Ott állsz a közepén. Nem tudsz neki indulni, de nem is tudsz hátra fordulni. Csak állsz és várod, hogy valami szellő megsuhintson. Hogy újra érezd ott belül, hogy újra érezd, hogy van elég erőd. Csak állsz csukott szemmel és várod, hogy megszólaljon benned újra a hang. Várod, hogy elhidd minden szavát. Mert nem elég, ha benned van, azt el is kell hinned. Míg kétségbe vonod, míg nem tartasz vele, addig csak állsz. Itt. Egy helyben. Nyisd ki a szemed és halld meg a csendet. Halld a körülötted lévő csendet, aztán halld meg magadban is. Állj úgy, hogy érezd magadon a szellőt, hogy érezd magadban az erőt és a hitet. Aztán végy egy mély levegőt és lépj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése