Építem magamat. Lassan rakosgatom össze. Egyik lécet teszem a másik után. Egyik másik több csiszolásra szorul, talán abban több a rög, a csomó, de szépen lassan letisztul az is. Hozzáilleszkedik és szépen odasimul a másikhoz. Lassan készül, de biztos alapokra helyezkedik rá minden elem. Ha elkészült az alap, akkor már díszíthetem is. Fényt és színeket adhatok neki, pompássá tehetem. A végső cél, hogy végül árbocot bonthassak és kihajózhassak -önmagammal - a hatalmas óceánra, ahol engem is várnak már.
2014. november 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Tégy ma mindent hálás szívvel. Csak köszönd meg mindazt, ami most történik Veled. Még ha nem is értesz mindent, csak köszön...
-
Két Lélek, akik összetartoznak - Elválaszthatatlanok Egymástól. Nem szakítja szét őket sem Isten, sem ember. Csak türe...
-
Talán a legbonyolultabb érzelmi sík tartozik a nemi csakrához, nem csak a szexualitás maga (bár ez a gyökércsakrával együtt működik),...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése