Annyiszor hitted, hogy már nincs tovább. Padlót fogtál, sőt a legmélyebb gödröt is megjártad. Mindig mosolyogva csúsztál, mert tudtad, hogy tartanod kell magadat. Erős voltál, mégis gyengének tartottad magad, aki csak siránkozni tud magán. Aki magának nem tud, de másoknak segít. De ehhez még nem volt kellő erőd, hited magadban. Szembe nézni magaddal és bele nézni a tükörbe, nem könnyű. Elfogadni azt a szempárt, aki visszanéz rád, nem tudtad. Aztán véres térddel, vérző szívvel, de kimásztál újra a gödörből, mert már szembe akartál nézni önmagaddal, kísértéseiddel, fájdalmaiddal. Tanultál sokat a fájdalomból, most még erősebb vagy. Nem csak kívülről látszik most már, belül is. Mindig történik valami, ami eltérítene, de nem hagyod magad. Kitűzted azt az utat, amit megcsinálsz. Magadért elsősorban és Érte. Mert minden egyes nappal közelebb vagy, érzed. Őrződ szívedben azt a szempárt. Hiszel Benne, Bennetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése