Talán egyszer elfogy az erőd. Nincs már erőd várni. Eltelt sok idő és
elfáradtál. A fájdalom uralja a testedet. És tudsz róla már mindent? Ő a
tiéd vagy te vagy az övé? Megtettél érte bármit? Féltél már tőle
eleget? Akkor nézd meg jól. Ha nézed, mit látsz benne? Látod a múltját?
Ismered őt? És érted is a fájdalmát? Érzéseid miként gátolja? Igen,
miatta nem értesz semmit. Mert a legnagyobb akadályozod ő. Önmagadban
merülsz el és nem látsz rajta túl. Mert elfogy az erőd vele szemben. De
ez tesz emberré. Minden érzés együtt adja ki az egészet. Téged. Az
embert. Az élet része mindez. Ismerd fel, engedd be, és engedd át. Nincs
az az idő, ami megtartaná. Nem ő tartja, te. Vedd vissza az időd és
urald te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése