Olykor járhatatlan út vezetett hozzá.
Nem bántad, pedig taszított mélyre,
Aztán onnan repültél a mennybe.
Mert elhitted, hogy megtalálod.
Közös a sorsotok, közös az életetek.
Tiétek a vágy, ami hajt egymáshoz.
Ez ami, nem múlik el már sohasem.
Lángra lobbant és kiolthatatlan már.
Fújhat a szél és jobban égtek.
Eshet eső és lángolhattok erősebben.
Ez már holnap vár.
Ez Nektek jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése