Meditáció - 2013.07.18. - Belső gyermekhttps://www.facebook.com/lelekgyogyaszat?fref=ts
Egy szép réten vagyok, ahol egy épület rajzolódik ki. Közelebb megyek egy ajtóhoz, egy lépcső visz le. Lesétálok lassan. Egy arany színű ajtó fogad. Rideg, kemény, hideg. Minták körbe, gyönyörű kilincs. Megérintem és nagyon hideg a fém. Lenyomom a kilincset, belépek. Fehér fény, köd fogad. Elkezdem hívni a 4 éves kislányt, akit megpillantok. Nem akar jönni, hívogatom. Nagyon fél, nem tudja ki vagyok? Elkezdem nyugtatni, lassan odajön. Leguggolok, átölelem és puszilgatom. Szorosan körbe fogja nyakamat és szorít. Sír és potyognak a könnyei. Hol voltál eddig? - kérdi. Nem szeretsz engem? Én is sírok és magyarázom neki, hogy ezentúl itt leszek, ne sírjon. Nagyon szeretem. Lassan megnyugszik. Megkérdem mit kér, mire vágyik? Olyan aranyosan néz és magyarázza mit szeretne: egy rózsaszín pónit szárnyakkal. Megkapja és egyből mondja: játsszunk sokat-sokat. Tengerparton futkározunk, homokvárat építünk. Aztán zöldben járunk, a természetben. Tele fákkal és növényekkel, bújocskázunk. Otthon a szobáját rendezzük be, párnát az ablakba, hogy nézhesse a csillagokat. Kis kuckót építünk a kertben. Sütit sütünk, álldogál egy széken mellettem és segít. Mesét nézünk és olvasunk, rajzolunk, táncolunk. Utazunk, kocsiban ülünk és csak megyünk, zenét hallgatunk és énekelünk. És elérkezik az idő, mennem kell. Szomorú lesz, ölel szorosan és megígérteti, hogy jövök még. Újra könnyezik. Lepuszilgatom a könnyeit és megígérem. Kijövök az ajtón. Megfordulok és megérintem. Már nem hideg, meleg és kellemes tapintású. Gyönyörű fénye van és mintája. Felsétálok lassan és kiérek a rétre. A természet illata és nyugalma megérint. Béke és nyugalom van bennem. Otthon jártam, magamnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése