Honnan hova hogyan

Az összegzés mindig jó, mert látjuk honnan hova hogyan jutottunk el. Segítségével felvázolhatjuk "még hova" szeretnénk eljutni. Évekről van szó, de még sok van hátra is. Nézzük mik is a feladatok:

1.      Segítségkérés:

A legnehezebb volt eljutni arra a pontra, hogy most kell valaki segítsége különben elveszek. Mondanom sem kell, hogy ehhez mekkora mélypontra volt szükségem. A halál mindig megérteti az emberrel, hogy mekkora kincs az élet. De rengeteg mást is. Megérted az életed lényegét. Átértékelsz. Változtatsz. És közelebb hozza a fenti világot, mert meg akarod érteni, aztán rájössz, hogy itt a megértés nem kell. Ide a lélek kell. Segítséget kérni, kapni, elfogadni. Nem egyszerű, ha azt érzed, hogy te nem kérhetsz, mert neked erősnek kell lenned. El kell hinned, hogy te is lehetsz gyenge és akkor sem veszel el.

2.      Múltidézés és elengedés:

Nem csak a mostani életem, hanem az előzőekbe is beleláttam. Megértettem honnan erednek azok az érzések, amik most is feszítenek. A gyökereit találtam meg. Átéltem őket újra, és brutális lelki és testi fájdalmakon mentem át. Tisztulások voltak, amiknek a hatására elmúltak a szorongató félelmek. Volt, van olyan, ami évek alatt szűnt meg. Akkor mikor készen voltam a lelki megértésére, feloldására és elengedésére. Lelki fájdalmak tűntek el, amik megakadályoztak abban, hogy merjek bármerre lépni és úgy élni, ahogy én szeretnék. Az el nem merés kezdése, az első lépés megtétele is nehézségekbe ütközött, egészen a szembe nézés pillanatáig.

3.      Családi kötelékek:

Gyerekkoromtól azt képzeltem, hogy egyszer jönnek majd az igazi szüleim és elvisznek. Hiányzott az anyai ölelés, az apai támogatás. Egyedül voltam a saját kis megteremtett világomban. A könyvek jelentették a mentsvárat. Apukám hat éves koromban ment tovább, édesanyámon nagy teher volt. Három gyerek. Felelősség, biztonságteremtés. Mindig azt éreztem, hogy nem vagy elég neki, hogy bizonyítanom kell, hogy szeressen. Ezért tanultam. Tudom, hogy mindig jót akart, de azt úgy, ahogy ő elképzelte. Csak az ő igaza létezett számára. Engem sosem hallott meg és sosem tudta elképzelni, hogy én magamtól tudok menni, tenni. Mindig azt mondta, telebeszélték a fejed. Ezzel a kapcsolattal és édesapáméval kezdtem az utazásom. Rengeteg választ kaptam a miértjeimre. Elkezdtem a szüleim érzéseit és tetteit megismerni, átérezni. Ez is évek munkája. És ahogy én változtam, úgy változott ő is. Csodálatos látni a fejlődést benne.

4.      Tettek mezeje:

Jöttek a helyzetek és már nem féltem dönteni. Hallottam a belső hangot, a megérzést, hogy lépni kell. Egy nap alatt képes lettem meghozni olyan döntéseket, amelyekre azelőtt tizenévig képtelen voltam. Kapcsolatokat, életem egy szakaszát képes voltam lezárni. Mert így kezdett el megszűnni a hiány, ami a mellkasomat nyomta mindvégig. Merészség kellett hozzá, hinni abban, ami bent feszít. És boldogan fogadni a változást. Még ha fájdalommal is jár kezdetben.

5.      Egyedül lenni:

Egy társfüggő ember írja ezt. Aki tizenhét éves kora óta nem tudott, nem akart egyedül lenni. Mert féltem, mit kezdek magammal egyedül. Ott sem kellett lennie, elég volt a tudat, hogy létezik. Sok sírás és nagy fájdalmak. Ezek ezzel járnak. A pokol bugyrai. Mikor kiszakítanád, annyira ölelnéd. Mikor nem kell beszélni, csak legyen ott és érezd, hogy veled van. És nem csak a pár hiányzik, hanem az édesanyád adta biztonság. Amikor megérted, hogy csak ő adhat és szerethet úgy, ahogy ő. A könyvek, a meditáció, a zene lettek a társaim. És megjött mellé az írás. Már vágyom az egyedüllétre. A szabadságra. Mikor én lehetek magammal. És nem kell hozzá egyedül lennem fizikailag sem. Tudok egyedül lenni a villamoson is. Tudok befelé menni és érezni magamat. Sosem vagyok már egyedül.

6.      Tervek kellenek:

Sosem tudtam mi akarok lenni. Álmaim nekem is voltak. Tévébemondó. Énekes. Óvónő. Előadó. Aztán valahol elvesztem és csak tanultam, nem is tudtam mit. Aztán mikor változtatni kezdtem, kezdtem érezni, mit szeretnék. De ehhez el kellett engedni a görcsöt, hogy jönnie kell valaminek. Mert idővel jött, éreztem és megtettem. Aztán egyik hozta a másikat. Vannak közelebbi céljaim, vannak távolabbiak is. Nem elérhetetlenek, mert tudom, hogy dolgozom értük. Közben pedig élvezem az adott időt. A szorongás vissza-visszatér, de már hamar el is megy.

7.      Az Önszeretet és az önmegbocsátás:

Ezt a testet kaptam, ezzel a szellemmel és lélekkel jöttem. Az evilágomat itt kell megélnem, ezért már tudok tükörbe nézni. Nem menekülök előle, megszerettem. Sok munka és még van mit tenni hozzá. De mindez rajtam múlik, tudom. Ahhoz, hogy szeressem magam, el kellett fogadnom a rosszat is önmagamban. Ha megbocsátom magamnak, más is megbocsátja. Ha megbocsátom, szeretem. Itt is óriási fájdalmak és felszabadulások voltak. Ezeket meg kell élni, nem lehet megúszni őket és nem is kell. A fájdalmak utat tőrnek önmagad felé. Olyan felismerések jönnek, amik több száz vagy ezer éve nyomtak. Felszabadítható a lélek, csak tenni kell érte.

8.      Nyitottság és szabadság:

Nyitni nagyon nehéz, mert a sok csalódás lerakódik. Nehéz tőle szabadulni és a lélek emlékszik. Mindenre. De a nyitottság nem azt jelenti, hogy beengedek mindent. Az jöjjön be, vegyed el, ami számodra érték, majd menjen tovább. Ha rossz jön, az is menjen tovább, majd nyiss újra. Megtettem számtalanszor. Most már nem nincs benne más, csak az, hogy tudom mi a jó nekem. Ha nem jó? Megyek tovább. Magamért. Nem kell kivárni a végső utáni pillanatot. Érzed, érzed, még mindig? Akkor lépj. Így tudsz szabad lenni, hogy önmagadért élsz elsősorban. Felelős egyelőre csak magadért vagy. Aztán jön a család, a gyerek, aki átalakít mindent. De ott is aztán egyszer újra csak önmagadért felelsz. A kör bezárul és mehetsz tovább. Szabadon.

9.      Nyugalom és otthon:

És mikor mindezeken keresztül mész megnyugvást találsz önmagadban. Nem kell hozzá más. Csak az önmagad otthona. Nem vársz, és nem keresel többé senkit. Mert tudod, hogy eljön. Ha benned béke van, a világ is békés lesz körülötted. A tanítások így sem maradnak el. Mert vállaltad, mert ezt választottad. De nincs benned kérdőjel és nyughatatlanság. Mert megérkeztél haza önmagadhoz. Hosszú az út, de magadnál mindig menedékre találsz. És aztán jöhet hozzá a társ. A lelked másik fele…