Sosem leszel egyedül

Sosem vagy EGYedül.

Akármi történik, tudd, hogy Te ott leszel. 

Felfordulhat Minden körülötted. 

Gyötörhetnek kétségek és fájhat...

De TE kijössz bármilyen mélyről.

Mert képes vagy keresni, 

megismerni ÖNMAGadat.

ÖNMAGadban Őt.

Ez az Érzés töltsön el erővel, 
Szabadítsd fel magadat.

Indulj előre, mert Minden Nappal erősebb vagy.

Néha menekülnél az érzés elől, de meg kell élned.

Egyre több vagy és Egyre közelebb 
MAGadhoz, 
Hozzá, 
Másokhoz.

Meríts Erőt, onnan Belülről, MAGadból, Belőlük.

Higgy benne.

Bármit elveszíthetsz a világon, de MAGadat soha!

Magadat nem!

Itt vagy MAGadnak!

Itt vagytok Ti Egyben.

Hidd el és Érezd. 

Sosem leszel EGYedül.

Értetek

Az élet elrendez mindent.

Pont ahogy kell és amikor kell!

Megmutatja neked másik feled, aztán elveszi.

Értetek.

Külön kell még mennetek ezen az úton.

Szükségetek van erre, fejlődni kell.

Megjárni saját buktatóitokat és sikereiteket. 

Értetek.

Tudod, hogy ott vár, csak sürgetnéd.

Ez amit álmodtál és ébren is elkísér.

Eltűnt minden kétség, ez az, amit vártál.

Értetek.

Ott a válasz benned, legbelül.

Repülsz hozzá, idő sem ellenség.

Egy társ, aki elvisz hozzá.

Értetek.

Nézlek

 

Nézlek és Látlak Téged.

Mosolyod szívemig ér, és beragyogja Lelkem.

Szemeid mesélnek, és fogva tartják szívemet.

Kezeid érintésére és ölelő karjaidba vágyom.

Nézlek és csak Téged Látlak.

Itt vagy már Velem.

Együtt éljük át a Mindenséget.

Együtt tőrünk a magasba, és nincs több akadály.

Nézlek és már Bennem vagy.

Egy világ

Egy világ választ el tőle.

Mégis ott van minden gondolatodban és érzésedben.
Érzitek egymás rezdüléseit.
Nincs többé titok.
Nem számít már sem múlt, sem az elejtett hibák száma.

Osztoztok Mindenben.
Bánatban, fájdalomban, örömben, boldogságban, Mindenben.
Ismeritek egymást anélkül, hogy egy szó is elhagyta volna ajkatokat.
Belső hangotok megszólította egymást.
Nincs többé menekvés, elveszel benne, rátalálsz benne önmagadra.
Hozzá tartoztál mindig, az idők kezdete óta.

Tiéd lesz!

Azt vonzod magadhoz, amiben hiszel. 

Kijelenteni, hogy akarom, kevés.  

Nem egyenlő azzal, hogy hiszel is benne. 

Higgyél abban, amit akarsz!  

Lásd magad benne és a Tiéd lesz.

Árny és fény

Okkal lép be az életedbe mindenki.

Valamit át kell adnia, valamit át kell adnod.

Nem mindig a jót, a rosszat is.

Okulj belőle és lépj tovább.

Erősebb és több lettél általa.

Honnan tudnád mi a jó, ha mindig csak az jönne?

Az árny mutatja meg a fényt is.

Meditáció - Atlantisz

Az egyik legnagyobb élményeim közé tartozik az Atlantisz-os utazásom. 25 ezer évet repültem vissza az időben. Láttam a lelkemet, ami a tenyeremben elférne. Fehér a fénye, és olyan, mint egy papucsállatka. Boldogságot, nyugalmat éreztem, boldog korszak volt. Aztán egy kristályteremben látom magam és valamin dolgozom. Egy olyan dolgon, ami nagyon sok lélek pusztulásához vezettet. Háborút, veszedelmet és ijedtséget, félelmet éreztem. A mellkasomban olyan erővel tombolt a fájdalom, hogy éreztem, hogy a könnyeim folynak és zokogom. Ezt a fájdalmat szoktam ebben az életemben is érezni. Iszonyúan felerősödött és éreztem, a magányt, a bujdosást, az önmegvetést, amiért a családom, rokonaim és barátaim vesztéhez én is hozzájárultam. Nem tudom pontosan mi módon, de iszonyúan éreztem. Bujkáltam és menekültem onnantól kezdve. És ekkor különös módon, egy férfit láttam, arccal, aki segíteni akart, de nem fogadtam el. Ezt a férfit a héten ismertem meg ebben az életemben. A meditáció vezetője kérte, hogy engedjük el a fájdalmat, vegye át a helyét a nyugalom és a megbocsátás érzése. Nem tudtam elengedni a fájdalmat. Úgy ébredtem meg, hogy még folytak a könnyeim és tisztán emlékeztem rá, hogy mi történt. Ott maradt az érzés, hogy még maradnom kellett volna, még jöttek volna válaszok. A vezető oda jött hozzám és azt mondta, hogy óriási blokkom volt, hadd segítsen elmulasztani a fájdalmat. Rátette a kezét a mellkasomra és a hátamra. Kellett pár perc hozzá, hogy a nyugalom érzése költözzön a fájdalom helyére. Utána még percekig ültem és nem akartam elhinni, hogy ezt éltem át. A rossz érzés, újra és újra előjött. Azt éreztem, hogy a meditáció alatt megjelent férfi keresett telefonon. Bekapcsoltam és nem akartam elhinni, 2-szer is hívott. Írtam neki, hogy hol vagyok és tudtam, hogy keresett. Nem tudtam eldönteni, hogy mi is az oka, hogy ő akart nekem segíteni. Annyira friss az élmény, a vele való találkozás kavart fel így?! A második és a harmadik oldásba már nem tudtam annyira koncentrálni. Nem emlékszem rá annyira részletesen. A másodikban egy úton mentem, teli hátizsákkal, ami a problémáimat szimbolizálta. Tűzet rakok és mindent elégetek, eltűnik minden, nem marad semmi. Egy dzsungelben ülök, a természetet figyelem. Madarak éneke, szellő rezzenése, nap simogató érzése, boldogság járja át a lelkemet. Meztelenre vetkőzöm és nem szégyellem a testem, szeretem magam, mindenem. Vízeséshez sétálok és a lágyan csobogó víz alá állok. Érzem, ahogy kimos belőlem minden rosszat. Aztán a vízesés mögött egy barlang van, besétálok, ahol 3 segítőm vár. Meztelen testemhez érnek, segítenek beszállni a vízbe. Érzem, hogy szeretnek, szépnek találnak. Beleülök a medencébe, becsukom a szemem és csodálatos nyugalom száll meg. Szeretem magam. Egy csodás ruhát öltök magamra. Arany színű váll nélküli, amit fehér lepel fed le. Így sétálok vissza az utamra. Immár békében magammal és a hátizsákom nélkül. A harmadik oldásban ellazulva látom magam, ahol lebegek, majd a Sarkcsillaggal válok eggyé és együtt ragyogunk. Iszonyúan gyönyörű fények vannak, világítok az égbolton. Az egész meditáció alatt többször előfordult, hogy mielőtt kimondta volna a vezető mit képzeljek el, már láttam és aztán mondta ki. Nem tudtam hova tenni ezt a fura érzést. Mintha láttam volna előre a szavait, képekben. A harmadik oldásban az angyalomat látom, akivel az életfeladatomat írjuk éppen. Tisztán beleláttam a könyvbe, ahol az oldal tele volt írva, de olyan szabad erőt éreztem magamban, ami azt diktálta, hogy töröljek ki bátran mindent. Egyetlen egy sort nem tudtam kitörölni, ez pedig az volt, hogy az életemen keresztül segítsek az embereknek. A feladataim közt pedig olyan új terveket éreztem, mint Budapestre költözés, blog írás, és szereplés. 

Szeretlek!

Szeretlek, bár nem látlak, csak érezlek.

Szeretlek, üzen lelkem lelkednek.

Képek, melyek itt vannak a szívünkben.

Külön álmodunk, de ugyanarról.

Értem mit kérsz, érzem mit érsz.

Mindent, az egész világot nekem.

Szeretlek, bár nem látlak, csak érezlek.

Szeretlek, üzen lelkem lelkednek.

Fény gyulladt a szívemben.

Beragyogja az egész világot.

Parázslik a belsőm,

Áhítozik a lelkem utánad.

Szeretlek, bár nem látlak, csak érezlek.

Szeretlek, üzen lelkem lelkednek.

Az út

Elindultam, eldobva minden kételyt. Ráléptem és már nem is olyan nehéz. Könnyedén száll a lelkem. Visz az úton valami, ami mindig itt volt bent. Most könnyedén tőr elő és nem érzem a határt. A szabadság és a lelkesedés kerít hatalmába. Dübörög a szívem, jó úton van. Egy új élet vár. Nem számít más, csak a hang, ott belül, mi hajt. Gondolataim nem tartanak többé vissza. Itt az út, ami engem várt.

Hiányzol!

Hiányzol, bár nem ismerlek máshol,
csak a Lelkemben...

Tudom, hogy itt éltél bennem.

Egyek voltunk és szétváltunk - egy időre.

Megtapasztaljuk az életet,
Hogy Együtt jobbá tehessük másokét.

Mikor már megtettük, amit kell.
Itt várjuk egymást.

Egy álomban

Lehunyom szemem és ott vagy velem. Mosolyod és lelked mélysége megérint. Nem tudok szabadulni és nem is akarok. Ez az út, ami hozzád vezet. Olykor a szenvedés, aztán a boldogság az, ami kísér. Nem jártam még ezen az úton, de nem félek. Olyan közel vagy, hogy szinte érzem a lélegzeted magam mellett. Itt fekszel mellettem és átkarolva alszunk el. Felébredek és rájövök, hogy ez egy álom volt. Dacolok minden észérv ellen, ami hitetlenkedik. Az álomból lehet valóság. Te és én: egy álomban.

Kétség

Olykor elfog a kétségbeesés. Jönni fogsz? Kitartok addig? Tudok benne hinni eléggé? Hallom a lelked, hozzám szól. Kérlel, hogy higgyek benned. De oly messze vagy, nagy a távolság. Legyőzöm-e a kételyt? Könnyek közt kérem lelkem, hogy tartson ki. Nincs már messze, ugye? Küldj egy jelet, amibe kapaszkodhatom, újra. Szívem zokog már az érintésedért. Te is erre vársz? Nem vagy itt és szenvedek miatta. Vajon Te is érzed ezt ? Nem tehetek semmit, még nem. Várok.

Vár

Éled az életed, lassan helyére kerülnek a kirakós darabjai. Sodródsz az árral és mész a szíved után. Éppen hozzá vezet minden út. Nem érted magad sem. Valaki olyan vezet téged, kit nem ismersz. Csak érzed, ott mélyen, a lelkedben. Látod magad előtt és érzed az érintését, körbeöleli szívedet. Aztán kinyitod szemed és rádöbbensz, nincs itt. Mi maradt belőle? Az érzés: VÁR.

Irány

Jön egy fordulat az életedben, pont akkor, mikor már kezdtél elveszni, mikor kezdtél beszürkülni és beleveszni a tömegbe. Kiragad belőle valami és repíteni kezd. Beleülsz egy körhintába, mely pár percre az égig emel, aztán pedig a mély felé taszít. Rád tőrnek a félelmek, beleszédülsz. Ne nézz le! Most kapaszkodj még jobban. Érezd az erőt egész testedben, az izgalmat a lelkedben. Nevess és töröld le könnyeid. Tárd ki karod! Repülj  még magasabbra! Érezd ahogy a szél az arcodba csap és jó irányt veszel. Csukd be szemed és halld meg lelked hívogató szavát. Közelebb sosem voltál a vágyaidhoz. Most ne húzd be a féket, mert ezek az igazi őrült pillanatok, melyek bevésődnek zsigereidbe.

Álmaid

Nem kell már félned! Éld meg az álmaid. Nincs annál csodálatosabb dolog, mint menni a vágyaid után. Nem kell hozzá más, csak Te! Visszaránt valami? Ne hagyd magad! Szállj szembe mindennel, ami akadályoz. Szíved nem tévedhet! Érnek még csalódások és fájdalmak, de azt ne felejtsd, ha ez benned él, akkor ez az út a Tied és téged vár! Az érzés, ami benned él, mikor azt teszed, amit súg a szíved, az gyönyörű! Megfoghatatlan és kimondhatatlan az a csoda, ami ilyenkor a mellkasodat szorítja. Mintha milliónyi lepke kapna szárnyra és csak csak repkednek-repkednek ide-oda. Ilyenkor éled meg igazán a belső boldogságot. Ezek azok az érzések, amelyeket nem vesz már el többé Tőled senki. Éld meg minden nap ezt a csodát és hidd el: az út, amin vagy, a legszebb és a legcsodálatosabb álmodhoz vezet!

Fájt

Mikor már számtalan pofont kaptál és azt gondolod, hogy ennél nagyobbat már nem lehet, most már csak jó jöhet. Nah akkor kapsz egy akkorát, hogy padlót fogsz. Két választásod van. Vagy hagyod, hogy legyűrjön vagy felállsz, akárhogy is fáj. Mert amikor fáj, akkor élsz igazán! Honnan is tudnád mi a jó neked, ha nem tudod, mi az ami a földbe döngöl? Fáj? Sírjál, dühöngjél, add ki magadból. Erre igaz a régi közmondás: ott sírsz, ahol senki se lát. Megvívod a saját harcod, magaddal. Esténként rád jön a kétségbe esés, hogy nem bírod már. De reggel újra felkel a nap és kezdődik a színjáték újabb felvonása. Mosolyogsz, ne lássák, hogy fáj. Nincs kinek elmond, magad vagy. Próbálsz kapaszkodni emberekbe, menekülsz önmagad elől. Aztán eljön a nap, hogy felismered, egy valaki mindig ott lesz veled, önmagad! Így menekülni nem tudsz, mindhiába. Elkezded megfejteni létedet. Rájössz, hogy máris erősebb vagy, mint előtte. Elkezdesz jóban lenni magaddal és elkezdesz tenni magadért. Elkezded beragyogni az emberek mindennapjait. Megszűnnek a belső korlátok, szabad kezdesz lenni. Félelmek tűnnek el és kinyílik a világ. Egy belső hang visz előre és megéled a rosszabb napokat is, hogy aztán jöhessen egy jobb. Minden egyes fájdalmas nappal közelebb vagy a jóhoz. Lásd a célt és élvezd az oda vezető utat. A végén ott van a boldogságod. Az élet, amit megálomdtál magadnak. Immár nem illuzió! Ez a valóság! Hinni, hinni, hinni és tenni...

Életem könyve

"Hogy hol kerestelek? Nem tudom. Mindenhol. És sehol. Valahol a zsigereimben éreztem, hogy vagy. Hogy jössz. Aztán hirtelen hinni és kezdtem ebben. És jöttél. Olyan volt, mintha a legszebb mesés könyvemből léptél volna elő. És én féltem becsukni a könyvet, hogy nehogy elveszítselek. De már tudom, hogy ez az életem könyve. Az életünk könyve. És már nem félek."

Próba-Kiállod?

Érzed a kísértés szelét. Fogva tart és felemészt. Kísért téged szüntelen. Próba. Kiállod? Egy illat, egy ölelés. Érzés, mely kerékbe tőr. Viaskodik benned: vágy és  szív. Vágyad szólít. Szíved súg: Nem Ő az! Próba. Kiállod? Reméled, hogy jött és megy. Vársz valakit, kit nem ismersz. Nem tudod hol és mikor. Élsz addig? Így élsz? Hogy élsz? Próba. Kiállod?

Csodák

Mikor elkezded figyelni a belső hangot és elindulsz az utadon. Szépen kezdenek kirajzolódni a dolgok, melyeket addig homályosan láttál. Aztán azt veszed észre, hogy napról napra közelebb vagy ahhoz, mely egyszer nagyon távoli álomnak tűnt. Mintha minden téged kezdene el támogatni és azt üzenné: Gyerünk-gyerünk, jó felé haladsz. Meglátod mindenben a támogató erőt és még erősebbé válsz általa. Vannak napok, melyek kételyekkel tűzdelt, de már a gondolataid is támogatnak és löknek előre. Hé ember! Folytasd! Mert csodák vannak!

Válj olyanná!

"Ne hidd azt, hogy nincs, mert úgy lesz. Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat – előbb neked kell azzá válnod. 

Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. 

Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. 

Sőt. 

Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. 

Megtehetnénk egyedül is bármit – de az nem lenne olyan. Szomorúan végződne minden, az életnek meg mindig happy end az utolsó pillanata. 

Ha hiszed, ha nem. 

Szóval csak merj magadba nézni, és felépíteni valami olyat, amire vágysz, mert hasonló bizony hasonlót vonz. 

Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt, aki ezt megérdemli – se jobbat, se rosszabbat. 

Csak pont azt.”

Nap

Felragyog egy újabb nap és Te jutsz eszembe. Beragyog a fény az ablakon. Pillanat mi csak az enyém. Ott a remény minden fénysugárban. Enyém a perc, Tied a szívem. Behunyom szememet, kitárom szívemet. A fény arcomat érinti és szívemet simogatja. Végig fut testemen az ismerős érzés. Mosolyra húzódik ajkam és csókra vár. Csókodra, mely finoman érinti szám. Lágy és puha érintés, mi elemészt. Újabb nap, mely reménnyel teli.

Szállsz

Feszít az élet, egy helyben toporogsz. Túl sok a rád nehezedő nyomás. Aztán a sors rád kacsint és eljön az a nap,  mert meghoztál egy régóta dédelgetett döntést. Már a pofonok sem fájnak annyira, helyükre kerülnek és szépen kisimul minden. Máshogy nézel a világra, az emberekre és magadra. Belenézel a tükörbe és már nem az vagy, aki előtte. Egy csillogó barna szempárt látsz. Tele élettel, reménnyel és mosollyal. Elfelejtesz minden rád nehezedő súlyt és a felhők fölé szállsz szárnyak nélkül.

Ikrek konfliktusai

Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják konfliktusaikat. Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája. Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani. A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól. Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek. Lelki közösségük alapja, a tökéletes őszinteség. Az ikerlelkek karmája egy örökkévalóságon át összefonódik. Amíg külön élnek, karmájuk ledolgozásával is egymásra találásukat segítik elő. Az ikerlelkek egyesüléséhez nincs szükség csillogásra, fényes külsőségekre. A lélek ilyenkor valódi, benső fényességet keres. Ha az ikerlélek egyike vagy mindkettő házasságban él, konfliktus támadhat az ember törvénye és az ég akarata között.  Egy házasságban élő felelősségteljes ember nem hagyja ott a családját egy szerelemért, még akkor sem, ha ikerpárjáról van szó. Ellenkezőleg,  még inkább kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tekintettel legyen azokra, akik tőle függenek. Ez az igazi tisztesség, amely mindenek előtt a karma törvényeire épül, és a lelkiismeret szavára ügyel. Ha olyan férfiról/nőről hallunk, aki átgázolt családján, csak mert megjelent a lelki ikertestvére, biztosak lehetünk abban, hogy hamis az egész. A valódi ikrek ezzel szemben bebizonyítják a világnak, mire képes a Szerelmük, amely nem földi szabályokat követ, hanem belső gyarapodásért, gazdagodásért, amely felfelé mutat, és további lelki találkozásokra sarkall. Azok az ikrek, akik nem tudják együtt leélni az életüket, megkeresik az okát ennek a megszorításnak.Bizonyára megértik majd, hogy próbának vetette őket alá az ég. Talán olyan szolgálatra szólít, melyet barátként, munkatársként könnyebben teljesíthetnek. Az ikerlelkek szerelme különben sem elsöprő, földi szenvedély, melyet mindenek előtt a testi kívánás határoz meg. Ők a lélek közelségére vágynak. Bármilyen akadályba ütközik az ikerpár egyesülése. végső soron semmi sem állhat útjába. Néha azért megesik, hogy az ikerek egyesülése felrobbant egy létező házasságot. Ez azonban minden bizonnyal önsúlya alatt is összeroppant volna. A válás ugyanúgy a gondviselés terveinek része, mint az ikrek találkozása.Az elengedés, az egymásra találás, a természet rendje. Ez esetben az ikrek találkozása új életciklust idít el, valamennyi érintett fél számára. Mikor az egyik házastárs félrelép, biztosak lehetünk abban, hogy a házastársak nem ikerlelkek. 

Megkülönböztető jegyei a hűség, összhang, boldogság, szeretet, bizalom. Egy ilyen szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma. Az  ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői. Amint a lélek kiegészül és ismét teljessé válik, immár olyan erős és legyőzhetetlen, hogy bármilyen ostromot visszaver. Az ikrek kapcsolatának alapja a közösségük alapvető tudata, a látásmód, a célok és érzések egysége. 

Forrás: Patricia Jourdy: Ikerlelkek

Ikerlelkünk tükörképünk

Az ikerpárok ugyanannak a léleknek a két felét képviselik. Sok rokonlélek áll közel hozzánk, lelki ikertestvérünk azonban csak egy van. Az előbbit a hasonlóság, az utóbbit a teljes egyezés határozza meg.  Egyenrangúak, éspedig igen fejlett fokon. Mivel a lélek két felét képviselik, az ikerlelkek nem előzhetik le egymást, ám sürgethetik vagy hátráltathatják a közös előrelépést.  Az ikerlelkek mélyen lelkükbe vésték a másik képét, mindegyik rányomta bélyegét a társára. Valamennyi emberi lény szívében hordozza ikertestvére arcmását. Bármilyen elmosódott is, de ott van. A testvérlelkek a világot jelentik egymás számára, és egyetlen teremtett lélek sem elégítheti ki őket ennyire. Azért, mert ezeket a lelkeket Isten egymásnak alkotta, és semmiféle erő nem választja el egymástól, és nem is kell elszakadástól tartaniuk. Az ikrek soha nem hagyják el egymást, és tökéletes bizonyossággal ismerik fel ikerlelküket, s ha megtalálták egymást, soha többé nem válnak el. Az ikerlélek lehet már közel is van, és arra vár, hogy megtegyük az utolsó lépést a fejlődésben. Esetleg mindkét félnél hiányzik a végső egymásra találás előtt. A találkozásra csupán akkor kerül sor, ha magunkban eljutunk odáig. Lelki ikertestvérünk a tükörképünk, önmagunk fordított mása. Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk. Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik. A párjára lelt ikerlélek a Teljességet (tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni. Mindennek semmi köze a szerelemhez. Aki szerelembe esik, elvész a másikban, lemond önmagáról, mintegy átnyújtja szívét a szeretett lénynek. Az ikerlelkek egymás felé vivő útja, nemegyszer bizony rögös és fáradságos. A lelki ikertestvér felé közelítve szerelmi tapasztalatainkból tanulunk. Ehhez nem feltétlenül van szükség partnerre, saját szeretni tudásunkat is fejleszthetjük. Ha nyitottak maradunk, valamennyi élményünk, önismeretünk elmélyítését szolgálja.  Aki pedig rátalál önmagára, az a nagy egyesülésre is készen áll.

Folyt. köv. 
(forrás: Patricia Jourdy: Ikerlelkek)

Amikor legyőzöd..

Elindulsz egy úton, kapod a megpróbáltatásokat.

Tudod mit? Hívd ezentúl kihívásoknak.

Figyelj rájuk!

Mit akarnak tanítani?


Felfedezed emberekben és tetteikben saját magad próbáit. Tele vagyunk vágyakkal és félelmekkel, olykor másokét is magunkénak érezzük.

Lassanként ráébredsz, hogy mik a sajátjaid és már külön tudod választani. Az érzés, hogy rádöbbensz, tudok nemet mondani és a a saját utamat járni, nagyszerű érzés.

Ez is még csak egy lépcső, de legyőzted egy korlátodat és megteheted a következő lépést. Lesznek emberek, akik ezt nem értik és fáj nekik, de ez az ő érzésük, az ő szenvedésük, nem a Tied, nem veheted át.

Mindenkinek meg kell birkóznia a saját 'démonjaival'.

El kell fogadnod, hogy emberek belépnek, tanítanak valamit, aztán ha nem illenek be, kilépnek az életedből.

 A Te életedet te formálod, bármikor változtathatsz.

Csak legyen bátorságod megélni!

Utitárs

Mindenkinek vannak vágyai és álmai. Van úgy, hogy az ember elnyomja, mert fél szembe nézni velük. Könnyebb eltemetni és csitítani a belső hangot, mint hallgatni rá és elindulni a felfedezés útján. Szembe kell nézned önmagaddal és rájönnöd, hogy mennyire nem jó utat választottál. Eddig! Mert aztán valami megváltozik, örökre. Megnyilsz és figyelsz jelekre, érzésekre. Van úgy, hogy a történés az őrület határát vagy éppen a csoda kategóriáját súrolja. Félelmek tőrnek elő a mélyről, melyek eddig ott feszültek bent. Rájössz, hogy minden téged szolgál. A fájdalom a barátod lesz és megkapod a lehetőséget, hogy megtanuld a leckét. Ha elsőre nem megy, megkapod újra. Nem fedezted fel mit üzent? Megkapod még egyszer. Az idővel szeretnéd felvenni a harcot, de rájössz, hogy minden pont akkor és úgy lesz, ahogy annak lennie kell. Nem versenyezhetsz vele. Harcolsz tovább? Visszafordulsz? Ugye rájöttél, hogy nem lehet? Csak menj tovább. Felfedezel embereket magad körül, akik kimondják gondolataid és kimondatják veled azt, ami eddig el volt rejtve, még előled is. Ezek az érzések ott voltak, benned. Kimondod nekik és rájössz, hogy ez magadnak szól. Elkerülnek emberek mellőled, és újak lépnek a helyükbe. Fejlődésed velük követhető végig. Kapsz tőlük valami olyat, amit eddig soha. Önmagad felfedezését általuk.

Érezlek

Érezlek, itt mélyen a lelkemben. Beszélek hozzád és te nem is hallhatod. Érzem a fájdalmat, mely mámorítóan édes. Feszít és a szívembe mar. Most érzem igazán, hogy ÉLEK. Kívánom kísérjen ez végig utamon, míg hozzád érek. Üzenek Neked minden rezdülésemmel. Lelkem előbb ér el hozzád, mint a testem. De már nem választ el minket semmi sem. Nem számít sem idő, sem tér. Ajándék ez a mámorító fájdalom, mely lelkembe tipor és elemészt. Megmutatja mennyire tudok szeretni. Feltételek nélkül, önmagamért.

Úton

Megtapasztalom minden napban a félelmet, a fájdalmat, amik a hozzád vezető utat építik. Erősebb vagyok minden egyes perccel, órával és nappal. Képes vagyok a rosszban a jót látni, mert tudom, hogy ezzel is közelebb vagyok hozzád. Mosolygok a csalódásokon és a megpróbáltatásokon. Mit számítanak ezek, ha az út végén Te vársz? Figyelem a jeleket és látlak bennük.  A hitem visz feléd, mert tudom, hogy lesz az a nap, hogy Te is ráébredsz, kik is vagyunk. Mi! Egymásnak, egymásért. 

Mikor

Mikor már érzed a nyugalmat a lelkedben. Mikor már nem csak kibírod, hanem éled az életed. Mikor visszatér az álmod, mit sosem hittél. Mikor meg mered lépni és benne élsz. Mikor már nincs félelem és csak mész előre. Mikor már nem hallgattatod el azt a hangot. Mikor már csak élni vágysz és szeretni, akkor nyisd ki a szíved és jönni fog!

Reggeli áhitat

Figyeld meg magadat reggel, mikor felkelsz. Rossz gondolatokkal kelsz? Akkor az egész napod negatív lesz, mert csak olyan dolgok fognak jönni hozzád. Lekésed a buszt, otthon felejtesz valamit, munkatársad beszól, otthon a kutya szétrágja a papucsod és folytathatnám... Ez annyit jelent, hogy gondolataid milyensége határozza meg, hogy a szavaid és a tetteid pozitívak vagy negatívak lesznek.

Szövetség

Szövetség

Ha valóban szeretsz, meghagyod a másik embernek azt a szabadságot, hogy a saját útját járja, a saját döntései mentén. Nem vársz el tőle semmit, nem kívánod azt, hogy feladja érted az álmait. Kész vagy magára hagyni, ha az segíti leginkább a felnőtté válását. Nem feltételezed róla, hogy nélküled nem képes boldoggá tenni önmagát, hanem bízol az erejében. Megérted, hogy nem élhetsz helyette, és nem mentheted meg saját sorsától, nem viheted véghez személyes küldetését. Nem kötözheted meg, és nem menekítheted meg szembesüléseitől, kudarcaitól és tévedéseitől sem, mert ezzel az egyedi világkibontás útján akadályoznád, megfosztva őt a hőssé válás lehetőségétől.

A legkomolyabb áldozat: szabadon engedni azt, aki számodra fontos. Meghagyni neki a tapasztalás lehetőségét úgy, hogy közben nem foghatod a kezét, és nem vállalhatod át a terheit. Megengeded neki a szenvedést is, mert tudod, kétségek nélkül, bizonyossággal, hogy elbírja azokat, és kellően érett ahhoz, hogy arannyá transzformálhassa magában azt, ami a beavatatlanokban még csak ólom.

-Cs. Szabó Virág-

Hazaértél

Hagyom, hogy az ismerős érzés bejárja a testemet. Hagyom, hogy kibontsa szárnyait. Hagyom, hogy a lelkem elérjen lelkedig. Hagyom, hogy a reszkető érzés megpihenjen mellemen. Hagyom, hogy utat keressen magának. Hagyom, hogy a vágyak képet öltsenek fejemben. Hagyom, hogy az érzések kitöltsék szívemet. Hagyom, hogy minden szín megteljen élettel. Hagyom, hogy a zene zúgjon fülemben. Hagyom, hogy megfeszítse gyomromat. Hagyom, hogy kitágítsa képzeletem határait. Hagyom, hogy mindent úgy lássak, ahogy van. Hagyom, hogy úgy halljak mindent, ahogy van. Hagyom, hogy úgy érezzek mindent, ahogy van. Hagyom, hogy szívem érted dobogjon. Hagyom, hogy tudjam mi a jó nekem. Hagyom, hogy a jelek vezessék utamat. Hagyom, hogy az érzések felszínre tőrjenek. Hagyom, hogy a fájdalom átjárja zsigereimet. Hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam. Hagyom, hogy had érezzem át. Hagyom, hogy a jó hazataláljon. Hagyom, hogy körbe fond karjaiddal lelkemet. Hagyom, hogy érezd át kettőnk mibenlétét. Hagyom, hogy a vágyak átvegyék fölöttem a hatalmat. Hagyom, hogy kiteljesedjen egymásra találásunk. Hagyom, hogy elmerüljek szemed mélységében. Hagyom, hogy a tűz felemésszen. Hagyom, hogy a szavak helyett a szívünk szólaljon meg. Hagyom, hogy az ismerős dallamok összeérjenek. Hagyom, hogy kiteljesedjen a MI dalunk. Hagyom, hogy megszólaljon a hang. Hazaértél!

Párkapcsolati oldás

Az első meditációm volt, nem tudtam, hogy fog menni... Megdöbbentő, amit átéltem. Még a mai napig is nehezen hiszem el. Az oldás első részében a szülői kapcsolat volt a központi rész. Édesapámat és édesanyámat láttam fiatalon és szerelemesen. Olyan jó érzés volt érezni az ő szerelmüket, a boldogságot. Aztán megfogantam és megszülettem. Érzetem apu büszkeségét és szeretetét, csodálatos érzés volt. Erre már nem is emlékeztem, amikor ilyen imádattal szeret egy édesapa. Emlékek jöttek fel, ahogy karjába vett, ahogy tolta a babakocsit. Aztán egyszercsak azt mondta, hogy az ő élete most befejeződik itt, meg kell tanítania nekem, hogy az elengedés milyen fontos része az én életemnek. Neki az életfeladatához tartozik, hogy ezt megtanítsa. Iszonyú félelem jött rám, az a szörnyű elveszettség érzése. Édesapám fájdalmát éreztem, hogy el kell mennie. Arra kértem sírva, hogy ne menjen le, nem vagyok kész, nem bírom ki. Azt mondta, hogy erős vagyok és megcsinálom. Mondjam meg édesanyámnak, hogy köszönöm, hogy azzá lettem, aki vagyok és ugyanakkor éreztem anyu fájdalmát és hatalmas erejét. Felnevelt engem és 2 testvéremet. Sosem éreztem ehhez fogható dolgot. A megértés vette át a helyét, azt éreztem, hogy hálával tartozom édesanyámnak. Átéreztem és felfogtam, hogy az ő fájdalma is ott volt mindig, csak én nem akartam megérteni őt. A második oldásban egy lépcső vezettet le a szívemhez. Egy rozsdás kapu várt, még rozsdásabb lakattal. Fogtam és letörtem. Beléptem egy fénnyel teli rétre és éreztem a nap erejét, a fű illatát, a madarak csicsergését. Gyönyörű táj, fákkal és virágokkal övezve. Le ültem a fűbe és szívtam magamba a természetet. Gyökereket eresztettem a földbe. Földanyával egyesültem. Mihály arkangyalom jelent meg és szeretetével és támogatásával állt mellettem. Egy teremben látom magamat, ahova férfiak jönnek sorban hozzám. A szívem egy-egy darabját adják vissza. Nem is tudok mindenkinek arcot tulajdonítani, megjelent olyan régi férfi is az életemből, akivel nem is volt kapcsolatom. Éreztem, hogy neki nehéz volt az elvesztésem. Láttam különböző korból jövőket, ruházat alapján az előző életekből is jöttek. Miután visszakértem a szívem darabjait, én is visszaadtam nekik az ő szívük darabját. Mindenkinek megbocsátottam és ők is nekem. Majd egy karma kapcsolatom jelent meg, ahol az exbarátom jelent meg. Egymás fejére olvastunk mindent, iszonyú méreg és bánat volt rajtam, majd az arkangyalom elvágta a köteléket, ami összekötött minket. Egy új érzés vette át a helyét és megkönnyebbültem. Ezt követően egy szívmágnest helyeztünk el a szívemben, hogy az ikerlelkem megtaláljon. Visszasétáltam a kapuhoz, amit ezúttal nem zártam vissza., hogy szabadon áramolhasson be a szeretet. A harmadik oldáson az ikerlelkem jelent meg. Egy réten vtam ismét, ahol egy lepke segítségével a lelkem mélyére mentünk. Egyre beljebb és beljebb, eközben pozitív, szerethető gondolatok jutottak eszembe magamról. A felismerés érzése, hogy szerethető vagyok :) Ezt követően elkezdtem lebegni és egy felhőn kötöttem ki, ahol megjelent az ikerlelkem. Arcot nem tudtam neki társítani, de éreztem minden rezdülését és a bőrét éreztem magamgon, ahogy hozzám ért. A szemében elvesztem, a szívemig hatolt. A boldogság, a megtaláltam érzése lett urrá rajtam. Azt mondta nekem, hogy hamarosan rátalálunk a közös útra :) És éreztem, hogy igaza van, hamarosan megleljük egymást.

Beszélgetés az Angyalommal

Beszélgetés az Angyalommal

Nagyon izgultam a személyes találkozó előtt. Az első találkozás is komoly benyomást tett rám. Olyan érzésem volt, hogy ismerem őt, megnyugtató volt a jelenléte. Buddha jutott eszembe róla :) Leültünk kényelmesen. Elmondta, hogy összekötettésben van az angyalokkal és rajta keresztül tudok tőle kérdezni. A kételyek dolgoztak bennem rendesen. Megmondtam a születési dátumom, becsukta a szemét és néha elmosolyodott, aztán meg komoly lett. Végül elkezdte mondani az utolsó pár évem történéseit. Zokogtam, folytak a könnyeim. Nem akartam elhinni, amit hallok. Egyszerűen olyan dolgokról beszélt, amit csak én tudhatok. Az érzéseim, a félelmeim, mind mind igaz volt. Azt mondta, hogy ideje, hogy túllépjek érzelmileg is ezeken a dolgokon, mert erős vagyok és túl vagyok rajta, de el is kell engedni, hogy újat kezdhessek. Azt üzente Mihály arkangyalom, hogy büszke rám, hogy mindezt végig csináltam és jó úton haladok. A fura érzések voltak. Olyanok, hogy nem vagyok a megfelelő helyen és a kapcsolataim sem megfelelőek, hogy hivatott vagyok valamire. Ezeket mind megerősítette. Erőt kaptam, hogy nem képzelem be, nem vagyok őrült. Nagyon kellett ez nekem, hogy tovább tudjak lépni. Beszélt a szerelmekről az életemben. Beszélt a 8 éves kapcsolatomról, hogy azt le is zártam tavaly, azzal már nincs több dolgom. A mostani exemhez viszont karmikus kapcsolat fűz. Több életemben is próbált megkapni, de sosem tudott. Most már olyan erős ragaszkodása van, hogy megfojt vele. El akar nyomni, elvinni az utamról. Spirituális képességeimben nem hisz és mivel azt érzi, hogy ezzel távolodom tőle, le is akar róla beszélni. És ez tényleg így van! Egy oldást javasolt rá. Az életfeladatomról azt mondta, hogy az írás, beszéd  minden életemben meghatározó volt, hiszen sok életemben szerepeltem színpadon. Biztos volt benne, hogy ebben az életemben is vonz ez a világ, de most úgy kellene az életemben megjelennie, hogy az embereket tanítsam, adjak át nekik valamit. Fényküldött vagyok, akik hozzá jönnek, feladatuk van. Angyalom kérte, hogy olvassam el a Beszélgetések Istennel című könyvet és kezdjek el meditálni és blogot írni. Egy óra alatt nagyon sok megerősítést kaptam, ugyanakkor akkora bizonytalanság és félelem jött rám estére, hogy csak sírtam... Szó szerint fizikai fájdalmat éreztem. A gyakori görcs a gyomromban, a nyomás újra előjött. Elindult a tisztulás folyamata...És ez még csak a kezdet ;)  Köszönöm Viki <3

Velem - Mellettem

A nap minden pillanatában VELEM vagy.

Már nem csak látlak, érezlek is.

Megcsap egy illat és tudom, hogy a Tiéd.
Mosoly jön az arcomra, itt vagy mellettem.
Leülök csendben, s szótlan, el ne zavarjam a varázst.
Mélyen magamba szívom az érzést.
 
Nem engedlek el, itt vagy Mellettem.
 
Látom magam előtt a szád, ahogy mosolyra húzódik.
Szemeidben látom a fényt, csillogva néz rám.
 
Már Te is érzed, itt vagy Mellettem.
 
Némán nyújtod kezed, ujjaink egybe fonódnak.
Finom érintés ez, lelkemet érinted.
Benne van a lelkünk, a Mi varázsa.

Megérkeztél, itt vagy MELLETTEM.