Békében újrakezdeni önmagunkkal

Egy szakaszt lezárni életünkben mindig nehéz. Húsz év után, gyerekekkel, a legnagyobb feladat újra megtalálni magunkat. Megkeresni, megismerni és megszeretni.  Önmagunkat. Ez nem önzőség, ez az egyensúly megtalálása önmagadban.

A legnagyobb tévedés talán abban rejlik, hogy nem saját megvalósításunkban látjuk a boldogság kék madarát, hanem valaki mástól szeretnénk megkapni. Az egyik legfontosabb dolog lenne, hogy meg tudjuk fogalmazni: kik vagyunk mi, és mit keresünk. Sokan mondjuk, már nem a szerelmet keressük. Akkor mit? Miért nem jó, ami van? Tudományosan bizonyított tény: a szerelem kémiája 2 év után elmúlik. Maradnia kell utána valaminek, ami legalább olyan erős, vagy még erősebb, mint maga a szerelem.

A biztonságos múlt csak volt

Olyannyira ragaszkodunk megszokott életünkhöz, biztonságunkhoz, hogy képesek vagyunk megalkudni önmagunkkal. Szerepeket játszunk mindenütt. A gyerekeink előtt, az ismerősök előtt és a legrosszabb, hogy magunk előtt is. Idilli képet mutatunk kifelé, míg nem kártyavárként omlik össze minden. Megcsal a férjünk, kiderül hova tűnik el hónapok óta. Tudjuk, hogy rég nem működik a kapcsolatunk, de erre nem voltunk felkészülve. Nem is lehet. Egyik percről a másikra ott maradunk egyedül, gyerekekkel és hatalmas adósságokkal.

„Ez egy hatalmas trauma a gyerekek és a szülő életében is. Feldolgozás, harag, bűntudat, ítélkezés, megbocsátás, elengedés, túllépés. Mind a folyamat része” – mondja Kiss Zsuzsanna lélekgyógyász. „A gyerekeknek és a szülőknek is hirtelen kell alkalmazkodni a megváltozott élethelyzethez. Érzéseiket gyakran elnyomja a bűntudat, és a megbocsátás hiánya. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy mindannyian hibázunk, de ettől még nem vagyunk rossz emberek. Az önostorozás semmilyen formában nem segít rajtunk, hiszen egyszerűen a múltba taszít, és nem engedi, hogy kijavítsuk hibáinkat. Nem kell újra és újra megélni azokat a gondolatokat, érzéseket, tetteket, amelyek rossz érzést idéznek fel bennünk. Tudni kell elengedni és megbocsátani magunknak. Legalább annyira felelősek vagyunk tönkrement házasságunkért, mint a másik fél.”

Hinni a reális álmokban

Minden ember törekszik a tökéletességre, a tökéletes kapcsolatra, de az ego számára sosem lesz olyan. Egyetlen kapcsolat, vagy cselekedet sem az. A végén mindig ott lesz a kudarc érzése, mely felerősíti a negatív énképet, és még inkább eltávolít önmagunk elfogadásától, elismerésétől.

Olyan terveket kell kitűzni magunk elé, melyek megvalósíthatóak. Ez nem azt jelenti, hogy ne merjünk nagyot álmodni, csupán azt, hogy tisztában kell lennünk képességeinkkel, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Ha túlzott elvárásaink vannak, sosem érjük el őket, így elkezdjük marcangolni magunkat, ami még inkább eltávolít minket önmagunktól. Felkeltjük az érzést, hogy sosem leszünk elég jók, és meg szeretnénk felelni egy képnek, amely elég messze esik attól, akik valójában vagyunk.

Belső világunk legerősebb alapja a hitünk. Hinnünk kell érzéseinkben, gondolatainkban, cselekedeteinkben. Ez a hitrendszer határozza meg kapcsolataink milyenségét és minőségét. A szeretetet nem kell kiérdemelnünk, egyszerűen csak van, nem kell megdolgoznunk érte. 

Önmagunk szeretete vezet az új szerelemhez

Életünk központi része, elsődleges feladata: önmagunk elfogadása és szeretése. Kapunk egy testet, egy látható részt, melyet mutatunk a világnak és a tükörnek. A nagy tanulás része, hogy nem a tükörben látott személyt fogadjuk el, hanem azt, aki az mögött mi vagyunk.

A szerelem érzését, akkor érezhetjük át igazán, ha magunk is készen állunk szeretni önmagunkat. Amikor szerepek nélkül adhatjuk oda magunkat a másiknak. Nincs több álarc, csak te és ő. Hogy újra elindulhassunk szerelmet keresni. Meg kell találni magunkat és szeretni azt úgy, ahogy van. Rendbe kell tenni lelkünket, testünket, múltunkat.      

Induljunk el belső szeretetünk felé néhány alapgondolattal:

o   Fogadd el a tested!

o   Zárd le a múltad!

o   Tanulj meg megbocsátani!

o   Tervezz, és ne álmodozz!

o   Gyakorold az elengedést!

o   Éld meg teljesen a jelent!

o   Légy magad a feltétlen szeretet!

A szeretet érzését nem kell keresnünk, magunkban és másban sem. Nem kell elvárni, kapni, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Pontosan azt fogjuk visszakapni, amit mi sugárzunk magunkból. Sok csalódás ér bennünket, és hatalmas falakat vagyunk képesek felhúzni. A sebeket be kell gyógyítani, és a korlátokat le kell rombolni önmagunkon belül. 

Induljunk falakat rombolni.