2014. január 28., kedd

Kettőnknek


Van úgy, hogy magamra maradok az érzéseimmel.

Azzal, hogy várok valakire, akit nem ismerek.

De tudom, ismerem.

Ismerem az érzéseim.
Itt vannak bennem, Mélyen.

 Régre mutatnak és csak én érezhetem.

Tudom, hogy meg kell ismernem az utam,
önmagamat és azon az úton már ott lesz Ő is.

Én hiszek benne!

Nem kell más hite, itt van az enyém.

Kettőnknek is elég.

Így már nem vagyok egyedül.

Ketten vagyunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése