Ha még nem érezhetem a szerelmet, ha még nem merem érezni... akkor elképzelem magamnak. A legszebbet, a leggyönyörűbbet, talán a legfájóbbat. A soha be nem teljesültet. Vágyódom utána, szinte a kezemben érzem lelkét. Itt és most, pont úgy létezik, ahogy én szeretném, ahogy az bennem él. És ez itt is marad nekem már akármeddig. Ameddig csak én szeretném. Mert értem a hangját és érintem a lelkét. Mert így csak annyira fájhat, ahogy azt csak én engedem. Nem bánthat jobban, csak ahogy az én lelkem engedi. Így maradok szabad és befoghatatlan. Csak így óvhatom meg önmagam.
Csak így. A képzeletemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése