2013. november 26., kedd

Vár




Éled az életed, lassan helyére kerülnek a kirakós darabjai. Sodródsz az árral és mész a szíved után. Éppen hozzá vezet minden út. Nem érted magad sem. Valaki olyan vezet téged, kit nem ismersz. Csak érzed, ott mélyen, a lelkedben. Látod magad előtt és érzed az érintését, körbeöleli szívedet. Aztán kinyitod szemed és rádöbbensz, nincs itt. Mi maradt belőle? Az érzés: VÁR.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése