Félünk. És olyan dolgokat értünk meg, amit addig soha. Kihozza belőlünk. A legrosszabbkor a legrosszabbat. Rájövünk milyen gyengék vagyunk, milyen sebezhetőek. Rámutat a gyengénkre, arra, hogy hoztunk döntéseket. Rosszakat. Mert nem mertünk úgy élni, ahogy a szívünk diktálta. Féltünk. Túl sokat adni a szívünkből, mert gyengék leszünk általa. Kiadjuk magunkat, lelkünkről hullatjuk le a leplet. Veszélyes. Félünk. Így marad az ész diadala. Elbújni mögé és nem mutatni. De tudjuk, eljön az idő mikor szembesülünk vele. És akkor számot adunk. Mikor egyedül maradtál és egyedül kell megnézned lelked fekete részeit. Az elvarrt sebek feltépődnek. Ez lesz igazán fájdalmas. Talán sosem kapsz teljes feloldást. Magadtól biztos nem. Mindig ott marad benned, hogy nem éltél a szíved szerint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése