Egyre közelebb jutok magamhoz. Már észreveszem a körülöttem lévő
világot. Úgy Isten igazából. Már nem csak nézek, látok is. Észreveszem a
miérteket, nem figyelek a hogyanokra. Meg akarom érteni magamat. Érezni
mit kell tennem. Hinni benne. Felismerni embereket, helyzeteket,
félelmeket, boldog pillanatokat. Megismerem és elengedem. Lehet, hogy
még egy-egy dologban még több ideig el tudok veszni, mint ahogy azt
kellene. Megtanulom. Elengedem. Hagyom átmenni rajtam és menni az
újabbak felé. Folyamatosan jönnek a feladatok. Hozzák. És hálás vagyok
értük. Fájhat is. Átérzem azt is. De már elveszni nem tudok, már nem törhet meg, mert pontosan
tudom, hogy okkal történik, van miértje és oka. És ez vagyok pont én.
Akit formálnak a percek és eljut még messzibbre. Egyre közelebb
önmagamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése