Úgy éreztem, hogy a döntés már megszületett bennem, mégis kellett valaki, aki megerősít a döntésemben, aki azt mondja: Jó döntést hoztál, így lesz a jó!"
Így esett meg, hogy 2008-ban egy jósnál kötöttem ki. A spiritualitás ugyan már pislákolt bennem, de közöm nem volt még a mélyebb értelmezéséhez, hát még a megéléséhez...
A döntésem az volt, hogy vége a hosszú kapcsolatomnak, újrakezdem.
És amit ott hallottam, teljesen szembement az érzéseimmel, teljesen más volt, mint, amire számítottam. Egyszerűen rosszul voltam a hallottaktól. A zsigereimben éreztem a tiltakozást, minden sejtem harsányan üvöltött bennem - nem nem nem.
"Nem engedhetem meg, hogy egy másik személy döntsön az életemről.
Nem élhetek egy olyan életet, amelyet más lát nekem jónak.
Egyedül én vagyok a felelős a döntéseimért.
Nem adhatom ki az irányítást a kezemből.
Azt kell tennem, ami megnyugvást hoz.
Hinnem kell abban, amit érzek."
Hinnem kell abban, amit érzek."
És ma már azt is tudom, hogy nincsenek jó és rossz döntések, mindegyik csak egy döntés a sok közül. Mindegyik által fejlődés van, mindegyik megnyit egy újabb lehetőséget, egy újabb utat, egy másik utat, egy jobb utat.
Nem kell görcsölnöm a döntéseim helyességén, mert csak a jó érzések után megyek.
Mindig van ott egy hang, egy érzés, egy sugallat, ami segít, ami tudja... Csak meg kell nyugodnom és engedni, hogy észrevetesse magát. És az az, amire hallgatnom kell.
A főbb pontok megvannak, de az, hogy oda hogyan jutok el, az rajtam múlik, azon, hogy összhangban vagyok-e és cselekeszem-e a belső világommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése