Gyermekkorunk nagyban meghatározza azt, ahogy az élethez viszonyolunk felnőttkorunkban...
... Te is érezted úgy gyermekkorodban, hogy örökbe fogadtak, hogy ez biztos nem a te családod?
Érezted a szüleid aggodalmát és félelmét, érezted úgy, hogy a terhükre vagy?
Előfordult, hogy összehasonlították képességeidet a testvéreiddel vagy másokkal?
A testvéreid hogy fogadták a családba jöttödet? Gyakran kaptál levetett holmikat utánuk?
Nagyszüleid milyen hatással voltak rád? Milyen volt a viszonyod velük?
Szerettél reggelente óvodába, iskolába menni?
Milyen volt az első szerelem az iskolában, milyen volt vállalni a társaid előtt?
Milyen volt először észlelni a nőiességedet, férfiasságodat?
Mi mindent tettél meg azért, hogy mások szeressen, elfogadjanak téged?
Vannak olyan mondatok, amelyek gyakran hangzottak el a családban és megmaradtak? ...
Érezted a szüleid aggodalmát és félelmét, érezted úgy, hogy a terhükre vagy?
Előfordult, hogy összehasonlították képességeidet a testvéreiddel vagy másokkal?
A testvéreid hogy fogadták a családba jöttödet? Gyakran kaptál levetett holmikat utánuk?
Nagyszüleid milyen hatással voltak rád? Milyen volt a viszonyod velük?
Szerettél reggelente óvodába, iskolába menni?
Milyen volt az első szerelem az iskolában, milyen volt vállalni a társaid előtt?
Milyen volt először észlelni a nőiességedet, férfiasságodat?
Mi mindent tettél meg azért, hogy mások szeressen, elfogadjanak téged?
Vannak olyan mondatok, amelyek gyakran hangzottak el a családban és megmaradtak? ...
Gyakori reakciója a léleknek, hogy elrejti a tudatalatti térbe azokat az emlékeket és érzéseket, amelyeket nem képes feldolgozni, amelyekkel képtelen szembenézni. Aztán, ahogy fejlődik és tiszul a lélek, egyre több olyan helyzetet teremt, amelynek az energetikája hasonló az eredeti történethez, így próbálja gyógyítani önmagát.
Tehát nem az a kérdés ki, mit, miért teszi ezt velünk, hanem az, hogy ÉN miért hoztam létre ezt a helyzetet, az érzést? Mit akarok ÉN tanulni belőle?
Tehát nem az a kérdés ki, mit, miért teszi ezt velünk, hanem az, hogy ÉN miért hoztam létre ezt a helyzetet, az érzést? Mit akarok ÉN tanulni belőle?
Fontos, hogy mikor feljön egy-egy érzés, kép a múltból, tudatosítjuk magunkkal, hogy "most most van", és minden, ami ott volt az gyógyuljon minden résztvevőben, fényesedjen a szeretet és a megbocsátás által. Lélegezzük ki, engedjük fel és el. Képzeljük el, hogy gyermekkori énünket öleljük és szeretjük.
A felismeréseket segít megérteni a "Vissza a gyerekkorba" 1998-as rajzfilm, amely a filmezz.eu-n is megnézhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése