Érzem a fájdalmad. Ha megtehetném kitépném belőled és elhajítanám jó
messzire örökre. Vannak pillanatok, amiket meg kell élnünk, még ha ekkora
fájdalmat is okoz. Nem hagylak magadra, csak hagyom, hogy fejlődj.
Ettől én is erősebb leszek. Nem léphetek oda és mondhatom, hogy hagyd
abba a vívódást, mert itt vagyok. Nem tehetem! Elronthatok mindent. Nem vagy
kész arra, hogy ezt felismerd. Tudom, mert én sem vagyok kész rá. Csak
ez a vágyakozás, ez a szempár, elemészt a hiány. Ott van lelkemben az érzés és hiányzik a hozzá tartozó ember, az érintése, a tiszta
hangja. Fülemben cseng szüntelen. Egy kulcsot adtál nekem, melyet itt
őrzök és a kellő időben kinyitom a hozzád nyíló kaput. Ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése