Megfogod kezét,
és elfelejtesz mindent, mi miatta fájt.
Mert érte romboltál le mindent, és kezdted újra.
Mert érezted a mást, a lehetetlen legyőzését.
Kezébe temeted arcod,
és azt suttogod halkan, itt vagyok már veled.
Nem kell megbocsátani, nem kell elengedni.
Mert mindaz, ami bántott, az már nincsen.
Megtanított és csak a Lelke Maradt.
A Lelkének érintése az arcodon,
a Szívedben.
A Hely,
ahova Bármikor Visszatérsz,
és Otthonra lelsz Örökre.
és elfelejtesz mindent, mi miatta fájt.
Mert érte romboltál le mindent, és kezdted újra.
Mert érezted a mást, a lehetetlen legyőzését.
Kezébe temeted arcod,
és azt suttogod halkan, itt vagyok már veled.
Nem kell megbocsátani, nem kell elengedni.
Mert mindaz, ami bántott, az már nincsen.
Megtanított és csak a Lelke Maradt.
A Lelkének érintése az arcodon,
a Szívedben.
A Hely,
ahova Bármikor Visszatérsz,
és Otthonra lelsz Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése