal kapcsolódom a forráshoz, ami akkor is megmarad, amikor visszatérek a jelenbe. A következő napokban többször is vissza fogok ide térni, hogy a kapcsolat fent maradjon.
A harmadik meditáción fehér lépcsőn megyek lefelé, szívem kapujához érek, bemegyek és csodaszép kép tárul elém. Elindulok befelé és manók jönnek a segítségemre, kísérnek tovább. Érzések villannak be: harag és gyűlölet, ami megbetegíti a testem. Nyakam, vállam, gyomrom fáj. Manók a segítségemre sietnek, az erdőből gyűjtenek gyógynövényeket, teát főznek, megiszom. Megyünk tovább és a testem kerül előtérbe újra, de mellette a lelkem is. Látom magam kívülről és az önszeretet fogalmazódik meg bennem. Úgy kell szeretnem önmagam, ahogy vagyok. Szeretem magam kívül és belül. A test öngyógyító képessége ötlik fel bennem. Megszületünk ezzel a képességgel, de az idők folyamán elfeledkezünk róla. Megkapjuk a képességet, de nem használjuk. Aztán a lélek megbetegíti a testet és nem veszünk róla tudomást, elnyomjuk gyógyszerekkel. A manók ismét a gyógynövényekkel mutatják meg, hogy mi használ a betegségeimre. Ismét tovább megyek és egy patakhoz érek, ahol levetem a cipőm és megfürdök. A karmikus kapcsolatokat mossa ki belőlem. Újra útra kelek. A dzsungel csodálatos részéhez élek, vízesés és csodaszép növényzet, virágok, amik a fákat is beragyogja. Leülök egy fa tövében és gyönyörködöm, szívom magamba a látványt, mikor a virágok mögül kis tündérkék jelennek meg. Szemem lecsukom és újra a jövőbeni képek jelennek meg. A téglából, fából készült ház, a természethez közeli kerttel, családdal és társsal, írás és blog a hivatásom, gyönyörű helyeket utazok be, egészséges vagyok és boldog, aki barátokkal van körül véve. Kinyitom a szemem és a fák mögül feltűnik az ikerlelkem. Érzem őt minden porcikámban, arcot nem tudok kivenni, de a szemeibe belenézve magamat látom. Elmerülök benne és a fényében, egyesülünk. Tökéletes egységet képezünk, mi ketten, együtt. Elbúcsúzom tőle. El tudom engedni, mert vissza fog jönni. Egy tündér egy kristállyal repül oda hozzám és én ebbe teszem bele a vágyaimat, majd elhajítom és látom, ahogy a levelek közt megcsillan a fénye. Vissza fogok térni, ha már készen állok rá és megtalálom. Visszaindulok, tündérektől elbúcsúzom, hálás vagyok nekik. A manók is elköszönnek és visszatérek a kapuhoz. Nem csukom be magam mögött az ajtót, hanem kitámasztom.
http://elozoeletek.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése