Minél többet kapsz másból, annál inkább nem kell. Löknek és taszítanak maguktól. Egyre távolabb tőlük és egyre közelebb önmagadhoz. Most megérted, mit kívántál.
Szabadulni vágytál. Szabadulni a félelmektől,
és a szabadsággal játszani. Meg akartad ismerni. Jöttek is, egymás után
sorjában. Mikor azt hitted túl vagy a legnagyobb próbákon, és már kaphatod… Még mindig nem értetted a lényeget. Még mindig
hívtad, sőt követelted. Némán, de érzésekkel. Próbáltad és el is tudtál sok
mindent engedni. Aztán újra jött a görcs és megint benne voltál. Igaz, már nem
annyira mélyen, de még mindig visszarántott. És akkor újra jöttek. Mert te
kérted. Mindegyik megmutatott valamit. Vagy azt, ami hiányzik belőled, vagy azt,
amire nincs szükséged. Lassan egyértelművé válik minden. Benned. Volt egy
megérzés mindegyikhez, de végül kapaszkodtál a jelekbe, mik nem is akartak mutatni semmit... Megint csak egy próba volt: hiszed-e, anélkül, hogy látnád. És
minden, ami belőlük jött, most elért hozzád. És ez már nem vonz, ez már csak taszít. Nem
kellenek. Érted már, mitől vagy te önmagadban elég? Ehhez nem kell senki. Nem ők.
Te nem taníthatod őket többre, mint amennyire neked lehet. Te a Tiédet lelted meg
általuk. Így jutottál el most ehhez az érzéshez. Boldog vagy egyedül és ehhez
nem kell senki. Csak Te. És légy hálás mindezért. Mert ennél közelebb sosem
voltál önmagad boldogságához. És az Övéhez sem. Megmutatták, hogy az érzés, ami
hozzá fűz, az örökkön tartó és pótolhatatlan. Mert Ő már a lelkedben létezik. Kitéphetetlenül.
És minél többet adsz önmagadnak,
annál közelebb jutsz hozzá is. Vonz, magához láncol. Egyre jobban érzed, egyre
jobban hiszed. Mert megérted, ez már Benned van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése