Vágyod már érintését, mikor már nemcsak bőrödet érinti, hanem a lelkedet is.
Pillantására, mely elfeledteti a megannyi rossz emléket, mely elkísért az úton.
Összehúzza kicsiny kis szemeit, azon át mosolyog rád.
Közelebb lép, magához húz és átölel féltő karjaival, szorosan tart.
Behunyod szemed és csak a percnek szenteled minden érzésed.
Fejed a vállába fúrod és a boldogság könnyei pörögnek végig arcodon.
Széllel szemben szálltál, olykor megsebzett szárnnyal, de itt van ez a perc.
Egybeolvad lelketek, vágysz már az érzésre, a végtelenen és azon túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése