Nektek köszönöm!

Egyedül. Nélkülük élni. Megtanulni így létezni. Hinni benne, hogy sosem veszítettem el őket és mindig itt lesznek velem - nekem.

A sorsunk rendelte így. Tanítani egymást és tanulni egymástól.

Én pedig szeretnék újra az a kicsi lány lenni, aki boldogan szalad édesapja ölelő karjaiba, egyszerre sírva és nevetve. Újra szeretnék belenézni szemeibe, látni újra büszke szeretettel teli tekintetét. Szeretnék az lenni, aki boldogan fut neki tégláért egy épülő házhoz, majd zsebeli be a büszke apa ajándékát, egy  csodás zöld biciklit. Szeretnék újra kutatni barna illatos bőr táskájában, és azt a gyönyörű babát újra tapintani kezeimmel. Újra a kislánya lenni, a mindene lenni. A mindentől megóvó karjaiban megpihenni és újra a Babájává válni.

És szeretnék az a lány lenni, aki újra menekülhet bátyja szárnyai alá. Szeretném újra érezni büszkeségét, ahogy a legokosabbnak és a legszebbnek gondol engem. Aki bármit képes megadni az én boldogságomért. Meghallgat és felhív a szobámba, hogy megoszthassam vele titkaimat. Aki rám bízná a legnagyobb kincseit, a gyermekeit. Szeretném érezni újra, ahogy feltétel nélkül megbízik bennem, és szembeszáll az ördöggel is értem. Nézném vele újra ezerszer kedvenc filmjeit. Leülnék elé a fotelbe, és csak ketten léteznénk a Seagal és Van Damme világban. Újra látnám, ahogy a savanyúságos ládába belenyúl, anyu sápítozik, és a vegetás vajas kenyeret majszolja ujjait nyalogatva. Újra ott ülnék nyakában minden focimeccse után. Üvöltenék érte minden góljánál, és sírnék vele minden szerelmi bánata után. Edzenék vele a szobájában és újra rajzolnánk ceruzánkkal Mel Gibson portréját. Annyi mindent csinálnék, mondanék újra ott fent a szobámban. De nem, nem mondanék semmit. Csak hallgatnék és ölelnélek, közelebb engednélek lelkemhez, hogy érezd mennyire szeretlek, mennyire büszke vagyok Rád, hogy apám helyett apám lettél.

És hogy ez lettem. Ezt Nektek köszönhetem. Ölellek Titeket újra és újra - most már örökre a Lelkemmel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Titeket kaptalak. Bármennyi időre, örökre -mert bennem éltek tovább.

Mert így van, itt vagytok velem - nekem.

Szeret Titeket: Baba