Felszállunk a vonatra, és nem tudjuk mi vár ránk útközben. Tudjuk a célt,
és ez épp elég. Míg elérünk a következő állomásig, olykor leereszkedünk
egy völgybe, hogy megismerjük mélységünket. Aztán mikor túljutunk rajta,
jön egy sötét alagút, ahol először nem látjuk a fényt. Kétségbe esünk,
kilátástalan minden, míg nem felbukkan a fény az út végén és
felsóhajtunk, ezt is túléltük. Irány a következő állomás, újabb
útitársakkal. Olykor a hegyekbe emelkedünk, megérinthetjük a felhőket,
közelebb kerülhetünk a naphoz. Boldogok vagyunk. És a vonat robog
tovább, jön egy újabb völgy, egy újabb alagút, egy nem várt állomás...
De tudjuk a célt, és ez épp elég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése