Most búcsúzom Tőled!
Eltelt egy év, és most kész vagyok, hogy továbblépjek.
Nincs már szégyen és nincs több bujkálás. Se előled, se önmagam elől.
Pont akkor jöttél, mikor szükségem volt rád. Nem a szavaiddal adtál, a lelkeddel. Tükröt mutattál. Pokoli fél év volt. Ráeszméltem, hogy akit mutatsz magadból, pont én vagyok. Fájdalmakkal, félelmekkel teli. Sebzett és bezárt. Menekülő és bujdosó. Hiába akartalak szeretni, nem ment. A szenvedéseimen keresztül éreztelek, és szerettelek. Hittem, hogy az bánthat ennyire, aki a másik Felem. De rájöttem, hogy más vagy, a tanítóm, a felkészítőm az Igazira. Te nem engedtél közel, ellöktél és még lejjebb taszítottál. És így kényszerítettél fejlődésre és az önmagamba való belépésre. Rád zúdítottam belső világunkat és te nem bírtad el, elmentél, engem pusztítva... De csak így tudtam felépíteni mindazt, ami én vagyok ma. Ma már hála és szeretet van bennem. Megbocsátottam magamnak és Neked is. Már tudom, hogy mit vállaltál értem. Köszönöm.
Kívánom, hogy képes legyél Te is magadba lépni és ne csak a sikert találd meg, hanem a boldogságot is.
Ma újra látlak, a szemedbe nézek és végleg a múltba engedlek.
Köszönöm az ÚJ Életemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése