2015. június 30., kedd

Kis Lélek és a Nap


Neale Donald Walsch - A Kis Lélek és a Nap Egyszer volt, sose volt, volt egyszer egy Kis Lélek, aki így szólt Istenhez: „Tudom, Ki Vagyok!" Isten erre azt mondta: „Hát ez nagyszerű! És ki vagy?" A Kis Lélek így kiabált: „A Fény vagyok!" Isten széles mosolyra húzta az ajkát: „Úgy bizony! - mondta. -Te a Fény vagy."
A Kis Lélek nagyon boldog volt, hogy sikerült rájönnie, amire a Királyságban élő minden léleknek rá kellett jönnie. „Tyű - mondta a Kis Lélek -, ez szuper!" De az, hogy tudta, ki ő, hamarosan már nem volt elég számára. A Kis Lélek rém izgatott lett, és most már Azzá szeretett volna Válni, Aki Volt.
Így hát a Kis Lélek visszament Istenhez - ami minden lélek számára, aki tényleg az szeretne Lenni, Aki Ő, egész jó ötlet -, és így szólt hozzá: „Helló Isten! Most már, hogy tudom, ki vagyok, lehetek Az, Aki Vagyok?" Isten pedig így felelt: „Úgy érted, Az szeretnél Lenni, Ami már úgyis Vagy?" „Hát, - mondta a Kis Lélek - egy az dolog, hogy tudom, hogy Ki Vagyok, de egész más dolog tényleg Az Lenni, Aki Vagyok. Érezni szeretném, milyen a Fénynek lenni!" „De hát Te már így is a Fény vagy" - ismételte Isten mosolyogva. „Igen, de tudni szeretném, hogy ez milyen érzés!" - kiabált a Kis Lélek. „Nos - mondta nevetve Isten -, azt hiszem, erre számíthattam volna. Te mindig is szertetted a kalandokat."
Ekkor azonban Isten elkomolyodott. „Csakhogy van egy kis gond..." „Micsoda?" - kérdezte a Kis Lélek. „Nos, a Fényen kívül nincs semmi más. Tudod, semmi más nem teremtettem, csak Ami Te Vagy, és így nem olyan egyszerű megtapasztalnod magad Akként, Ami Vagy, hisz nincs semmi, ami nem vagy." „Há?!" - motyogta a Kis Lélek, aki most már egy kicsit össze volt zavarodva. „Gondolj csak bele! - mondta Isten. - Olyan vagy, mint egy gyertya a Napban. Ott éldegélsz, együtt egy millió, egy trilli-billió másik gyertyával, akik a Napot alkotják. És a nap nélküled nem lenne a Nap. De nem ám! Hisz akkor az egy olyan nap lenne, amiből hiányzik az egyik gyertya... És az egyáltalán nem a Nap lenne, hisz nem sütne olyan fényesen. Úgyhogy az a nagy kérdés, hogy hogyan tapasztald meg magad a Fényként, amikor a Fény kellős közepén élsz." „Hát - élénkült meg a Kis Lélek -, te vagy Isten. Találj ki valamit!"
Isten újra elmosolyodott: „Már kitaláltam - mondta. - Mivel mikor a Fényben vagy, nem láthatod magadat mint a Fény, majd körülveszünk sötétséggel." „Mi az a sötétség?" - kérdezte a Kis Lélek, és Isten így válaszolt: „Az, ami nem vagy." „Félni fogok a sötéttől?" - kiáltott fel a Kis Lélek. „Csak, ha úgy döntesz - felelte Isten. - Voltaképp igazán nincs mitől félned, hacsak nem te határozol úgy, hogy van. Tudod, mi találjuk ki az egészet. Megjátsszuk magunkat." „Áh!" - mondta a Kis Lélek, és máris jobban érezte magát.
Isten akkor elmagyarázta neki, hogy ahhoz, hogy bármit megtapasztalhasson, annak épp az ellentéte fog megjelenni. „Ez nagy ajándék - mondta Isten -, mert enélkül nem tudhatnád, hogy mi milyen. A Hideg nélkül nem tudhatnád, milyen a Meleg, a Fel nélkül nem tudhatnád, milyen a Le, a Gyors nélkül, hogy milyen a Lassú. Nem tudnád, melyik a Bal, ha nem lenne Jobb, melyik az Itt, ha nem lenne Ott, mikor van a Most, ha nem lenne az Akkor. Így - vonta le a következtetést Isten -, mikor sötétséggel vagy körülvéve, ne rázd az öklöd, és ne kiabálj, és ne átkozd a sötétséget. Ehelyett légy a Fény a sötétben, és ne dühöngj emiatt. Akkor majd megtudod, Ki Vagy Valójában, és a többiek is rájönnek. Hadd ragyogjon a Fényed, hogy mindenki lássa, milyen különleges vagy!"
„Úgy érted, helyénvaló, hogy a többiek lássák, milyen különleges vagyok?" - kérdezte a Kis Lélek. Isten nevetett. „Nagyon is helyénvaló! De ne feledd, hogy a 'különleges' nem azt jelenti, hogy 'jobb'. A maga módján mindenki különleges, bár erről sokan megfeledkeztek. Ők majd csak akkor értik meg, hogy nagyon is jó dolog, hogy különlegesek, ha látják, hogy neked jó, hogy te különleges vagy." „Tyű! - mondta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, nevetett és ugrabugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok?" „Igen, és máris hozzáfoghatsz" - mondta Isten, aki együtt nevetett, ugrabugrált és táncolt a Kis Lélekkel.
„Miféleképp szeretnél különleges lenni?" „Miféleképp szeretnék? - kérdezett vissza a Kis Lélek. - Ezt nem értem." „Nos - magyarázta Isten -, a Fénynek lenni különleges dolog, de különlegesnek lenni nagyon sokféleképp lehet. Különleges, ha kedves vagy. Különleges, ha szelíd vagy. Különleges, ha kreatív vagy. Különleges, ha türelmes vagy. Ki tudsz még mást is gondolni, ahogyan különleges lehetsz?" A Kis Lélek egy pillanatig csöndben ült, aztán felkiáltott: „Rengeteg módját tudom, hogyan lehet különlegesnek lenni! Különleges, ha segítőkészek vagyunk. Különleges, ha együttérzők vagyunk. Különleges, ha barátságosak vagyunk. Különleges, ha figyelmesek vagyunk másokkal!" "Igen - hagyta jóvá Isten. - És te is lehetsz mindez, vagy lehetsz olyan módon különleges, ahogy te szeretnél, amikor csak akarsz. Ezt jelenti, hogy a Fény vagy."
„Tudom, mi akarok lenni, tudom, mi akarok lenni! - jelentette ki izgatottan a Kis Lélek. - Úgy akarok különleges lenni, hogy megbocsátó vagyok. Vagy megbocsátónak lenni nem különleges?" „De az - biztosította Isten a Kis Lelket. - Az nagyon különleges." „Oké - mondta a Kis Lélek. - Én az akarok lenni. Megbocsátó akarok lenni. Így akarom megtapasztalni magam." „Jó - mondta Isten. - De van itt még valami, amit tudnod kell."
A Kis Lélek most már kezdett egy kicsit türelmetlenné válni. Úgy tűnt, hogy mindig van valami bonyodalom. „Miről van szó?" - sóhajtott a Kis Lélek. „Nincs senki, akinek megbocsáss." „Senki?!" A Kis Lélek alig bírta elhinni, amit hallott. „Senki" - ismételte meg Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Az egész Teremtésben nincs egyetlen lélek sem, aki nálad kevésbé tökéletes lenne. Nézz csak körül!"
A Kis Lélek akkor vette észre, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze. Lelkek érkeztek közelről s távolról, az egész Királyságból, mert elterjedt a híre, hogy a Kis Lélek fantasztikus beszélgetést folytat Istennel, és mindenki hallani akarta, miről diskurálnak. Ahogy a Kis Lélek végigjártatta a szemét a számtalan egybegyűlt lelken, kénytelen volt elismerni, hogy Istennek igaza van. Egyikük sem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé nagyszerűnek vagy kevésbé tökéletesnek, mint ő maga. Olyan bámulatos látvány volt a rengeteg lélek, ahogy együtt voltak, és olyan ragyogó volt a Fényük, hogy a Kis Lélek alig bírta rájuk emelni a tekintetét.
„Akkor hát kinek bocsátanál meg?" - kérdezte Isten. „Nahát, ez így egyáltalán nem lesz jó hecc! - morgolódott a Kis Lélek. - Úgy akartam megtapasztalni magam, mint Aki Megbocsátó. Tudni szerettem volna, milyen érzés így különlegesnek lenni." És a Kis Lélek megtanulta, milyen érzés szomorúnak lenni...
Ekkor azonban előlépett a tömegből a Barátságos Lélek. „Ne aggódj, Kis Lélek - mondta a Barátságos Lélek. - Majd én segítek neked." „Tényleg? - ragyogott fel a Kis Lélek. - De hát mit tehetnél?!" „Hát, majd én teszek róla, hogy legyen kinek megbocsátanod." „Igazán?!" „Hát persze - csacsogott a Barátságos Lélek. - Majd én megjelenek a következő életedben, és elkövetek ellened valamit, amit majd jól megbocsáthatsz." „De miért? Miért tennél ilyet?! - kérdezte a Kis Lélek. - Te, aki olyan tökéletes Lény vagy?! Te, aki olyan sebességgel rezegsz, és így olyan Fényes vagy, hogy alig bírom rád emelni a tekintetemet?! Miért lassítanád le annyira a rezgésedet, hogy a ragyogó Fényed elsötétüljön és elhomályosuljon? Mi okod lenne rá, hogy te, aki olyan könnyű vagy, hogy a csillagokon rophatsz táncot, és a gondolataid szárnyán szelheted át az egész Királyságot, megjelennél az én életemben, és annyira elnehezítenéd magad, hogy el tudj követni egy ilyen gonosz dolgot?" „Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek. - Azért teszem meg, mert szeretlek."
A Kis Lélek meglepődött a válasz hallatán. „Ne ámuldozz! - mondta a Barátságos Lélek. - Hisz te is megtennéd értem ugyanezt. Vagy nem emlékszel? Óh, számtalanszor táncoltunk már együtt, te meg én. Egy örökkévalóságon és minden korokon át táncoltunk mi ketten. Minden időkön át, rengeteg helyen játszottunk együtt. Csak nem emlékszel rá."
„Mindketten voltunk már Minden. Voltunk már a Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, az Akkor és a Most. Voltunk már a Férfi és a Nő, a Jó és a Rossz, mindketten voltunk már az Áldozat és a Gonosztevő. Szóval már nagyon sokszor összefogtunk, te meg én, hogy biztosítsuk egymás számára a tökéletes lehetőséget, hogy Kinyilváníthassuk és Megtapasztalhassuk Azt, Akik Valójában Vagyunk. Úgyhogy - magyarázta tovább a Barátságos Lélek -, majd én megjelenek a következő életedben, és ezúttal én leszek a 'rossz'. Elkövetek ellened valami iszonyatos dolgot, és akkor te majd megtapasztalhatod magadat, mint olyat, Aki Megbocsát." „De hát mit fogsz tenni - kérdezte a Kis Lélek, egy kissé nyugtalanul -, ami olyan szörnyű lesz?" „Óh - kacsintott rá a Barátságos Lélek -, majd csak kieszelünk valamit."
Ekkor azonban a Barátságos Lélek komolyra fordította a szót, és halkan így szólt: „Tudod, egy dologban igazad van." „Miben?" - érdeklődött a Kis Lélek. „Le kell lassítanom a rezgésemet, és nagyon nehézzé kell válnom ahhoz, hogy elkövethessem ezt a nem-nagyon-szép dolgot. Úgy kell tennem, mintha valami olyan volnék, ami nagyon idegen tőlem. Úgyhogy cserébe kérni szeretnék tőled egy szívességet." „Óh, kérj bármit, akármit! - kiáltotta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, és dalra fakadt. - Megbocsátó leszek, megbocsátó leszek!"
A Kis Lélek ekkor észrevette, hogy a Barátságos Lélek továbbra is nagyon csöndes. „Mi az? - kérdezte a Kis Lélek. - Mit tehetek érted? Angyal vagy, hogy hajlandó vagy ezt megtenni a kedvemét!" „Hát persze, hogy a Barátságos Lélek angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Sose feledd, hogy én csak angyalokat küldök hozzád!" A Kis Lélek ezért igazán nagyon szerette volna teljesíteni a Barátságos Lélek kérését. „Mit tehetek érted?" - kérdezte ismét a Kis Lélek. „Abban a pillanatban, mikor megütlek és megkínozlak - válaszolta a Barátságos Lélek, - abban a pillanatban, amikor elkövetem ellened a lehető legszörnyűbb dolgot, abban a pillanatban..." „Igen? - szakította félbe a Kis Lélek. - Akkor?" „Akkor jusson eszedbe, hogy Ki Vagyok Valójában. „Óh, persze, hogy eszembe jut majd!" - kiáltotta a Kis Lélek. - Ígérem! Mindig emlékezni fogok rá, ahogy itt és most látlak!" „Jó - mondta a Barátságos Lélek -, mert tudod, olyan nagyon kell majd tettetnem magam, hogy én magam nem fogok emlékezni rá. És ha te sem emlékszel majd rá, hogy Valójában Milyen Vagyok, lehet, hogy aztán nagyon sokáig nem fog eszembe jutni. És ha elfelejtem, hogy KI Vagyok, akkor megeshet, hogy te is elfelejted, hogy Ki Vagy, és akkor mindketten elvesztünk. Akkor várnunk kell, míg egy harmadik lélek eljön hozzánk, és eszünkbe idézi, hogy Kik Vagyunk." „Nem, erre nem lesz szükség! - ígérte meg újra a Kis Lélek. - Emlékezni fogok rád! És meg fogom köszönni neked ezt az ajándékot, hogy lehetőséget adtál nekem, hogy megtapasztaljam magam Akként, Ami Vagyok."
Így hát megegyeztek. A Kis Lélek belevetette magát az új életébe, izgatottan, hogy a Fény lehet, ami olyan különleges, és várakozással telve, hogy úgy lehet különleges, hogy Megbocsátó lesz. És türelmetlenül várta, hogy megtapasztalhassa magát, mint Aki Megbocsát, és hogy megköszönje minden léleknek, hogy ezt számára lehetővé teszi. És új élete minden pillanatában, amikor egy új lélek jelent meg a színen, akár örömöt hozott számára, akár bánatot - de főleg, ha bánatot hozott -, a Kis Lélek felidézte magában, amit Isten mondott: „Sose feledd - mosolygott Isten -, én csak angyalokat küldök hozzád!" 


https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl  

Elmúlt hetek...


Nem tudom tovább húzni, hogy leírjak érzéseket, tapasztalatokat az elmúlt hetekkel kapcsolatban.

Bizonyára Ti is éreztétek, átéltétek, hogy nem egy könnyű időszak a mostani sem. Bár a megváltás érzete, a fordulópont, egy új kezdet, egy folytatás - ott van a június 21-ében - addig és utána is erősen éreztük a tisztító energiákat, a fájdalmat, a múltat - és mondjuk ki, a rossz energiákat - erősen dolgoztak rajtunk ezek is.

Az az egy biztos, már máshogy reagálunk rá. Sokkal tudatosabbak vagyunk és észre is vesszük, hogy hol van még hiányosság. Bele is megyünk, meg is éljük. Lehet hogy másként, ahogy azt várjuk, de minden megtörténik. Nincs mese. Elfogadjuk őket így. Tanulunk, fejlődünk és megyünk előre...

És történnek csodás dolgok is. Ezer éve ismert emberek, velük hozott üzenet, sok mosoly, nevetés, ölelés, zene, tánc. Pillanatok alatt elfelejtünk mindent általuk. Befolyik ereinkbe és kitisztul minden. Ezt is élvezzük!

Aztán sok feladat is itt van előttünk, olykor össze is rogynánk alatta, ha nem lenne hozzá, benne segítségünk. De van! Nem csak fent, itt is. Keressük azoknak az embereknek a társaságát, akik hasonlóan rezegnek - Együtt könnyebb és hamarabb átmegyünk mindenen. Persze nem ússzuk meg, hogy megtaláljuk benne a tanulnivalót, de figyeljünk ki mivel segít hozzá. Egy-egy elejtett szó, mondat, helyzet, amiben ott a válaszunk és a megnyugvásunk, fejlődésünk.

A sok tanítás mellett észre kell venni a sok-sok jót is, azokat is, amik természetesek az életünkben. Apró dolgok, amik elvesznek a hétköznapokban, de nélkülük nem működünk ugyanúgy.

Nézz szét, mikor homályos minden, tisztítsd a képernyőd. Látni kell!

A június 21. előtti nap nekem abban telt, hogy egy videót csináljak. Persze dolgoztak ellene, de végül sikerült. Nem volt felhőtlen az öröm, de biztosítottak róla, hogy ezt most így kellett. A 21. nap nehezen indult, de jó közegben pár óra alatt kitisztult belőlem az aggodalom, a szorongás. Mikor érzed, hogy valami jön, mindenki a jót várja, de benned ott a feszültség, hogy valami nem stimmel.

És jött az Everness fesztivál. Nagyon vártam a feloldást, a megértést,  sajnos nem jó érzet volt, ami vele jött. Ott kezdődött, hogy nem éreztem a happy érzést, hogy mehetek, hogy megyek. Ne értsétek félre, rengeteg jó dolog volt, rengeteg leckével tarkítva, ami végül magával hozta a felszabadulást a feszültség alól.

Az első 3 nap kegyetlen volt számomra. Olyan közegbe kerültem, ahol a szeretetnek a nyomát sem éreztem. Sok jó ember, sok önkéntes, tele fejlődni és segíteni akarással, de ott volt a belső feszültség, a pokol sokakban, ami tombolt belül. Már bennem is. Próbáltam alakítani, formálni, megérteni, tartani, megfogni, meghallani, elengedni, szétválasztani, visszaadni. Kimondani. 

Jó volt látni, hogy ennyire sok ember ébredezik, válik egyre tudatosabbá, de a rezgés nincs ott, ahol annak lennie kell, hogy az Egység rajzolódjon ki bennünk. Úgy éreztem beszélünk róla, de nem éljük meg. Képtelenek vagyunk rá és bántjuk egymást, magunkat. Mert minden önmagunkban csapódik le és dorgáljuk magunkat, hogy ez nem működik, nem úgy, ahogy azt mi elképzeltük. De higgyétek el, minden mindenkivel úgy történik, ahogy az a legjobb, a leginkább a saját fejlődését szolgálja.

Én próbáltam meglátni mindazon félelmem, ami előjött... Bizonyára sokan voltunk így vele. Mindannyian alakultunk és formálódtunk, így rengeteget fejlődtünk és léptünk előre.

Éreztem a saját álarcomat is. Hogy mutatok valamit, alatta pedig robbanna valami. Hagytam magamon átpörögni - engedni, hogy formáljon. A 4. nap jött egy fordulat, ott el tudtam felszabadulni, és máshogy látni az addigi dolgokat. Minek kényszerítem bele magamat helyzetekbe? Miért vagyok együtt olyan emberekkel, akik taszítanak? Mik azok a régi sebek, amik most fájnak? Lehetőségem volt 1-1 módszerrel belelátni olyan eseményekbe, amik a gyökerét mutatták meg problémáimnak.Így aztán az emberek,a kik addig taszítottak, semlegesé lettek és eltűntek. Helyükbe a szívembe a lelkembe jöttek csodálatos emberek, akikkel szeretnék is tovább haladni. Finoman lassan kimosta a víz belőlem/belőlünk a sebeket, jó volt elhagyni a teret és hazatérni.

A zene és a tánc volt, ami felszabadított mindenkit - ott volt elengedés, feszültségoldás. Volt sok mosoly és beszélgetés, ami kellett, ami jót tett. Volt rengeteg ölelés és szeretet is. Azoktól, akiktől kellett. Minden kényszer nélkül. Volt elfogadás és befogadás. Egy újabb kezdet. 

Jó volt hazajönni és kezdeni, folytatni azt az életet, ami bennem él.

Nem mondom, hogy ez könnyű, hogy könnyebb lesz, de könnyebb a zsákom.

Ha pár órára el is felejtem, hogy mi minden van itt, visszajön és figyelmeztet, hogy ezt nem lehet pihentetni és félrerakni. Ez bizony itt van - Bennem.

Tehát a tanítvány az úton marad és halad előre, fel-fel.

Remélem Ti is érzitek ezeket az energiákat és ma már könnyebb az a zsák is. Nem vagyunk egyedül, együtt vagyunk. Segítjük egymást minden egyes pillanatban. Azok szeretnek a legjobban, akik bántanak. Ne feledjétek. Legyünk hálásnak egymásért egymásnak.

Szabadság, Szerelem kéz a kézben.

Köszönet és hála a sok tanításért!



2015. június 29., hétfő

Nincs más út

Akármi történik, mindig TARTSD MAGAD AZ ÚTON. 
Fájjon! Sírj, roskadj össze, de tudj felállni ÚJRA.
Tudj tovább menni és haladni. ELŐRE.

Csak hallgasd a LELKED SZAVÁT és hozzá vezet...

Nincs más ÚT.

2015. június 19., péntek

Légy könyörületes magaddal



Légy könyörületes és megbocsátó. 

MAGaddal.

Nézz a mélyedre és bocsáss meg minden rosszat, mit megtettél. 

Senki sem adhat feloldozást Önmagadnak - csak Te.

LÉGY KÖNYÖRÜLETES MAGaddal! 



https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl  


Hozzá köt



Az élet már sosem lesz olyan, mint előtte volt. 

Megváltoztatott,

mert sosem szerettem így. 

Ahogy egyre többre emlékszik lelkem, 
egyre erősebb az érzés bennem...

Nem tudom elszakítani - a múlt ezer szála fűz már hozzá.
Fájdalmaim közt gyakran érzem, hogy nem bírom tovább, de valami mégis mindig az úton tart. 

Sokszor nem értem, hova tűnik az emlék belőlünk és miért felejtjük el a boldogságot.

A pergő könnyek között próbálok érezni, emlékezni, 
és már tudom - nem fakul belőlem.

Az első és az utolsó lélegzetem is HOZZÁ KÖT.

Már tudom, ki vagyok, kire várok.

Ott lapul a lelkemben.
 A mélyemben ott van már Ő is. 


2015. június 18., csütörtök

Ne tétovázz! Élj!




Légy határozott! Tudd mit akarsz!

Fogalmazd meg, mondd ki, írd le.

Ne tétovázz, csináld! 

Kérj segítséget hozzá. 

De figyelj rá, miként fogalmazol. Légy pontos és érthető. 

Csak annak lehet segíteni, aki tudja mit akar és hagyja is megtörténni. 

Csak rajtad múlik, hogy észreveszed-e az üzeneteket, a jeleket, amik az útra terelnek. 

Ha pedig az úton vagy, tarts magad rajta.

Légy könnyed és vedd észre, mi zajlik körülötted! 


https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

Újjászületés






Tanuld meg a kényelmetlen, félelmet keltő érzéseidet, mintegy fontos hírhozókat elfogadni. 

A régmúlt sebeiként - fel nem dolgozott sérelmekként - amik visszanyúlnak a múltadba, megvilágosodást hoznak, feloldódnak benned és újjászületsz általuk.

Te mit látsz Bennük?

Ellenséget? Vagy egy segítő kezet?

Lásd most másként! Értékeld át! Dolgozz velük!

Tekints rájuk egy olyan lehetőségre, mely a változásodhoz és a növekedésedhez segít hozzá.

Szabadítsd fel magadat, és élj a félelmeid ellenére - 

Boldogan - Egységben - Újjászületve - Tisztán - Könnyedén.

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl  






2015. június 16., kedd

Közös Ima





2015.06.16 - Újhold - Együtt Ima 21.21-kor

Az Ikrek Újhold remek alkalom, hogy megálljunk és elhatározzuk magukat valamilyen megújulásra. Az Újhold segítséget nyújt most ehhez nekünk.
Gyújtsunk egy gyertyát és fogalmazzuk meg vágyainkat, kérjük a Csodát és mondjunk el egy Imát, majd hagyjuk kirügyezni... 

Ma este 21.21 perckor!!! Közösen! Együtt!

A kijelölt időpont előtt pár perccel csendesedjünk le, engedjük áramolni Bennünk a Csendet, hívjuk az Égi identitásokat és mondjuk el a következőket:

"Minden Égi és Földi Segítőm, kérem támogatásotokat Lelkem által megírt feladataim teljesítéséhez. Minden ehhez szükséges erőt, hitet, bizalmat a mai napon a birtokomba veszem. Eltörlöm szenvedéseimet és újult energiákkal vágok bele Életembe. Bármilyen kétségem támad, kérlek segítsetek meglátni benne leckémet. Megnyitom szívemet az állandó Szeretetnek és Szerelemnek - Mindez szabadon áramlik lelkemben. Hálás vagyok minden lénynek, kik az utamon támogatnak. Köszönöm. Áldás."


Ha megfogalmazol magadban saját érzéseket, terveket, kérlek fűzd hozzá, vagy mondj helyette bármit, csak lényegülj át és tedd meg Önmagadért/Önmagatokért, Értünk, Egymásért!

Fájdalmunk





Megtanuljuk uralni a fájdalmunkat. 
Elnyomni, szégyellni, titkolni, nem venni róla tudomást és azt hisszük, akkor már nincs is többé. 

Aztán újra és újra felbukkan, mi meg dühösen dorgáljuk magunkat, majd gyengének és semmiből nem értőnek tituláljuk magunkat. 
Könnyeinket se adjuk ki, mert úgy tanultuk az erősek nem sírnak. 
Belekerülünk egy örvénybe. Önmagunk által állított szenvedésáramlatba. 

Egészen addig megyünk benne, míg fel nem ismerjük, hogy sebeink vannak, amiket gyógyítani kell. Itt már nem tudjuk többé elnyomni, hagyjuk kitörni. 

Sírunk, lázadunk, szentségelünk, aztán ahogy a könnyek, úgy a fájdalom is lassan felszívódik. 

Nem egy s nem két nap alatt, sőt nem is tűnik el soha. 

Csak átalakul és már nem bánt többé.

 https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

2015. június 12., péntek

Egyre világosabb...





"Az életben alapjában véve nincs gödör és nincs mennyország, ezeket ti teremtitek meg magatoknak, hogy teremtsetek, hogy tapasztaljatok. Én nem követelek és nem irányítlak benneteket, minden a ti akaratotok szerint történik. Ti írtátok meg, ott voltam én is. Mintegy forgatókönyv zajlik minden, higgyétek el, nem tudjátok elrontani. Minden úgy jó, ahogy azt megteremted magadnak. Ha elhagyod a kételyeket, és tudsz bízni a Mindenségben, hiszel bennem, érzel magadban, akkor mutatom az irányt. Te pedig csak menj. Ha így élsz, eltűnik minden, ami a múlt rossz ízét adja, átírja a lelked, máshogy emlékszik, csak a múltad egy pillanata lesz, nincs benne rossz. Mert minden jó. Mindenki, aki elment, bevégezte a feladatát itt és most, ők már tudják és mosolyognak. Mosolyogj te is. Lesznek próbáid, megpróbálnak letéríteni, elgáncsolni, de lesz idő, mikor már ezen is csak mosolyogsz. Ekkor tudni fogom, hogy megértél a következő lépésre. És egyre világosabb lesz minden körülötted, ahogy te is. Béke és szeretet legyen veled". Jézus

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl 

Üzenet






Ne bánd meg, amit megtettél. Csak azt bánthatod, amit meg sem tettél.
    
Bocsáss meg önmagadnak, mert minden úgy volt a legjobb, ahogy történt. 

Van, ami csak egyszer adódik és soha többet. Éld meg, aztán engedd el, ha menni akar. 

Mindig választani kell, és vállalni annak következményeit. Lelkifurdalás nélkül. 

Ha megtaláltad önmagadat, engedd, hogy más is megtaláljon téged. 

Keress társaságot, keress bölcs embereket, akiktől tanulhatsz, akik által fejlődhetsz. De ne feledd, te is éppen olyan bölcs vagy, csak a felszínre kell engedned. 

Légy tisztában képességeiddel és ne félj használni. 

Mindig az Érzelmeidre hallgass, mert az egy Égi üzenet. 

Minden Változik. Fejlődj vele együtt Te is. 

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl 

2015. június 9., kedd

Lehetőség - Változás - Új kapu

Az Életben Minden csak egy Lehetőség...

Egészen addig, míg el nem kezdesz benne hinni és tenni érte.




 A Lehetőség egy Változás. 

Valami jobb teremtődik és egy új világ kapuja nyílik meg számodra.

Légy bátor és lépj be!

Csak menj tovább és ne nézz vissza.

A félelmed egy illúzió, amely a megszokott biztonság után sír. Az nem Te vagy, az nem létezik. 

Talán az elhagyott dolog már nem is olyan rossz, és most  kicsit fáj elhagyni? 

Igen, lásd meg, hogy általa mi mindent megtanultál, hogy mennyivel több vagy  most és ezerszer erősebb. 

Most azt is szereted a régiben, amit eddig észre sem vettél? 

Csodálatos. Megtanított rá, hogy minden az, amivel mi megtöltjük, minden az, aminek mi akarjuk látni. 

Minden csak egy illúzió, amit az elméd teremt meg számodra. 

Teremts hát egy újat, egy szebbet, mást! 

Eljött az idő a Változásra. 

Higgy benne, hisz ez megjelent benned és helyet kért az életedben. 

Tudd hát otthagyni a régit és örülj az újnak. Ez egy olyan kapu, ami mögött ott van mindaz, ami ott van Benned, amire a Lelked áhítozik.

Örvendj és lépj át rajta!

Köszöntelek.

Isten hozott.

https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl

2015. június 8., hétfő

Fényruhás Szerelem Bennem - a Világban

 

Minden érzés Egyként dobog mellkasomban.

Minden EGGYÉ VÁLIK - EGY Szerelemmé alakul általa.

Minden Szerelem és minden Szeretet bennem,
A mellkasomban kell életre, 
Fényruhát ölt bennem és a világba vágyik.

Egy testet öltött Fény az egész.

Mindent átölelő, szerető és megmutató.

Kilép testemből, szárba szökken, virágba borul és szirmaival mindent beborít.

Kiteljesedik és növeszti önmagát a Világban. 

Szerelemmé válik Minden általa.

Ami bent létezett, kint él tovább -

A Mindenség Semmijében -

AZ ŐSSZERELEMBEN

BENNÜNK-

A VILÁGBAN.


https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl





 



Nem kell várni - Vársz rá örökkön




A SZERELEMRE NEM KELL VÁRNI.

A SZERELEM ott van az időben, 

a térben, 

a Mindenségben

 - Benned.

Lüktet és átitatja a Lelkedet.

Tudod, hogy nem kerülhető el, mert a találkozás ott van Benned. 

Hiszel benne, 

mert el van ültetve Benned.

Hiszel benne,

mert minden porcikád mozdul rá.

Téren és időn át 

A MINDENSÉGBEN

VÁRSZ RÁ ÖRÖKKÖN.







2015. június 6., szombat

Építs egy új világot



Járja át öröm és mámor szívedet.

Itt a perc, itt az idő.

Az Út mát előtted, az Út már a Tiéd.

Járd be, fedezd fel, ismerd meg, éld át és éld meg.

Fejlődj.

Tanulj.

Emelkedj.

Légy a része.

És add tovább.

Egy mosolygós lány






Egy mosolygós lány, csak ennyit látnak belőlem.

Egy mosolygós lány, aki hisz még a mesékben.

A mesékkel teli vágyakban, a varázslatban, az álmokban.

Álmokban, melyek valóra válnak, ha hiszünk a CSODÁban.



https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul?ref=hl 

Angyalom Gabriel - Michaela naplója (Részlet)


Egy különös üzenetet kaptam: 

"Érkezik egy Lélektársad, aki nem úgy néz ki, ahogy azt te elképzelted, de ne a külsőségekre figyelj!" Fintorogva vettem tudomásul. Az első érzésem az volt, hogy megint egy leckét kapok, hogy mennyire erős bennem a hit, hogy kitartok-e Gabriel mellett. Jött egy makacs érzés, nem akarom elveszteni a bizonyosságomat és a szeretetemet Gabrielben. Nem adom oda senkiért, megvédem magunkat.

Ezzel a védelmi hálóval felszerelkezve indultam neki a következő napoknak, de egyre csak hallottam a hangokat. "Kérlek, fogalmazd meg, mit is jelent neked a lelki társ és mit az ikerláng szerelem." Mindegyikhez egy különös kapcsolati fonalat fűztem, de az ikremet mindent legyőzőnek éreztem. Annyira erős volt a ragaszkodásom, hogy azt éreztem, nem tudok beengedni más érzést.

De próbáltam összeszedni az elmúlt években magamba engedett tudást ezekről. Ahogy végig gondoltam, egész mást jelentett még pár éve, mint most. Tágult a tudatom, bővült az ismeretem benne - a tapasztalásokkal, az új ismeretekkel alakult bennem. Az ikerszerelemről kezdetben nem is tudtam - csak volt egy állandó hiány, ami olykor elhalkult, olykor elcsendesedett bennem, de éreztem, bármikor robbanhat. Olyan érzés, mintha hiányozna valami, amit nem tudok megfogalmazni, de megtalálni sem. Keresem, de hiába, nincs meg másban és más által. Önmagam börtönének éreztem az egészet - és azt vártam, mikor léphetek ki rajta. 
Újra és újra felejteni akartam, még mindig egy másik ember segítségével. Aztán rájöttem hiába keresem másban, először magamban kell megtalálni. És jó úton indultam, mert az biztos, hogy csakis a lelkem másik felével tudom egyesíteni ezt az érzést. Egy olyan magasztos érzést találtam meg benne, ami elkezdett vinni és gyógyítani. Felfedeztem és nem tudtam többé elengedni és más irányt venni. Húz magához töretlenül.

A lelki társ egész más vonalon indult el bennem, mint az ikerlélek. Itt is egy érzelmi kötődést érzek, de egészen más a kettő. Nem akarom felmagasztalni az egyiket és lekicsinyelni a másikat - egyszerűen csak más. Olyan, mintha vele egy közös célt tűztünk volna ki, mintha felismernénk egymásban valamit, ami az önmagunk (tehát a másik felünk) felé visz. Segítjük, támogatjuk egymást, felvállaltuk a célért. Egy közös fejlődés, egy őszinte lélekkapcsolat, amit a szellemi-lelki fejlődésünk érdekében tettünk. Egy olyan lélekközösség, ahol a tiszta szeretet fényében lehetek boldog. Nem töltheti be az ikerpárom szerepét az életemben, de adhat olyan boldogságot, amit érdemes elfogadni és megélni.

Miközben fejtegettem magamban mindezt, egy rég hallott ismerős jelentkezett be. Különös érzés fogott el és a napfonatomhoz rándult a kezem. Felfigyeltem az érzésre, mert hasonlót Gabrielnél szoktam érezni. Megmagyarázhatatlan érzések jöttek elő. Mintha nem is telt volna el egy perc sem, mióta utoljára beszéltünk. Nem beszéltünk szavakkal, de azt éreztem lelkeink szólítják egymást. Izgalom lett úrrá rajtam. Elkezdtem vágyni rá, a találkozásra, az ölelésére, a szeretetére. 

És ezzel egy időben jöttek az ostorozó érzések:

"Akkor mégsem Gabrielt szereted? El is felejted? Így félre tudod tenni?"

"Van itt valami, amit nem értesz. Én már nem megyek bele akármibe. Sokat voltam önmagamban, de megtanultam a leckét. Ő nem akármilyen férfi, egy lelki társ. Nekünk feladatunk van egymással, még azelőtt, hogy Gabriellel összeolvadnánk. Ez az út pontosan oda vezet. Nem tudok eltévedni rajta. Hidd el, nem vesztem el szem elől, csak itt vár rám valami. Olyan érzés, amit meg kell élnem, amire szükségem van, amit szeretek, amit kapnom kell és visszaadnom. Viszonzás van benne, és ez boldoggá tesz. Miért akarod elvenni tőlem? Miért akarod lekicsinyíteni bennem az érzést Gabriel iránt? Tudod, mi a legfantasztikusabb ebben? Ettől az érzéstől is Gabrielt erősítem magamban. Egy cseppet sem érzem, hogy elvesztem Őt, hogy mást választok. Ez is értünk van. Sőt azt érzem nem függők már Gabrieltől, távolabb tudom engedni és mégis egyre közelebb van. Hagyom újra és újra fejlődni, nem görcsölök már rajta, hol van, mikor ébred fel. Tudom, hogy neki is tapasztalnia kell ugyanezeket, hogy ő is ugyanezt éli meg most mással. De nem irigykedem és nincs bennem féltékenység, mert nem félek, hogy ezzel elvesztem. Mi nem felejthetjük el egymást, mert nem tudjuk, mert ezt képtelenség mással pótolni. Ha ez itt van bennünk, annak oka van és célja."

"Értem. De kérlek nézz magadba, mikor itt van ő, ahogy te nevezed, a lelki társad, akkor is Gabrielt érzed a másik felednek?"

"Most én kérlek, hogy figyelj, ez nem választás kérdése. Ez olyan érzés, aminek nincs mértéke és nem szabályozható. Őt nem szerethetem jobban és kevésbé sem egy másik ember miatt. Bár tudod mit - az érzés az, hogy ettől Gabriel erősebb bennem, az is a mi összetartozásunkat erősíti. Ha megkérdezem önmagamat, ahogy azt kéred, akkor egyértelmű választ kapok: Gabriel az. Gyerekkoromtól kezdve itt van bennem, minden röpke kép és érzésfoszlány már őrá emlékeztetett. Ha őszintén a mélyembe nézek, nincs kétségem, Gabriel a másik felem."

"De akkor nem csapod be ezt az embert? Lehetsz vele boldog, vagy a hiány ott fog égni Benned? Minden kapcsolat "hiányos" lesz, ami nem vele van, hiszen Gabriel a részed."

"Tudom, miről beszélsz. Voltam már szerelmes, mindent felejteni akaró, szenvedélyes és szerető, de egy idő után elmúlt és maradt a hiány érzete, hogy ez nem az, hogy ez nem elég.  De egy csodálatos tapasztalás volt, egy minta a szerelemre, a szeretetre. És ettől  ismertem meg még jobban magamban Gabrielt. Rengeteg félelmemet és leckét tártam fel. Fejlődtem és erősített, hogy tartsam az irányt. Becsapás? Erről szó sincs, ez egy bevállalt feladat a másikért, önmagunk fejlődésért. Ez nem áldozat, egy csodálatos felvállalás. Lehet, hogy akkor ott, nem is tudjuk mit csinálunk, de olyan régi sebeket, érzéseket tárunk fel, ami még erősebbé és tisztábbá tesz minket az igazi égi szerelem megéléséhez. Ez is most egy ilyen történet, azért hogy Gabriellel a Fényben tudjuk megélni Önmagunkat Egymásban. Minden Értünk van."



Összetartozunk



Meglátlak és elfelejtek mindent körülöttem.
Csak nézlek és mosolyogva olvadom beléd. 

Ismerem ezeket a mozdulatokat,
Ismerem ezeket a pillantásokat.

Már nem ejt zavarba, hogy MAGAMAT látom BENNED.

Boldogan érintem meg. 

CSODÁLOM, 
SZERETEM, 
és a Lelkemhez emelem újra.

Minden egyes érintéssel erősebb az érzés. 

Hozzád tartozom, ÖSSZETARTOZUNK.

És most már KETTEN HAGYJUK EL a VALÓSÁGOT.