Építem magamat. Lassan rakosgatom össze. Egyik lécet teszem a másik után. Egyik másik több csiszolásra szorul, talán abban több a rög, a csomó, de szépen lassan letisztul az is. Hozzáilleszkedik és szépen odasimul a másikhoz. Lassan készül, de biztos alapokra helyezkedik rá minden elem. Ha elkészült az alap, akkor már díszíthetem is. Fényt és színeket adhatok neki, pompássá tehetem. A végső cél, hogy végül árbocot bonthassak és kihajózhassak -önmagammal - a hatalmas óceánra, ahol engem is várnak már.
2014. november 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Tégy ma mindent hálás szívvel. Csak köszönd meg mindazt, ami most történik Veled. Még ha nem is értesz mindent, csak köszön...
-
Te nem az vagy, akinek mások gondolnak. Te az vagy, akit megélsz önmagadban. Te az az isteni lény vagy, aki felülemelkedik az emberi tu...
-
A gyökércsakra a fizikai biztonságérzettel, bizalommal áll kapcsolatban. A biztonság, a pénz, az otthon, a munkánkkal teremthető lét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése