Kísért az érzés, egészen addig, míg nem vagy merész és fordulsz vele szembe. A szemébe nézel és belemosolyogsz. Csak úgy peckesen, henyén. Nem félsz a következményektől, nem agyalsz a mi lenne, ha érzéssel. Egyszerűen, csak befogadod és hagyod elmenni. Mintha sosem kísértet volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése