Eljön a nap, amikor
megkérdőjeleződik minden. De nem úgy, ahogy eddig. Egészen másképp. Ki vagy, mi
vagy, hol vagy, hogyan és miért vagy?
Összekuszálódik. Nem tudod, hogy
most széttép örökre vagy épp összeér valami benned. Dobd el vagy tartsd meg?
Hallgass, kiabálj vagy csak a csendet hagyd megnyílni? Elveszve lenni vagy a
magasba törni? Mi az álmod volt tegnap, az lehet ma is? Elveheti ezeket valaki,
vagy csak megerősíthet hitedben? Ki az erősebb benned? A lelked vagy a fejed
hangja ez? Kell-e ezt elhagynod vagy elég másfelé terelni? Mi tart fent és mi
tart lent? Mi az igazság? Hol találod? Kiben van benne? És ki adhatja azt át? Mi vezet, és mi
befolyásol? Mit hallj meg és mit tagadj meg? Érzed a tempót? Futsz vagy elég a
lépték? Van mértéke és van egyensúlya? Éled is vagy csak beszéled? Kitisztul és
lecsitul?
A legnagyobb félelmed tárul eléd.
És te mész elé, te hívtad magadnak. Szembe akarsz nézni vele. Beleérezni, hogy
bármit, bármikor elveszíthetsz. Az éltedet. Az álmodat. A célodat. Egyik pillanatban
még ott, aztán a másikban már sehol. Mint egy lepke, akit a markodban fogsz,
aztán a kíváncsiság kihajtja ujjaid… És már el is repült. Nézel utána és a
könnyeid hullatod. Mert mi lesz, ha többé nem látod és már nem tarthatod
kezedben? Megijeszt a gondolat, hogy talán eltűnt örökre. Az első kétségbeesés
után, a sok könny és a még több fájdalom után… Újra éled a lelked. Mert ez nem
mese, ez nem csak egy képzelt világ. Ezt megvalósíthatod a markodban, a
szívedben, a lelkedben. Tudod, hogy nem vesztettél el semmit. Csak most már ott
van a tapasztalatod a megélt pillanatokkal. És a lepke visszaszáll ujjadra és megköszöni
szabadságát. Bízik benned. A társaddá vált, most már bármikor veled lesz. És
kitisztul minden újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése