Vajon mi a helyes. Elengedni az érzést, mit magadénak éreztél? Hinni
benne még akkor is, ha épp messze van tőled? Vagy egyszerűen elengedni,
mert sosem volt a tiéd? Mit akartál látni benne és mi az, ami meg is van
benne? Hogy tudod szétválasztani a vágyott képet a valóságtól? Lehullik
a lepel, vagy nem is volt soha ott? Jól láttad, jól érezted, csak még
nem lehet itt? Vagy az egész csak egy illúzió volt? Mi teremtettünk bele
érzéseket, embereket és helyzeteket? Lehet, hogy az egész élet egy álom?
2014. február 12., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Tégy ma mindent hálás szívvel. Csak köszönd meg mindazt, ami most történik Veled. Még ha nem is értesz mindent, csak köszön...
-
Két Lélek, akik összetartoznak - Elválaszthatatlanok Egymástól. Nem szakítja szét őket sem Isten, sem ember. Csak türe...
-
Talán a legbonyolultabb érzelmi sík tartozik a nemi csakrához, nem csak a szexualitás maga (bár ez a gyökércsakrával együtt működik),...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése