Mindenkinek vannak vágyai és álmai. Van úgy, hogy az ember elnyomja, mert fél szembe nézni velük. Könnyebb eltemetni és csitítani a belső hangot, mint hallgatni rá és elindulni a felfedezés útján. Szembe kell nézned önmagaddal és rájönnöd, hogy mennyire nem jó utat választottál. Eddig! Mert aztán valami megváltozik, örökre. Megnyilsz és figyelsz jelekre, érzésekre. Van úgy, hogy a történés az őrület határát vagy éppen a csoda kategóriáját súrolja. Félelmek tőrnek elő a mélyről, melyek eddig ott feszültek bent. Rájössz, hogy minden téged szolgál. A fájdalom a barátod lesz és megkapod a lehetőséget, hogy megtanuld a leckét. Ha elsőre nem megy, megkapod újra. Nem fedezted fel mit üzent? Megkapod még egyszer. Az idővel szeretnéd felvenni a harcot, de rájössz, hogy minden pont akkor és úgy lesz, ahogy annak lennie kell. Nem versenyezhetsz vele. Harcolsz tovább? Visszafordulsz? Ugye rájöttél, hogy nem lehet? Csak menj tovább. Felfedezel embereket magad körül, akik kimondják gondolataid és kimondatják veled azt, ami eddig el volt rejtve, még előled is. Ezek az érzések ott voltak, benned. Kimondod nekik és rájössz, hogy ez magadnak szól. Elkerülnek emberek mellőled, és újak lépnek a helyükbe. Fejlődésed velük követhető végig. Kapsz tőlük valami olyat, amit eddig soha. Önmagad felfedezését általuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése