Álmomban jött az érzés újra. A félelem, hogy elveszítem őt. Hogy nem menthetem meg, hogy nem figyelmeztethetem. Érezhetem őt, érezhetem a félelmét, de nem segíthetek. Távol vagyok, de mégis ott vagyok vele. Érzem a sajgó lelkét. Látom szemével, amit lát. Pontosan ott vagyok benne, a lelkében, a szemében. Láthatom és érinthetem, amit érint. Mégsem irányíthatom és változtathatom meg. Ez az ő akarata, ez az ő élete. Élhetek benne, de nem élhetek vele. Tudom, hogy elveszítem és semmit nem tehetek. Csak érezhetem. Vele vagyok az utolsó másodpercig, mert a fájdalma is kell nekem. Kell nekem mindenhogy. A Lelkével együtt. Elment, de tudom, hogy visszajön. Egyszer kapunk egy újabb találkozást, amikor újra éljük minden fájdalmunk, és boldogságunk... Külön, mégis egyszerre. Mikor újra érzem, hogy a szemeddel látok, mikor újra érzem, hogy bennem élsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése