Átfolynak lassan rajtad az érzelmek. Jönnek akkor is mikor épp elengednéd már. Nem kérdez, nem válogat, csak jön és áramlik. Nem tudod elűzni, nem tudod nem érezni. Fel tudod idézni a jót, de most nem tudod érezni. Csak azt érzed, hogy most alábuksz és megfullaszt, hogy nincs miben kapaszkodnod, hogy most veszel el igazán. De bízz az érzelmeidben, nem hagy elveszni. Most fuldokolnod kell, hogy majd érezni tudd az édes ringatózást is. Átfolynak lassan rajtad... Hidd el, elmúlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése