Egy gyönyörű réten jártam, hol patak folyt az erdőben és madarak csicseregtek, pillangók kergetőztek. Arcom megmosom a patakban és édes érzés járja át a szívem. Levetem ruháim és elmerülök a lágy vízben. Nap szárítja bőröm és egy híd hívogat a túlpartra. Elindulok rajta és a magas fák között lépkedek. Tündérek játszanak a fák mögött. Huncut mosollyal bujkálnak a fák törzsei mögött. Egy fa pagodát pillantok meg, lassan közeledem felé. Háromszög teteje leér oldalt a földig, eleje nyitott. Belépek rajta és megpillantom Őt. Szemben ül lótuszülésben, imádkozva, lehajtott fejjel. Szeme csukva és halkan megkér, hogy üljek le vele szemben. Némán ülünk. A legszebb csend, amit valaha éreztem. Egy tiszta érzés, mely összeköt vele. Egy gyertya gyújt, pislog fénye a félhomályban. Feláll és teával kínál. Érzem, ahogy átjárja testem a meleg érzés. Átmossa mindenem. Gyógyító és erőt adó. Halkan szól hozzám. "Eljött a következő lépcső. Itt az idő, hogy szeresd azt a lényt, aki te vagy. Szeresd azt, aki te vagy. Tiszta lelked a legszebb, amit valaha láthatsz. Érezd magad teljesnek és csodás lénynek". Könnyek folynak arcomon. Feláll és magához ölel. Csak ölelni akarom és érezni a szeretet. Vezet engem magamhoz. A legjobb utat választotta nekem. Mennem kell. Elengedem Őt és elindulok vissza az álmomba. A gyertyát elfújná, de megkérem, hogy ne tegye. Készen állok rá. Tudom, hogy bármikor visszatalálok hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése