Senki más!

Hiányod megtépáz és keresztre feszít. Érzések, melyeket nem értek. Találkozás, melyet megjegyeztem örökre. Éreztem belső harcod és könnyeket csaltál szemembe. Nem értettem, hogy érinthetsz meg így. Aztán hónapok teltek el és újra láttalak. Átírtad az életemet. Megértettem sorsomat és ez az, ami el is távolított tőled. Mert a következő lecke a tőled való elszakadás, a hiányod elfogadása. Engedem ezt az érzést most magamnak. Hadd menjen végig rajtam. Fájjon. Aztán ez is eltűnik és jön egy újabb. Aztán egy újabb és újabb. Lecke. Melyeket megtanulok és majd egyszer felmondok neked. Mert csak Te várhatsz a végén. Senki más!