Az első meditációm volt, nem tudtam, hogy fog menni... Megdöbbentő, amit átéltem. Még a mai napig is nehezen hiszem el. Az oldás első részében a szülői kapcsolat volt a központi rész. Édesapámat és édesanyámat láttam fiatalon és szerelemesen. Olyan jó érzés volt érezni az ő szerelmüket, a boldogságot. Aztán megfogantam és megszülettem. Érzetem apu büszkeségét és szeretetét, csodálatos érzés volt. Erre már nem is emlékeztem, amikor ilyen imádattal szeret egy édesapa. Emlékek jöttek fel, ahogy karjába vett, ahogy tolta a babakocsit. Aztán egyszercsak azt mondta, hogy az ő élete most befejeződik itt, meg kell tanítania nekem, hogy az elengedés milyen fontos része az én életemnek. Neki az életfeladatához tartozik, hogy ezt megtanítsa. Iszonyú félelem jött rám, az a szörnyű elveszettség érzése. Édesapám fájdalmát éreztem, hogy el kell mennie. Arra kértem sírva, hogy ne menjen le, nem vagyok kész, nem bírom ki. Azt mondta, hogy erős vagyok és megcsinálom. Mondjam meg édesanyámnak, hogy köszönöm, hogy azzá lettem, aki vagyok és ugyanakkor éreztem anyu fájdalmát és hatalmas erejét. Felnevelt engem és 2 testvéremet. Sosem éreztem ehhez fogható dolgot. A megértés vette át a helyét, azt éreztem, hogy hálával tartozom édesanyámnak. Átéreztem és felfogtam, hogy az ő fájdalma is ott volt mindig, csak én nem akartam megérteni őt. A második oldásban egy lépcső vezettet le a szívemhez. Egy rozsdás kapu várt, még rozsdásabb lakattal. Fogtam és letörtem. Beléptem egy fénnyel teli rétre és éreztem a nap erejét, a fű illatát, a madarak csicsergését. Gyönyörű táj, fákkal és virágokkal övezve. Le ültem a fűbe és szívtam magamba a természetet. Gyökereket eresztettem a földbe. Földanyával egyesültem. Mihály arkangyalom jelent meg és szeretetével és támogatásával állt mellettem. Egy teremben látom magamat, ahova férfiak jönnek sorban hozzám. A szívem egy-egy darabját adják vissza. Nem is tudok mindenkinek arcot tulajdonítani, megjelent olyan régi férfi is az életemből, akivel nem is volt kapcsolatom. Éreztem, hogy neki nehéz volt az elvesztésem. Láttam különböző korból jövőket, ruházat alapján az előző életekből is jöttek. Miután visszakértem a szívem darabjait, én is visszaadtam nekik az ő szívük darabját. Mindenkinek megbocsátottam és ők is nekem. Majd egy karma kapcsolatom jelent meg, ahol az exbarátom jelent meg. Egymás fejére olvastunk mindent, iszonyú méreg és bánat volt rajtam, majd az arkangyalom elvágta a köteléket, ami összekötött minket. Egy új érzés vette át a helyét és megkönnyebbültem. Ezt követően egy szívmágnest helyeztünk el a szívemben, hogy az ikerlelkem megtaláljon. Visszasétáltam a kapuhoz, amit ezúttal nem zártam vissza., hogy szabadon áramolhasson be a szeretet. A harmadik oldáson az ikerlelkem jelent meg. Egy réten vtam ismét, ahol egy lepke segítségével a lelkem mélyére mentünk. Egyre beljebb és beljebb, eközben pozitív, szerethető gondolatok jutottak eszembe magamról. A felismerés érzése, hogy szerethető vagyok :) Ezt követően elkezdtem lebegni és egy felhőn kötöttem ki, ahol megjelent az ikerlelkem. Arcot nem tudtam neki társítani, de éreztem minden rezdülését és a bőrét éreztem magamgon, ahogy hozzám ért. A szemében elvesztem, a szívemig hatolt. A boldogság, a megtaláltam érzése lett urrá rajtam. Azt mondta nekem, hogy hamarosan rátalálunk a közös útra :) És éreztem, hogy igaza van, hamarosan megleljük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése