2014. augusztus 27., szerda

Menni... oda középre...


Menni, akkor is mikor a legjobban félsz,
mikor a legnagyobb sötétség ölel körbe.
Egyedül lenni a saját borzalmadban.
Nem látni mi felé indulsz, mi felé tartasz, csak menni.

És bízni abban, hogy jó az irány, hogy lesz elég bátorságod megcsinálni.
Hogy kitartasz akkor is, mikor már a földet kaparod fájdalmadban.
Engedni átfolyni magadon a hitetlenséget, hogy nem találsz ott semmit.
Bízni a végében, látni a célt, hinni az utadban.

Megélni a szabadságodat, a vágyadat, hogy igazán most élsz.
Szeretni minden pillanatában önmagad.
Tisztelni a belső erődet és átlépni a korlátaidon.
Hogy végül megérkezz oda, ahol már nincs több félelem.

Csak az egyensúly.

A fény és a sötétség határa benned.
Ahol újra és újra elindulsz jobbra vagy balra,

de mindig visszatérsz középre.

Minden mennybeli és pokolbeli járás után.

Oda középre.

ÖnMAGadotokhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése