Mellettem, velem

Nem tudom, mi a jobb másnak, de tudom, mi a jó nekem. Kimondani, kiírni, megélni, hinni, várakozni, bízni, tenni és csak menni. Akármi volt, mindig volt valahogy. Mindig ott voltam én, és mindig voltak ott mások. Mellettem, velem. Aztán elkoptak, elmaradtak és jöttek újak. Jön a halál, a fájdalom, a betegség, a kín, de jön a születés, az öröm és a boldogság is. És még mindig van ott valaki. Mellettem, velem. És még mindig csak érzem, hogy mennem kell és vinnem tovább valamit. Magamat, magamból, magamért. Okozok fájdalmat, okoznak fájdalmat. Túlélem, túlélik. Tanulok és tanulnak. Tanítok és tanítanak. Folyamatos életjáték. Elkap a düh, elkap a harag is. De jön a megnyugvás és jön a béke is. De jön a fájdalom, aztán jön az öröm is újra. Nem tudom, és nem akarom nem érezni ezeket. Járjon át, tanítson, majd hadd menjek tovább vele. Újabb nap és újabb állomások. Új lehetőségek és más látásmód. Kíváncsiság és nyitottság. Mindenre. És még mindig jönnek, mennek, de vannak. És vannak, akik maradnak.  Mellettem, velem. Még mindig adni szeretnék, de érezném is a fogadás örömét. Még hiszek abban a jóban, amit én is érzek. Hiszek a szabadságban, az érzelmekben. Mert emberek vagyunk most, de lelkek örökké. És mindig lesz egy valaki, akivel összeköt a sors. Az Egy. Mindig újra találkozunk és mindig újra élünk. Elrendelt szív, összekapcsolt lélek. Mellettem, velem.