Menni, akkor is mikor a legjobban félsz,
mikor a legnagyobb sötétség ölel körbe.
Egyedül lenni a saját borzalmadban.
Nem látni mi felé indulsz, mi felé tartasz, csak menni.
És bízni abban, hogy jó az irány, hogy lesz elég bátorságod megcsinálni.
Hogy kitartasz akkor is, mikor már a földet kaparod fájdalmadban.
Engedni átfolyni magadon a hitetlenséget, hogy nem találsz ott semmit.
Bízni a végében, látni a célt, hinni az utadban.
Megélni a szabadságodat, a vágyadat, hogy igazán most élsz.
Szeretni minden pillanatában önmagad.
Tisztelni a belső erődet és átlépni a korlátaidon.
Hogy végül megérkezz oda, ahol már nincs több félelem.
Csak az egyensúly.
A fény és a sötétség határa benned.
Ahol újra és újra elindulsz jobbra vagy balra,
de mindig visszatérsz középre.
Minden mennybeli és pokolbeli járás után.
Oda középre.
ÖnMAGadotokhoz.
mikor a legnagyobb sötétség ölel körbe.
Egyedül lenni a saját borzalmadban.
Nem látni mi felé indulsz, mi felé tartasz, csak menni.
És bízni abban, hogy jó az irány, hogy lesz elég bátorságod megcsinálni.
Hogy kitartasz akkor is, mikor már a földet kaparod fájdalmadban.
Engedni átfolyni magadon a hitetlenséget, hogy nem találsz ott semmit.
Bízni a végében, látni a célt, hinni az utadban.
Megélni a szabadságodat, a vágyadat, hogy igazán most élsz.
Szeretni minden pillanatában önmagad.
Tisztelni a belső erődet és átlépni a korlátaidon.
Hogy végül megérkezz oda, ahol már nincs több félelem.
Csak az egyensúly.
A fény és a sötétség határa benned.
Ahol újra és újra elindulsz jobbra vagy balra,
de mindig visszatérsz középre.
Minden mennybeli és pokolbeli járás után.
Oda középre.
ÖnMAGadotokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése