Ülök a parton és látom a víz csendes csordulását. Látom benne magamat és és érzem, ahogy ölelsz benne. Ahogy hozzád tartozom, ahogy szeretsz. Úgy simogat érintésed, ahogy a víz érinti a partot. Lágyan, összeolvadva. Ott a bolond mosolyod, a huncut ránc a szemed gödrében és én csak a védelmező karodat érzem. Ahogy kiszakítasz a múltból és újra velem vagy. Hiszek ebben a képben, hiszek az érzésnek.
Hiszen látom a vizet és az ő partját is, ahogy csendesen karöltve boldogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése