Lelked érted nevet

Nehéz a szíved, pedig könnyű a lelked. Oda kell adnod valamit, amit megszerettél. Odaadod, fájó szívvel, de megválsz tőle. Meg is siratod, el is elengeded. Tudod, miért adod, tudod mit kapsz érte. A sors hálálja meg neked. Kapsz érte valamit, kapsz érte egy álmot. Egy álmot, amit lelked is szeret, és szíved is fogad. Könnyet hullatsz, de lelked érted nevet...

Választás?!

Mindig van lehetőséged választani...

Benned van, csak még nem tud felszínre törni. Nem akarsz belemerülni, nem mersz harcba szállni. 

Vívódsz magadban, elbújsz előle. Nem akarsz gondolkodni, nem akarsz érezni. 
Minél inkább űzöd el, annál inkább ott van. 

Ha nem mersz belemenni, addig követ, addig nyom, míg nincs más választásod - 

Megcsinálod. 

Fény

Mindenben ott a fény. Mindenben ott a szépség. Árny fedi és eltakarja a sötét. De lásd meg benne, mi még most rejtve van. Ne a szemeddel nézd, ne a eszeddel fogadd. A lelkeddel tapintsd. Meg fogod látni, meg fogod érezni. Ott van benne a fény.

Megtennéd vagy nem

Megtennéd vagy nem tennéd meg. Megtetted vagy nem tetted. Mindegyiknek van következménye. Vállald érte a felelősséget. Ne hibáztasd, ne vádold magadat. Minél jobban rágod magad miatta, annál mélyebbre viszed. Ami volt, ami lehet, két megfoghatatlan fogalom. Az van, az vagy, aki most tud dönteni és cselekedni. Megvolt és meglesz mindennek a mértje, ha megvan a hogyanja. Keresd meg mit tanulsz belőle, és lépj tovább...

Boldogság

Ne mástól várd a boldogságot. Legyen meg benned. Miattad. Ne szabj feltételeket magadnak. Egyszerűen találd meg életedben a boldogság forrását. Magadat. Ha azt teszed, amit ott bent élsz, akkor megtalálod a harmóniát. Benned. Ott a tested, amit becsülnöd kell, óvnod és szeretned. Tégy érte. Szeresd őt. Aztán haladj befelé. Ismerd meg lelked rétegeit. Ne ijedj meg és ne félj tőle. Találsz ott rosszat, fájó és már begyógyult emlékeket. Lerakodtak és most feloldásra vágynak. Add meg neki, aztán lépj beljebb. Keresd az ajtókat, keresd a megértést mögötte.Néha benyitsz újra, és még megrendít, de lassan már elég távol lesz. Nem fog bántani, nem érint már, becsukhatod. Ha elég sok ajtón nyitsz be és elég mély rétegekben jársz. Megismerheted őt is. Megtalálhatod őt is. Magadban. Akkor megvan a boldogságod és megvan Ő is...  

Áramlásban

Hagynád folyni az eseményeket. Nem akarod befolyásolni, erőltetni, kierőszakolni. Csak hagyni, hogy megtörténjen. Egyszerűbb lenne, ha haladnál az áramlással. Akkor nem lenne annyi bonyodalom, nem lenne annyi agyalás. Működhetsz is így, haladhatsz vele, rákapcsolódhatsz. Egy darabig, aztán újra bekapcsol az e világi élet. Újra tiltakozik és újra irányítani akar. Ott van, nem tűnhet el, de már nem úgy van jelen, mint előtte. Nem kell elölről kezdeni, innen tudod már folytatni. Ráhangolódsz. Napról napra jobban és hosszabban, míg egyszer már többet leszel benne, mint nélküle. És már hagyod folyni az életed...

Majd a sors...

Még nem élheted meg, mert még nem élted meg. Még van hátra addig valami. Várd! Légy rá kíváncsi és légy rá nyitott. Ne szomorítson el, hogy még nem a tiéd. Ha elég bátorság, ha elég erő, ha elég kitartás, ha elég türelmed van, akkor jönni fog. Vágyad van vele, álmod van érte, terved van hozzá. Vele, érte, hozzá. Boldogsággal töltsön el és reménnyel. Ne sírj érte, ne kényszerítsd, hogy jöjjön. Majd a sors tudja, majd jön, ha kell...

Használni a tudást

Tudni és tudni használni a tanultakat. Mekkora különbség van köztük. Nem elég még átélni sem, igazán megélni, benne lenni, használni. Az az igazi próbatétele a tudásodnak. Halmozhatod tudásodat, de addig míg nem vagy benne egészen, legmélyebb részecskéiben is... Addig csak felhalmozott szavak, gondolatok, érzések. Nem több, mint egy elvetett csíra, amit még gondozni kell és kivirágoztatni...

Pillanat

Talán csak azért az egy pillanatért történt az egész. Talán nem kell többre vágyni. Talán nem kell keresni benne azt, akit abban a pillanatban éreztél. Talán felébredt akkor ott valami. Talán csak erre volt hivatott. Talán csak elindította szívedet, mint egy titkos fénysugarat. Talán csak hinned kell tovább. Azért az Egy pillanatért.

Csak várj

Csak várd és higgy! Ha hiszel benne, bármit kibírsz. Akkor védi ezt az érzést egy láthatatlan pajzs. Egy őrangyal van veled, ki megvigasztal és átölel. Édes érzést, édes képet ad neked. Megnyugvást. Ez nemcsak a vágy, ez több annál. Jó rá gondolni, és rá vágyni. Könnyeid szárítja fel simító keze. Már ő vigasztal és ölel. Csak várd!

Egyetlen szó

Egyetlen szó. Helyre tesz mindent, ami addig elveszve bolyongott lelkedben. Nem talált utat magának, falakba ütközött. Visszacsapódott és fájt ott bent. Nyomta már szívedet is. Egy érzés, amihez kell az a valaki, akihez tartozott egyszer. Újra fel kell ismernie, éreznie kell, hogy megtalált az az egyetlen szó.

Csak hinni kell

Minden álom, amit valóságnak gondolsz. Minden azzá válik, minek megálmodod. Hagyjad átáramolni életeden. Érezd zsigereidben erejét. Áthatol a valóság talaján és egészen a felhők felé ível. Repít magával, és a felhők felett járhatsz, ott hol mindig süt a nap. Csak hinni kell az álmaidban. 

Egyszer megtanulod

Hidegnek mutatod magad, de belül benned is érzelmek dúlnak. Elfojtod, nem ereszted őket. Menekülsz előlük, de sosem lehetsz elég gyors. Egyszer majd meg kell nyílnod, egyszer majd meg kell tanulnod. Nem fojthatod el és nem bújhatsz el örökké. Utolér, bárhogy is tiltakozol. Hiába nem veszed észre, majd ő tesz róla, hogy észre vedd. Robbanni fog, egyszerre zúdul majd rád... Csak vigyázz, hogy legyen ki vigyáz rád...

Öleled

Kiszakítod. Öleled. Nem engeded. Csak szorítod szorosan a pillanatot. Csak a lelkét érzed, csak a szíve lüktetését. Miattad van, érte érzed. Béke és nyugalom szállja meg lelkedet. Együtt adtok egymásnak. Öleled lelkét, öleled újra. 

Átfolyik rajtad

Átfolynak lassan rajtad az érzelmek. Jönnek akkor is mikor épp elengednéd már. Nem kérdez, nem válogat, csak jön és áramlik. Nem tudod elűzni, nem tudod nem érezni. Fel tudod idézni a jót, de most nem tudod érezni. Csak azt érzed, hogy most alábuksz és megfullaszt, hogy nincs miben kapaszkodnod, hogy most veszel el igazán. De bízz az érzelmeidben, nem hagy elveszni. Most fuldokolnod kell, hogy majd érezni tudd az édes ringatózást is. Átfolynak lassan rajtad... Hidd el, elmúlik!

Örökké színpadon

Keménynek mutatod magad. Szívósnak, aki mindent kibír. Színpadon vagy, ahol játszod a szereped, ahol semmi sem félelmíthet meg. Mosolyogsz akkor is, ha fáj, ha épp összerogynál. Tartod magad, mert játszanod kell. Nem csak nekik, magadnak is. Megközelíthető vagy és félelmektől mentes. Látszólag. Aztán lejössz a színpadról és bezársz. Nincs meg a mosolyod, nem találod magadat. Az eszeveszett tempót érzed, hogy újra játszhass. Türelmetlen vagy és örökké harcolsz. Mert mikor magad maradsz, akkor érzel. És érezni nem jó, mert megfélemít, mert elterel. Elterel attól, aki a színpadon vagy. És ez ijeszt meg igazán. Ez kelt benned félelmet, ez mossa el a mosolyod. Nem tudsz már jó érzéssel kilépni a szerepből. Félsz magaddal lenni, félsz megmutatni önmagad. Az már nem ad neked megnyugvást, az már nem ad neked biztonságot. Az fájhat... Inkább visszamész a színpadra. Újra és újra. Vajon mikor leszel képes úgy lejönni, hogy mersz már érezni? Mikor mered felfedni magadat önmagad előtt? Mikor leszel képes megmutatni már másnak? Vajon meg mered mutatni valaha? 

Félni egyedül

Messze van tőled, és nem tudod elmondani neki mennyire félsz. Nem támaszkodhatsz rá, nem oszthatod meg vele. Ez az, amikor magadnak kell szembe nézni a félelmekkel. Ezek a tiéid. Az első lépés a legnehezebb, aztán már csak nehéz, majd eltűnik... Félsz tőle, mert egyszer már fájt. Eltemetted jó mélyre. Most a felszínre tőr és emészt. Lépj felé, és már nem fogsz félni egyedül sem. Eggyel közelebb vagy, aztán még eggyel és már félni sem fogsz... Aztán ott lesz veled, és el tudod mondani neki. Féltél, de már túl vagy rajta...

Csillagok közt

Néha nem tudod miért. Csak érzed, hogy most ugranod kell. Most meg kell lépni. Nem tudod, mi vár rád. Gondolod azt, hogy egy szivárvány felé vagy a csillagok közé ugrasz. Nem tudsz leesni. Megkapaszkodhatsz bennük. Ne nézz le, csak élj köztük. 

Az Ő szemében

Álmomban jött az érzés újra. A félelem, hogy elveszítem őt. Hogy nem menthetem meg, hogy nem figyelmeztethetem. Érezhetem őt, érezhetem a félelmét, de nem segíthetek. Távol vagyok, de mégis ott vagyok vele. Érzem a sajgó lelkét. Látom szemével, amit lát. Pontosan ott vagyok benne, a lelkében, a szemében. Láthatom és érinthetem, amit érint. Mégsem irányíthatom és változtathatom meg. Ez az ő akarata, ez az ő élete. Élhetek benne, de nem élhetek vele. Tudom, hogy elveszítem és semmit nem tehetek. Csak érezhetem. Vele vagyok az utolsó másodpercig, mert a fájdalma is kell nekem. Kell nekem mindenhogy. A Lelkével együtt. Elment, de tudom, hogy visszajön. Egyszer kapunk egy újabb találkozást, amikor újra éljük minden fájdalmunk, és boldogságunk... Külön, mégis egyszerre. Mikor újra érzem, hogy a szemeddel látok, mikor újra érzem, hogy bennem élsz...

Dobd el félelmed!

Nincsen semmi, mit le ne győzhetnél. Minden félelmed levetkőzhető, eldobható. Gyenge próbálkozás az első. Kételkedsz. Nem hiszel eléggé. De lásd a változást. Minden csak volt. Nem kell már. Nincs szükséged rá. Menned kell egy másik útra. Hinned kell.

Ez az a perc!

Ez az a perc, mikor el kell hinned. Eleget küzdöttél, eleget harcoltál. Várd a jót, kérd a csodát. Csak fény kell. Egy rég várt érzés. Nincs több küzdés. Be kell ragyognia a fénynek. Jönnie kell a változásnak. Múlnia kell a fájdalomnak. Ez az a perc, mikor legyőzöd...

Rész-egész

Hol tartasz most? Fel tudod mérni ki vagy valójában? Látod magadat őszintén, kívülről nézve, ego nélkül? Ki vagy Te az egészben? Az Uralod azt vagy tudsz a része lenni? Önzetlenül és tisztán. Tudsz adni ítélkezés nélkül? El tudod fogadni a másikat feltételezések nélkül? Ne akarj Te lenni az egész. Addig míg a hatalmad érzed felette, addig semmi sem a tiéd. Minden csak a Te illúziód. Légy részese, tagja a Nagy Egésznek...

Vágyak

 

Egy cseppet adtál magadból. Féltél adni. Féltél közel engedni. Mégis megtetted. Azt hitted ott a pillanat, amire vártál. Hittél benne, bennetek. Láttad magad mellette. Mégis ott volt a félsz, és hagytad elmenni. Szabadjára engedted, keresse meg ő is a vágyait. Vajon a te vágyad milyen erős, meddig tart ki? Összeolvadhat kettőtök vágya egyetlen álommá?  Vagy egyszerűen csak megmarad egy vágynak, mi a te szívedben él és kicsordulni vágyik...

Más út

Még elválaszt tőle valami. Leckék, melyeket még nem tanultál meg. Magad által állított korlátaid. Ki nem mondott szavak. Be nem fejezet, bent szorult érzések. Tanulhatóak, elveszíthetőek. Hagynod kell menni. Hadd folyjon át rajtad. Hagyd azt, ami nem működik. Jöjjenek az új utak. A más utak...

Csend hangja

Gyakorolnod kell a csendet. Türelmesnek kell lenned. Hallgatnod és elfogadnod. Nem harcolhatsz mindig. Kell a megállj. Az intés. Gyakorold magadon az elfogadást. Halld meg a csendet. Nem kellenek szavak. Beszéljenek az érzések. A legszebb csendet találod meg általuk.

Ismered már?

Vannak gyengéink. Vannak félelmeink. Ez is bennünk van. Sok jó mellett. Nem látni, nem érezni, gyávaság. Megismerni őket nagy tanulság. Elfogadni bátorság. Változni és vállalni erősség. Így lesz gyengeséged az erényed. Ez is benned van. Ismered már?

Álomban valóságban

Álomba szenderülsz és azt kéred, hogy kapjál álmokat és válaszokat. Vezessenek, kapjál útmutatást, mert figyelsz a jelekre. Felébredsz, és nem emlékszel semmire. Mégis azt érzed, hogy valami más lett. Elindulsz a hétköznapokba, és érzések születnek meg benned. Mintha nem az lenne benned, mi tegnap volt. Sokkal tisztább és erősebb az érzés. Egyszerűbb és könnyebb a következő lépés. Meg kell tenned. Ott van bent, érzed. Borítasz mindent, kimondasz mindent. Nem bírod tovább magadban tartani. Más miatt, magad miatt, minden érzésed miatt. Indulat szalad végig rajtad. Meg kell nyugodnod, kapsz rá időt. Összeszedheted érzéseid, kapaszkodhatsz még erősebben. Mert van mibe, ott van benne minden érzésedben. Nem hátrálhatsz, mert annyira erős. Várod a holnapot, most megteszed ami benned van...

Egyetlen igazi fonalát

A VÉGTELEN köt össze vele. 

Nem tudod hol kezdődik és hol ér véget ez a történet. 
Hol kezdődsz te, és hol kezdődik ő. 

Egy láthatatlan fonál fut át életeken át, keresi helyét a világban. Összekapcsolódik, majd széthullik. 

Csak egy szállal olvadhat össze igazán. 

Így folytatja útját, 

míg meg nem leli EGYETLEN IGAZI FONALÁT.

Tiéd!

Akard megérteni a történeted. Akard ismerni a múltadat. Tudj számot vetni a miértjeiddel. Merj változtatni, amin csak tudsz. De tudd elfogadni a hibákat is. Engedd el őket, mikor megérett rá az idő. Légy tisztában félelmeiddel, találd meg a gyökerét. Ismerd meg, old fel, lépj túl. Akard megérteni a sorsod. Ez a Tiéd!

Harmóniában

Találd meg magadban azt a harmóniát, mit egyszer elvesztettél. Nem kell keresni az okot, ott van benned. Elszakítottak tőle, elvették egy részedet. Ott van benned, ami maradt belőle. Békélj meg vele. Szeresd meg őt. Nem tökéletes, de keresi a tökéletességet. Elfogadja hibáit, megbékél. Mikor ez a béke megvan benne, eljön a másik fele. Mert akkor készen állnak az egyesülésre. Újra eggyé lesznek és megtalálják a tökéletességet Egymásban. Egymásért.  

Feszegesd határaid!

Sokszor érsz el határaidhoz.

Azt hiszed tanultál valamit, és majd egyszerűbb lesz ezután.

De jön egy újabb lecke és egy újabb határ.

Feszegeti lelkedet.

És rájössz, hogy van még tanulnivaló, hogy van még hova fejlődni.

Egyre több. De egyre könnyebben véve.

Ne hidd, hogy ha tudod mi a lecke, akkor meg is oldottad.

Ugyan! Tettél egy lépést vagy kettőt, de ennek sosem lesz vége.

Fogadd el, hogy örökké tanulsz.

Sírj, nevess.

És keress tovább!

Nem vagy egyedül

Nem kell legyőzhetetlennek lenned. Nem kell tökéletesnek lennie minden pillanatnak. Lehetsz szomorú és fájhat a szíved. De sose felejtsd el, hogy nem vagy egyedül. Mindig van valaki, akivel erősebb lehetsz.

Keresd meg

Lépnél, de valami még visszatart. Még mindig van benned fájdalom. Még mindig van benned, ami feszít belülről. Hoztad, hogy megtapasztald. Hogy aztán megmutathasd másnak is. Hogy többet tudj meg magadról. Hogy aztán őket is megérthesd. Keresd meg benned, hogy megismerd őket.

Érzéseitek

Talán most kellene végett vetni neki. Elfojtani csírájában és elfelejteni. Túl sokat akarsz tőle, túl sokat töprengsz rajta. Odaadod neki a saját gondolatait, és valójában nem tudod mit érez. Megfélelmít az érzés, mert felerősíti érzéseidet. Van benne félelem és vágy is. Harcolnak egymással, és napról napra változik erejük. Ha felülkerekedik az egyik, mellkasodat nyomja a másik. Meg kell tanulnod elfogadni minden érzést. Szeretni akkor, amikor azt kell. Félni tőle, mikor az jön el. Elengedni, mikor azt érzed. Minden érzést megismerni általa, mert ez Ő benned. Ezek vagytok Ti Együtt... 

Varázslat

Kell a varázslat. Kell a vonzás. Kell, hogy kitartson sok életen át. Eltávolíthat tőle a sors, de a mágnes működik. Minden rezdülése tovább rezeg benned. Egy varázslat, ami működteti világod...

Tiszteld önmagadat

Tiszteld önmagadat. Nincs szükséged más tiszteletére. Ha tiszteled magadat, akkor erős vagy. Nap, mint nap erősebb, mert azt éled, aki vagy. Nem legyőzhetetlennek kell lenned... Elfogadónak. Magaddal szemben. Ez vagy te, a lehető legjobb számodra. Tiszteld az érzéseidet, mind általad, érted és miattad születik meg benned...

Van az az út...

Van az az út, amely haza vezet. Van, hogy elveszel rajta, de ott van valahol a hely, ami a tiéd. Minden egyes fájdalommal és álommal közelebb vagy a végső állomáshoz. Vágyjál rá és higgyél benne, mert a szíved mélyén ott van az az út. Szólnod sem kell, csak érezned kell. Ott van minden, amire szükséged van. Semmi nincs, amit le ne győzhetnél. Menj tovább haza felé.

Benned szól

Szól egy dallam benned. Elnyomod, megtagadod, elfojtod. Félsz hallani. Félsz, hogy elveszel. Észre sem veszed, hogy épp most vesztél el. Mert nem akarsz hallani. Egyszer meg fogod érteni. Ez a Te dalod. Nem hallgathatod el. Szólni fog benned örökké.

Ringatózzál

Uralni akarod, de nem megy. Irányítani akarod, de nem megy. Csak figyelj, és mindenben ott a válasz. Ne akard uralni erővel, ne akard irányítani. Csak lágyan ringatózzál, és hagyd, hogy most ő irányítson téged...

Ki-ki

Kit mar a fájdalom? Ki tud veszíteni? Ki tud győzni? Ki tud elengedni? Ki tud befogadni? Kit keresel benne? Kit mutat meg neked? Ki a célod? Ki tud segíteni? Kiért teszed?

Egy láthatatlan kötelék

Egy láthatatlan kötelék, ami összeköt minket életeken át. Bárcsak eljönne az idő, és érthetnénk már hívó szavát. Egy otthont keresünk külön-külön, de Együtt találhatjuk meg igazán. Bárcsak értenénk a múlt minden szavát. Még nem lehet, de jöhet most már bármi, ez a múltunk és a jövőnk köteléke. Minden hozzá fűz, minden belőle indul, és minden hozzá tér vissza. Bárcsak tanulható lenne, már betéve tudnánk... Marad egy láthatatlan kötelék, amely visz az otthonunk felé, Egymás felé.

Békében újrakezdeni önmagunkkal

Egy szakaszt lezárni életünkben mindig nehéz. Húsz év után, gyerekekkel, a legnagyobb feladat újra megtalálni magunkat. Megkeresni, megismerni és megszeretni.  Önmagunkat. Ez nem önzőség, ez az egyensúly megtalálása önmagadban.

A legnagyobb tévedés talán abban rejlik, hogy nem saját megvalósításunkban látjuk a boldogság kék madarát, hanem valaki mástól szeretnénk megkapni. Az egyik legfontosabb dolog lenne, hogy meg tudjuk fogalmazni: kik vagyunk mi, és mit keresünk. Sokan mondjuk, már nem a szerelmet keressük. Akkor mit? Miért nem jó, ami van? Tudományosan bizonyított tény: a szerelem kémiája 2 év után elmúlik. Maradnia kell utána valaminek, ami legalább olyan erős, vagy még erősebb, mint maga a szerelem.

A biztonságos múlt csak volt

Olyannyira ragaszkodunk megszokott életünkhöz, biztonságunkhoz, hogy képesek vagyunk megalkudni önmagunkkal. Szerepeket játszunk mindenütt. A gyerekeink előtt, az ismerősök előtt és a legrosszabb, hogy magunk előtt is. Idilli képet mutatunk kifelé, míg nem kártyavárként omlik össze minden. Megcsal a férjünk, kiderül hova tűnik el hónapok óta. Tudjuk, hogy rég nem működik a kapcsolatunk, de erre nem voltunk felkészülve. Nem is lehet. Egyik percről a másikra ott maradunk egyedül, gyerekekkel és hatalmas adósságokkal.

„Ez egy hatalmas trauma a gyerekek és a szülő életében is. Feldolgozás, harag, bűntudat, ítélkezés, megbocsátás, elengedés, túllépés. Mind a folyamat része” – mondja Kiss Zsuzsanna lélekgyógyász. „A gyerekeknek és a szülőknek is hirtelen kell alkalmazkodni a megváltozott élethelyzethez. Érzéseiket gyakran elnyomja a bűntudat, és a megbocsátás hiánya. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy mindannyian hibázunk, de ettől még nem vagyunk rossz emberek. Az önostorozás semmilyen formában nem segít rajtunk, hiszen egyszerűen a múltba taszít, és nem engedi, hogy kijavítsuk hibáinkat. Nem kell újra és újra megélni azokat a gondolatokat, érzéseket, tetteket, amelyek rossz érzést idéznek fel bennünk. Tudni kell elengedni és megbocsátani magunknak. Legalább annyira felelősek vagyunk tönkrement házasságunkért, mint a másik fél.”

Hinni a reális álmokban

Minden ember törekszik a tökéletességre, a tökéletes kapcsolatra, de az ego számára sosem lesz olyan. Egyetlen kapcsolat, vagy cselekedet sem az. A végén mindig ott lesz a kudarc érzése, mely felerősíti a negatív énképet, és még inkább eltávolít önmagunk elfogadásától, elismerésétől.

Olyan terveket kell kitűzni magunk elé, melyek megvalósíthatóak. Ez nem azt jelenti, hogy ne merjünk nagyot álmodni, csupán azt, hogy tisztában kell lennünk képességeinkkel, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Ha túlzott elvárásaink vannak, sosem érjük el őket, így elkezdjük marcangolni magunkat, ami még inkább eltávolít minket önmagunktól. Felkeltjük az érzést, hogy sosem leszünk elég jók, és meg szeretnénk felelni egy képnek, amely elég messze esik attól, akik valójában vagyunk.

Belső világunk legerősebb alapja a hitünk. Hinnünk kell érzéseinkben, gondolatainkban, cselekedeteinkben. Ez a hitrendszer határozza meg kapcsolataink milyenségét és minőségét. A szeretetet nem kell kiérdemelnünk, egyszerűen csak van, nem kell megdolgoznunk érte. 

Önmagunk szeretete vezet az új szerelemhez

Életünk központi része, elsődleges feladata: önmagunk elfogadása és szeretése. Kapunk egy testet, egy látható részt, melyet mutatunk a világnak és a tükörnek. A nagy tanulás része, hogy nem a tükörben látott személyt fogadjuk el, hanem azt, aki az mögött mi vagyunk.

A szerelem érzését, akkor érezhetjük át igazán, ha magunk is készen állunk szeretni önmagunkat. Amikor szerepek nélkül adhatjuk oda magunkat a másiknak. Nincs több álarc, csak te és ő. Hogy újra elindulhassunk szerelmet keresni. Meg kell találni magunkat és szeretni azt úgy, ahogy van. Rendbe kell tenni lelkünket, testünket, múltunkat.      

Induljunk el belső szeretetünk felé néhány alapgondolattal:

o   Fogadd el a tested!

o   Zárd le a múltad!

o   Tanulj meg megbocsátani!

o   Tervezz, és ne álmodozz!

o   Gyakorold az elengedést!

o   Éld meg teljesen a jelent!

o   Légy magad a feltétlen szeretet!

A szeretet érzését nem kell keresnünk, magunkban és másban sem. Nem kell elvárni, kapni, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Pontosan azt fogjuk visszakapni, amit mi sugárzunk magunkból. Sok csalódás ér bennünket, és hatalmas falakat vagyunk képesek felhúzni. A sebeket be kell gyógyítani, és a korlátokat le kell rombolni önmagunkon belül. 

Induljunk falakat rombolni.

Még még...

Jártál a pokolban, a legmélyén, de tudtad, hogy nem adhatod még fel. Valamit még vállalnod kell, még fel kell fedezned. Keresned kell még magadban. Megtalálni azt a hangot magadban, amivel már annyira erős vagy, hogy képes vagy kétségek nélkül menni tovább. Minden biztonság benned kezdődik. Jöhet eléd most is, de ha túl korai, nem vagy még képes fogadni. Még áldoznod kell magadból, hogy a pokol után jöhessen a mennyország...

Fény felé

Keresel egy érzést, de nem találod senkiben. Fojtogat, leteper, nem tudsz szabadulni tőle. Kétségek közt vagy, olykor fel is adnád már. Aztán jön egy álom, és az ránt vissza a valóságba. Mert tudnod kell, érezned, ez a te valóságod. Ez az érzés, amit keresel. Létezik. Átélted már vele. Emlékszik lelked az érzés minden mozzanatára. Hajt téged oda, hol megtalálod újra. Felé mész...

Láss mögé

Láss az életed mögé. Láss a lelked mögé.  Lásd meg magadban a sötét árnyat. Ott van benned a félelem, az iszonyat, a düh, a harag, a fájdalom. Lerakodott. Rád épült. Már nem az vagy, aki egykoron voltál. Beszennyezte tér és idő. Emberek, kik szerettek és gyűlöltek. Mind hagyott egy nyomot lelkedben. Menj hozzá közelebb. Tapintsd meg. Fáj. Hulljon könny érte. Éld át. Majd szabadulj meg tőle. Nem részed többé. Tova kell engedned. Nem a tiéd az érzés. Lásd meg minden árnyad. Szépen, lépésenként. Míg egyszer ott állsz magad előtt. Büszkén és mosolyogva simítod meg lelked. Megcsináltad! Megtaláltad Lelked.

Hűen

Légy hű önmagadhoz. Ne felejtsd ígéreted, melyet magadnak és neki tettél. Járhattok külön úton, de az egy felé visz kettőtöket. Egymás felé. Lesz egy kereszteződés, hol összefutnak egyszer a szálak újra. És már nem engednek többé. Légy hát hű ígéretedhez.

Átragyog

Összegyűltek a felhők feletted, de annyi minden jó van még. Hallgass a hangra, ki azt mondja van még remény. Súgja, hogy nem adhatod fel. Annyi minden vár még rád. Benned van. A felhőkön túl ragyog a fény. Kövesd a napot. Mindig jön a megváltás. Érezd, hogy nincs határ. A végtelen fény átragyog rajtad. Benned él!

Kockáztatsz?

Ha nem kockáztatsz a szerelemért, akkor nem fogsz győzni semmiben. Bátorság nélkül nem megy. Kockáztass! Ne futamodj meg, akkor sosem győzhetsz.

Újra valahol

Kapsz egy érzést. Egy álom, mi valóság volt egyszer. Hozzá tartoztál és ő hozzád. Nem volt más csak egy érzés, hogy egymásért vagytok. Odaadtad lelked a lelkéért. Óvja azóta is. Arra vár, hogy visszaadhassa. Egyszer, valahol, újra keresztezi az életed. Visszaadja, hogy újra egy lehessen veled.

Álom vagy sem?

Vajon mi a helyes. Elengedni az érzést, mit magadénak éreztél? Hinni benne még akkor is, ha épp messze van tőled? Vagy egyszerűen elengedni, mert sosem volt a tiéd? Mit akartál látni benne és mi az, ami meg is van benne? Hogy tudod szétválasztani a vágyott képet a valóságtól? Lehullik a lepel, vagy nem is volt soha ott? Jól láttad, jól érezted, csak még nem lehet itt? Vagy az egész csak egy illúzió volt? Mi teremtettünk bele érzéseket, embereket és helyzeteket? Lehet, hogy az egész élet egy álom?

Érzed

Érzed a mellkasod nyomását, érzed a fájdalmat. Nem érted, de érzed. Gyötörnek a percek, egyre hajt valami. Mész felé, de nem tudod ki ő, és hol vár. Csak mész. Mész egyre beljebb, egyre fáj. Már közel a változás. Érzed a lelkedben, érzed a szívedben. Nem érted, de érzed.